Sokáig bolyongtam az épületben, mire megtaláltam a szekrényem. Út közben sok diákkal találkoztam, akik iskolai egyenruhát viseltek; a lányok egy fekete csinos cipőt, egy fehér harisnyát, egy fekete szoknyát, és egy fehér inget, amin az iskola címere díszelgett. A fiúk is hasonlót, csak rajtuk egy más fajta cipő, és szoknya helyett nadrág volt.

Bele néztem a szekrényembe. Egy kis polc volt benne, meg egy ruha akasztó, amin egy válfa volt, rajta az iskolai egyenruha.

-Azt hiszem, melletted van a szekrényem.-szólalt meg váratlanul egy hang.

Kivettem az egyenruhám, becsuktam a szekrényem, és megnéztem ki szólt. Egy velem egykorú lány állt velem szemben. A haja fehérre volt festve, a vége pedig feketére. A szeme vihar szürke volt.

-A tanítás négy napja elkezdődött.-mondta gúnyosan.-Victoria Gelbero vagyok.

-Én Rosalee Taylor...

-Kérdeztem?

Csak most vettem észre a mögötte álló két lányt, akik erre nevetni kezdtek.

-Szánalmas.-mondta.-Gyertek csajok, menjünk!

Azzal elvonult udvarhölgyeivel. Megvontam a vállam.

,,Victoriával nem leszünk jóban, az biztos"-gondoltam.

Elindultam a bejárati csarnok felé. Amikor oda értem, megszólítottam egy nálam idősebbnek tűnő lányt, akinek barna rövid haja, és szemüveges volt.

-Bocsánat!-kezdtem.

Felém fordult.

-Meg tudod mondani nekem, hogy...-folytattam, de közbe vágott.

-Ó várj csak! Te is egy újonc vagy, ugye? Nagyon örülök! A nevem Chasey Davis, az iskola újságírója, igyekszem minnél több idén kezdett tanulóval riportot készíteni, szóval kérlek válaszolj a kérdéseimre! Ígérem, meg fog jelenni a Wolfdors heti lapjában!-mondta izgatottan.-Mi a neved?

-Rosalee Taylor, de...

-Oké!-mondta, azzal le jegyzetelte egy kis noteszbe.-Az első átváltozásod napja?

-Őszintén fogalmam sincs.-mondtam, és nagyot sóhajtottam.

Egy pillanatra rám nézett a szemüvege felett, majd folytatta. Fel sem nézett miközben kérdezett.

-Mikor születtél?

-Július húszonegyedikén.-válaszoltam.

-A nyári napfordulón!-jelentette ki.-Mi a képességed? Úgy értem, mi vagy?

-Pajzs.-mondtam zavartan.

Megállt a ceruza a kezében, és fel nézett.

-A pajzs nagyon ritka...Azta!-mondta.-Te leszel a szalagcím! Egy pajzs érkezett az iskolába.

-Figyelj! Nagyra értékelem, hogy riportot készítesz velem, de azt szerettem volna megtudni, hogy hol vannak a szobák.

-Jaj ne haragudj! A riport lelkek ilyenek.-mondta nevetve.-Gyere! Megmutatom, hol van a kollégium.

Azzal át vette tőlem a bőröndömet, és elindult kifelé az iskolából.
Mindent elmondott az iskoláról. Nem is lepődtem meg, hogy miket tud, hiszen ő volt az újságírója a Wolfdorsnak.

-Például most érkezett szintén Victoria is. Ugyan csak négy napja tanul itt, de máris hírnévre tett szert. Nem tudom találkoztál e vele.-sandított rám.

Biccentettem.

-Sajnos találkoztam. Egymás mellett van a szekrényünk.-mondtam.

Bementünk az erdőbe. Egy kis ösvényen baktattunk.
Kis idő múlva kibukkant a fák mögül egy hasonló épület mint a Wolfdors. Oda sétáltunk egy kis ösvényen a bejárathoz. Hirtelen megint éreztem azt a valamit. Hátra fordultam, és ott volt ő. A fiú, akit ha meglátok, nagyon különös érzés fog el. Csak egyszer láttam, mégis úgy érzem, mintha kötődnék hozzá.

-Rosalee! Hahó! Be megyünk?-kérdezte.

Mintha egy álomból ocsudtam volna fel.

-Öhm...Persze menjünk!-mondtam.

Egy kérdés azonban még kikivánkozott belőlem.

-Az...ki az ott?-kérdeztem, és hátra böktem.

Chasey végig mérte a fiút, majd rám nézett.

-Jaxon Black. Ő is most érkezett.-válaszolta.

Nem firtattam tovább a témát, így hát be mentünk az épületbe.

Az belülről is hasonlított a Wolfdorsra, csak itt nem voltak szekrények. Helyettük sok ajtó.

-Melyik szobában vagy?-kérdezte.

-A 9-es szobában.-mondtam.

Elindultunk a csarnokban, ahol-mint az iskolában-volt egy társagló rész. Befordultunk egy folyosóra, majd fel mentünk egy lépcsőn, és elérkeztünk a szobám elé.

-Itt is volnánk.-mondta Chasey.-Nekem most mennem kell, de szerintem még találkozunk!

-Köszönöm!-mosolyogtam.

Néztem, ahogy Chasey eltűnik a folyosón, majd benyitottam a szobába.

A szobában volt négy ágy, mindegyik végében egy-egy íróasztal állt. Képek díszítették a falakat, és egy hatalmas üveg ablak volt a szoba végében. A szoba otthonos volt. Látszott, hogy már laknak benne. Megpillantottam az egyik ágyon egy lányt. A haja szőke volt, és egy lófarokba volt fogva, amit fonatok díszítettek. Ő is az iskolai egyenruhát viselte. Egy könyvet olvasott, de bizonyára meghallotta, hogy bejövök a szobába, és felnézett. Végig mért, és megállapodott a tekintete a ruhámon.

-Tetszik a ruhád. De át kell venned az egyenruhát.-állapította meg.-Thália White vagyok. Nagyon örülök!

-Rosalee Taylor vagyok.-mutatkoztam be én is.

-Még nem láttalak. Új vagy?

-Igen. Most érkeztem.-mondtam.

-Én is új vagyok itt. Vagyis pár napja jöttem.-bólintott.-Van még egy szabad ágy neked. Tedd csak le nyugodtan a csomagjaid.

Így hát megindultam a szabad ágy felé, és el rendeztem a holmiaimat. Miután végeztem, megkérdeztem Tháliát, hogy hol tudok átöltözni.
A mosdóban gyorsan át vettem az egyenruhát, és vissza baktattam a szobába.

-Mi vagy?-kérdezte váratlanul Thália, aki még mindig ott volt.

-Öhm...Pajzs.-mondtam.

-Azta!-füttyentett.

-És te?

-Ó én Őrző vagyok.-mondta.-De a pajzs nagyon ritka.

-És kik vannak még ebben a szobában?-váltottam gyorsan témát.

-Isla Roy és Dorothy Wang. Isla nagyon kedves lány, tele van életkedvel. Dorothy...hát végül is...a maga módján ő is kedves!

Bólintottam.

-Mikor lesz az első átváltozásod?-kérdezte.

-Hát...Nem tudom őszintén.-mondtam.

-Várod?

Megvontam a vállam.

-Szerintem nagyon menő, hogy onnantól kezdve bármikor átváltozhatunk!-vágta rá.

Majd hosszan beszélgetni kezdtünk. Elmondtam neki, mi történt az utóbbi napokban.

-Sajnálom a szüleid. Durva, hogy Tumatuval kétszer is találkoztál!-mondta.-Tényleg olyan félelmetes?

-Ami azt illeti, igen. A szüleim pedig nem haltak meg. Legalábbis Mrs.Scott azt mondta.

-Értem. Akkor biztos vissza is szerezheted őket.-mondta.

-Remélem.

Ekkor nyílt az ajtó, és két lány lépett be rajta. Az egyik szemüveges, hosszú fekete hajú lány volt, a másik kreol bőrű, barna rövid göndör hajú.

-Sziasztok!-köszöntötte őket Thália.-Bemutatom az új szobatársunkat, Rosaleet!

-Szia! Én Isla Roy vagyok!-köszönt kedvesen a kreol bőrű lány.-Örülök, hogy megismerhetlek!

-Én is.-bólintottam, majd rá néztem a másik lányra.

-Én Dorothy vagyok.-mondta flegmán a másik.

-Na akkor megyünk ebédelni?-kérdezte gyorsan Thália.

Csak most vettem észre milyen éhes vagyok, így bólintottam.

Aznap este Tháliával még sokáig beszélgettünk. Másnap már én is részt veszek a tanításban, így el is köszöntünk.

-Jó éjt Thália.-mondtam

-Neked is Rose!

Ezek után még-nem tudom meddig-csak feküdtem, néztem a plafont, a
gondolatok pedig száguldoztak a fejemben.
Majd elnyomott az álom...

Nem tudtam hol vagyok. Valami épület féleség lehetett, vagy nem tudom. De egyet tudtam; léptek közeledtek. El akartam bújni, de a lábaim nem engedelmeskedtek. Csak álltam, földbe gyökerezett lábakkal, és vártam mi lesz. A léptek már nagyon közel jártak. Majd kisvártatva felbukkant a léptek gazdája. Felismertem. Tumatu volt az, ember alakban. Lélegzet visszafolytva vártam, hogy mikor vesz észre. De úgy tűnt, rám se hederít.

-Bejutott, uram.-szólalt meg váratlanul mögülem egy hang.

Megpördültem. Ám a hang gazdáját nem láttam. Azt viszont tudtam, hogy egy lány az. Egy lány.

-Nem lesz könnyű dolgunk.-folytatta a hang.

-Tudom, te nyavalyás!-csattant fel Tumatu.

-Fel kellene adnunk, nem gondolja...

-Elment az eszed?-kiáltott rá a hangra Tumatu.-Nem tudod milyen erős lehetne a seregünk vele?!

-De igen, uram. De a Wolfdorst nagyon védik, és nem tudom, hogy nem sejtik e, hogy...

-Tarsd szemmel, és értesíts mindenről!-parancsolta Tumatu, mit sem törődve a lánnyal.

-Rendben uram.-mondta megadva magát a hang.

-Ezt már szeretem.

-Kevés az időm, uram. Lassan mennem kell...Nehogy észre vegyék, hogy nem vagyok ott.

-Ki venné észre? Hisz este van.-mondta felháborodva Tumatu.

-Valami nincs rendben. Érzem, hogy van itt még valaki.-mondta a lány hirtelen.

Tumatu körül nézett, és megállt a tekintete rajtam. Éreztem, hogy engem néz. Gonoszul elvigyorodott.

Ekkor felriadtam. Csak egy álom volt. Vagy mégsem? Olyannyira valóságos volt, hogy magam sem tudtam megállapítani. De egyvalami világos volt: akár álom, akár valóság, rólam volt szó. Rólam.

------------------------------------
Itt is a folytatás! Sajnálom,hogy sokat kellett várnotok. Remélem tetszik! Ha igen, kérlek vote-old, és írd meg a véleményed! ❤