A nagy fekete égbolton még nem látszódott a hold ezüst érem alakja, csupán néhány felhő lebegett céltalanul az égen.

Az est kellemes hőmérsékletű volt. Néha ugyan beleborzongtam amikor egy-egy hidegebb szellő végig szaladt az erdőn, majd az arcomba fújta a hajamat, de jól esett a friss levegő. Az izgatottságtól majd' kiugrottam a bőrömből.

Az éjszakai rengeteg csendes volt. Furcsa kis menetünkkel riaszthattuk csak fel az erdő lakóit, és én csak reménykedni mertem abban, hogy nem a legfélelmetesebb fenevadak lakják a pagonyt. Pár perccel később azonban rá kellett döbbenem arra, hogy itt jelen pillanatban a többi állatnak lenne tökéletes oka arra, hogy elbújjanak, és remegve várják haláluk óráját...

Legelől haladt Mrs.Schott, mögötte Mr.Bones, én Black Bones mögött, ügyelve a biztos távolságtartásra, magam mögött pedig Mrs.Mid-night biztos lépteinek hangját tudhattam.

Hamarosan kiértünk a sűrűből, és a Wolfdorshoz közeli völgynél találtuk magunkat.

- A hold hamarosan felkel. - nézett mogorván az órájára Black.

Mrs.Schott tekintete a távolba révedt a végtelen mezők és fényőerdők felé, majd bólintott.

- Miss Taylor, készen áll? - kérdezte felém fordulva.

Az izgalom kezdett a hatalmába keríteni, és mivel nem jött ki hang a torkomon, ezért csak egy bólintásra futottam. Egész nap ezt a pillanatot vártam és akkor mégis úgy érztem, megfutamodok.

Pedig amikor az átváltozás órán helyet foglaltam Luna mellett, nagyon vártam, hogy Mrs.Mid-night elkezdje az órát. Különösen figyeltem mindenre, még az se vonta el a figyelmem az óráról, amikor Victoria gúnyos megjegyzést tett a mögöttem lévő padban. Nyilván az volt a célja, hogy felbosszantson vele, de csalódnia kellett. Ki ne figyelne az átváltozás órán, ha aznap van az első átváltozása?

Az óra nagyon gyorsan eltelt, ellentétben a számtannal és a többi aznap tökéletesen jelentéktelennek tűnő órával.

Az átváltozás óra után, ahogy azt megbeszéltem Mrs.Mid-night tanárnővel, odacaplattam a tanári asztalhoz és megbeszéltük az est menetét. Már akkor kezdtek azok a bizonyos pillangók verdesni a gyomromban, és egészen estig ott voltak.

Most, amikor ott álltam a völgynél, a hatalmas erdő szélén, egy pillanatra átfutott az agyamon a kérdés. ,,Mit keresek én itt?" Ráadásul az se nyugtatott meg, hogy három tanár társaságában időzök éjnek évadján konkrétan a semmi közepén. Megfájdult a fejem, ha elkezdtek ezek a gondolatokat elszaporodni a fejemben.

- Nincs más dolga, mint beállni ide. - mutatott Mrs.Mid-night oda, ahol éppen állt, majd átadva nekem a helyet, odébb lépett.

Az a hely nekem teljesen ugyan olyannak hatott, mint az összes többi. Zöld fű, néhol egy-egy földdarabbal tarkítva. Vonakodva bár, de odaálltam az imént mutatott pontra.

Mrs.Schott és Mr.Bones hátrébb álltak pár méterrel és várva felpillantottak a völgy peremére.

A szívem hevesen zakatolt és kissé remegni kezdtem. Én is a csillagos égboltot kezdtem fürkészni. A várakozás szörnyű volt, mintha csak egy sorsfordító pillanatra várnánk. (Így belegondolva tényleg az.)

A hold lassacskán beúszott a láthatárra, ezüstös fénybe vonva a tájat. Először csak a fákat kezdte nyaldosni a fényvonal, majd egyre közelebb és közelebb kúszott felém.

A feszültség szinte tapinthatóvá vált. Mintha egy lassított felvételt néztem volna, úgy közeledett a fénynyaláb. Nekem óráknak tűnt mire eljutott a lábamig a fényözön. Ekkor megdermedtem, megfagyott az ereimben a vér. Szép lassan elkezdett felfelé vándorolni a testemen. Elérte a csípőmet, majd már a karomat is belevonta ezüst ragyogásába. Végül szép lassan teljesen beborított a ragyogás. A völgyet ekkor már teljes egészében bevílágította a telihold.

Bizsergést kezdtem érezni a szememben és arra eszméltem, hogy szörnyen fáj. Mintha ki akarna törni a helyéről úgy égetett. Felakartam kiáltani, de ekkor már a torkom is égett a fájdalomtól és nem jött ki hang a torkomon. A fejembe belenyilalt a fájdalom, a látásom elhomályosult. Az zöld erdők és a kék ég egy kusza színes pacává folytak össze. Minden porcikám sajgott, a végtagjaim elgyengültek. A fájdalom elviselhetetlenné kezdett válni. Úgy éreztem a torkom kiszáradt és valami égő mardosta. Kapkodtam a levegő után, és a földre rogytam. Minden elsötétült körülöttem.

Nem tudom meddig feküdhettem ott, de nekem óráknak tűnt. A sajgó fájdalom mintha enyhült volna a sötétségen keresztül. A szemeim ólom nehezek voltak, nem tudtam kinyitni őket. Lágy szellő simogatta az arcomat, körülöttem pedig suttogásra lettem figyelmes. Mély levegőt vettem és örömmel állapítottam meg, hogy már nem kapkodok a levegő után, sőt mi több, még az átlagosnál is tisztábban vettem magamhoz az oxigént. A torkom már nem égett, a fejem sem nyilalt. Újra erőt vettem magamon, és végre kinyitottam a szemem.

A hold még mindig tündökölt az égen, a csillagok pedig apró pöttyökként tarkították az ég-mezőt. Először nem éreztem semmi változást, csak újra frissnek és élettel telinek éreztem magam. Ami azt illeti, még annál is jobban voltam. Felemeltem a fejem, emlékeim szerint a három tanárom sorfalat állt nem messze tőlem.

Ám amikor a tekintetem odaért, három jókora farkassal találtam szembe magam. Rémülten pattantam fel a lábaimra... ám nem kettő volt, hanem négy. Lenéztem és döbbentem tapasztaltam, hogy a lábaim helyett most fehér bundás mancsok érintkeznek a talajjal.

Körbe fordultam párszor a tengelyem körül és megállapítottam, hogy teljesen másik testben vagyok. Mégpedig egy farkasnak a bőrében. Megnyugtattam magam, hogy valószínűleg a három másik farkas a tanáraim voltak. Azt hiszem az első átváltozásom sikeres volt, és hála a Mrs.Mid-night óráin való figyelmemnek tudtam, hogy lehetséges két vérfarkas között a kommunikáció; olvasunk egymás gondolataiban. Így könnyedén meghallottam amiket mondtak nekem.

- Miss Taylor! - hallottam váratlanul a fejemben a jobb szélső farkast, Mrs.Schott hangján. - Az első átváltozása sikeresnek mondható. - folytatta. - Mostantól kedve szerint változhat át vérfarkassá, de az iskolában tilos egymás bántalmazására használni ezt a képességet.

A bal szélső farkas helyeslően morgott és arra következtettem, hogy az minden bizonnyal Mrs.Mid-night lehet. Márcsak azért is, mert a középső ordasban felismertem Black Bones vonásait testalkatát nézve.

- Ha vissza akar változni, csak koncentráljon nagyon erősen emberi énjére, és mondja ki magában, hogy: Ember szeretnék lenni. - folytatta az igazgatónő.

Ezek az információk nem voltak újak számomra, hiszen átváltozás órán már tanultuk.

- Rendben. - mondtam.

- Most pedig menjünk vissza az iskolába. - vezényelt visszafelé minket Mrs.Schott.

Az első pár lépés farkasként még szokatlan volt. Furcsa érzés, tökéletesen a saját testem volt, de mégis másmilyen. Az érzékszerveim kiélesedtek, olyan dolgokat is hallottam és láttam, amiket emberként biztos nem érzékeltem volna.

Az iskola felé is a szűk ösvényen vándoroltunk, ezúttal farkasként egészítettem ki a menetet. Miközben mentünk azon járt az eszem, hogy Tháliának mindenről részletesen befogok számolni, de a fájdalmas, kín-szenvedős részt kissé átírom, márcsak azért is, hogy ne vegyem el a kedvét a saját első átváltozásától.

- Minden apró részletet tudni akarok! - suttogta Thália az ágyban, szőke fürtjei izgatottan meglibbentek.

Már nem tűnt olyan furcsának, mint amilyen napközben volt. Ráadásul nagyon kedves gesztus volt tőle, hogy fennmaradt az egész átváltozásom ideje alatt. Megfogadtam, hogy én is így fogok tenni.

Minden részletet elmeséltem neki. Hol döbbenten a szája elé kapta a kezét, olykor pedig ragyogó szemekkel nézett rám.

- Hűha! Te gyönyörű farkas lehetsz! - mondta elragatatottan.

Megvontam a vállam.

- Már nagyon várom a holnapot, hogy végre én is átváltozhassak!

Elmosolyodtam.

- Islának és Dorothynak már volt? - böktem a már alvó szobatársaink felé. - Kíváncsi lennék arra is, Victoriának volt-e már.

- Islának már volt és úgy tudom Victoriának is. - válaszolta elgondolkodva Thália. - Szerintem én lassan alszok, Rose. - mondta kis szünet után.

- Én is. - helyeseltem.

Kimerítő volt az este. Elköszöntünk, és boldogan hajtottam álomra a fejem.

-------------------------------
Itt is a folytatás. Remélem tetszett! Ha igen, kérlek voteold. ✨️ Hamarosan hozom a következő részt!