A farkas egész éjszaka kísértet. Többször is felriadtam, és forgolódtam. Már azt hittem, soha nem jön el a reggel. De szerencsére eljött.

Reggel gyorsan felöltöztem, és indultam le reggelizni. Már épp be léptem volna a konyhába, amikor meghalottam a szüleim beszélgetését.

-Úgy érzem, erre még nem áll készen.-halottam Anya aggódó hangját.

Megtorpantam.

-Drágám, a nagyapja is készen állt egykor. Minden rendben lesz.

-Jó csak hiányozni fog.

-Nincs messze az az iskola. Ráadásul találkozhatunk is vele!-mondta Apa.

Azt hittem rosszul hallok. Mire nem állok készen? Mire állt kész Nagyapa egykor? Miért fogok hiányozni? Milyen iskola? Ezer kérdés kavargott körülöttem. De a lényeget megértettem. El akarnak küldeni egy másik iskolába. A saját szüleim. Tovább hallgatóztam.

-Minnél hamarabb el kell neki mondanunk.-halottam Anya zaklatott hangját.

-Igen, minél hamarabb.

-Már az erdő se volt jó ötlet, főleg nem most!-mondta Anya.

-Dehát a születésnapján azt kellett neki megadnunk amit igazán szeret! És tudjuk jól, hogy Rosalee kicsi kora óta kötődik a természethez....

-Igen és ez azért is van!-erősködött Anya.

Nem tudom miért, de azt éreztem, most egy igazán fontos dologról van szó. Hirtelen úgy éreztem el kell nekik mondanom a farkast. Nem haboztam tovább, beléptem a konyhába.

-Jó reggelt!-köszöntem.

-Öhm....Jó reggelt kicsim!-köszönt Anya.-Hogy aludtál?-kérdezte erőltetetten.

-Na jó Anya. Elég. Milyen iskolába akartok küldeni? Mire nem állok készen? És....

-Te jó ég Rosalee! Mennyit hallottál?

-Eleget ahoz, hogy tudjam, hogy valamit titkoltok!-kezdtem ideges lenni.

-Kérlek nyugodj meg!-kérlelt Anya.

-Mindent el fogunk mondani....-kezdte Apa, de én félbe szakítottam.

-Amióta a szülinapom volt, furák vagytok! ,,Jaj nem ez most nem jó ötlet" ,,Jaj erre nem áll készen" Meg hogy ,,úgy fog hiányozni". Elmondanátok mi folyik itt??-egyre dühösebb lettem.

Hirtelen mindenre, és mindenkire. Haragudtam Anyára és Apára amiért olyan furák. Haragudtam a születésnapomra, a hülye farkasra, meg az álmomra. Nagyon melegem lett hirtelen, és olyat éreztem mint még soha. Mintha fel akarnék robbanni.

-Most akarok választ kapni!-kiáltottam.
Anya és Apa ijedt pillantást vetettek egymásra.

-Nyugalom kislányom!-mondta Apa.

-Én se fogom elmodani ami az erdőben történt!-vágtam a fejükhöz dühösen, de azonnal megbántam.

Anya elsápadt.

-Mi történt az erdőben?-kérdezte remegve. Megszeppentem. Hirtelen a harag is elszállt belőlem. -Hát....izé....

-Mond el azonnal!-mondta ellentmondás nemtűrő hangon Apa.

-Jó. Őszintén amikor ti előrébb sétáltatok, akkor én az elágazásnál jobbra mentem, és....

-Igen?

-És az ösvény véget ért, és hirtelen....

-Igen?-kérdezte másodjára Apa.

-Hirtelen....Hirtelen egy hatalmas fekete farkas lépett ki a bozótból. És akkor....én vissza futottam.-mondtam megszeppenve.

Anya elszörnyedt.

-Miért nem mondtad el hamarabb?-kérdezte, és kicsit sem leplezte rémültségét.

-Miért baj?

-Azonnal fel kell hívnunk Dora Scottot.-mondta Apa.

Nem értettem semmit. Az meg ki?

-Az ki?-kérdeztem, mert jelenleg nem nagyon tudtam mást mondani.

-Az iskola igazgatója.-válaszolt Apa.

Remek. Új iskolába akarnak küldeni, és még le is égetnek az új igazgató előtt. Farkasokról csevegni az igazgatóval úgy tűnik, számukra mi sem természetesebb. Apa kirohant a nappaliba a telefonjáért. Anya a pultra támaszkodva, némán állt.

-Anya, mi folyik itt?-kérdeztem. Anya nem válaszolt, csak bámult maga elé.

Apa telefonálva jött be. Anya azonnal oda szaladt, és hallgatózott.

-Jó napot! Itt William Taylor, Rosalee apukája.-szólt bele Apa a telefonba.

Sajnos nem halottam, mit mond a másik fél.

-Igen sűrgös. Mint mondtuk már, 21.-én volt a szülinapja.....Igen, tegnap....És el mentünk kirándulni....Tudom, nem szabadott volna....Igen, pont ez történt amitől féltünk....Azonnal?....De még csak július van....Keresni?!....Veszélyben van?....Értem....Jó rendben, megbeszéljük....Nagyon vigyázunk!....Viszlát!

-Na mi történt?-kérdeztem.

Apa némán rám nézett. Majd Anyára.

-Rosalee, csomagolj össze mindent! Most azonnal el megyünk innen!-parancsolt rám Apa.

-Miért? Hova?

-Csak pakolj össze! Mindent meg fogsz tudni, ígérem! Ja és ne csak nyárra, hanem egész évre.

-Hogy mi?!-csattantam fel.

-Csináld amit mondtam!-Apa mostmár tényleg ideges volt.

Így hát megadtam magam. Fel mentem a szobámba, és elő vettem a legnagyobb bőröndöm. Bele pakoltam szinte az összes ruhámat: kabát, pólók, kesztyű, sálak....és a többi. A tetejére tettem a közös képünket, amit még tegnap kaptam. Elő vettem a hátizsákomat, és bele tettem egy pár könyvemet, és a telefonom. Azt hiszem mindent össze pakoltam. Elindultam. Még egyszer vissza néztem a szobámra. Fogalmam sincs mi folyik itt, de még vissza fogok jönni.