Az ajtó előtt Jungkook hátrafordult, megszorította a kezem, és újra megcsókolt. Amint elváltunk boldog mosoly terült szét az arcomon. Ahogy kinyitotta az ajtót, egy pillanatra sem engedte el a kezem miközben beléptünk a melegbe. Senkinek sem tűnt fel érkezésünk, mindenki a nappali és a szobája közt cikázott, leráncigálva magával a tömérdek ajándékot, amit készül tovább adni. Kookie lesegítette a kabátom, és egy gyors búcsú puszi után, én is felrohantam az ajándékokért. A szobámba érkezve felkaptam az ágyamon pihenő, gondosan becsomagolt és felcímkézett ajándékokat. Elhelyezkedtem Jungkook melett, de ő derekamat megragadva, ölébe húzott, így mellkasának dőlve néztem a többieket.

- Nos - csapta össze tenyereit Namjoon - Én, mint önjelölt házigazda, ezennel köszöntök mindenkit az idei, első közös karácsonyunkra. Személy szerint én nagyon élveztem a veletek töltött időt. A sok veszekedés vége is békesség lett - itt ránk nézett mindenki, és őszintén láttam az arcukon, hogy örülnek nekünk. Kookie egy puszit nyomott a homlokomra, és ő is lemosolygott rám - Összességében felejthetetlen élmény volt számomra, és várom a maradék egy hetet, és a szilvesztert. Na de ne rohanjunk annyira előre. Most karácsony van, és ajándékozás. Mellesleg köszönjük a finom ebédet Jin és Soomin, igazán jól összehoztátok - kacsintott Namjoon a kis szerelmes párra, akik egymás mellett ültek a kanapén. Ekkor Namjoon legugolt a benti karácsonyfánk mellé, Seokjin pedig felpattant az ágyról.

- Nos, én is mondanék néhány szót. Vagyis pontosabban neked Soomin. Nagyon örülök, hogy találkoztunk, amit nagy részben Picur-nak köszönhetünk - mosolygott rám a fiú, és zavarában megvakarta a tarkóját - Készüljetek fel, most nagyon nyálas leszek - mutatta fel az ujját Jin, mire mindenki halkan felkuncogott - Soomin - nézett mélyen barátnőm könnyes szemébe - Úgy érzem a világ legboldogabb embere lehetek melletted. Veled érzem magam teljesnek, és mindennél jobban szeretlek. Ezért volna egy fontos kérdésem - sóhajtotta Seokjin, és a nadrágja zsebébe nyúlt, majd előhúzott egy kis dobozkát. Letérdelt a síró lány elé - Lennél olyan őrült, hogy mellettem, Kim Seokjin mellett, leéled életed hátralevő részét? - kérdezte, felnyitva a dobozt. Soomin már nem bírta tovább, patakokban folytak a könnyei.

- Igen. Én leszek a világ legboldogabb őrültje - pattant fel barátnőm, és hagyta, hogy a fiú felhúzza ujjára a jegygyűrüt. Egymás nyakába borultak, és megcsókolták egymást. Megszorítottam a derekam körül lévő kezet, és letöröltem pár könnycseppet. Mindenki hangos tapsban tört ki.

- Ha már a nagy bejelentéseknél tartunk - kezdte Rira, amikor már Soomin, Seokjin ölében ülve csodálta a gyűrüt - Nekünk is van egy mondanivalónk - fogta meg TaeTae kezét, és úgy álltak fel. Taehyung Rira mögé állt, és hátulról átölelve, hasára simította a kezét. A szám elé kaptam a kezem, hogy valamelyest visszatartsam az öröm könnyeimet.

- Két hetes kismama vagyok - mosolyodott el félénken Rira, és a mögötte álló fiúra nézve, megcsókolta.

- Sikerült összehoznunk egy kis TaeTae-t - tette hozzá a boldog-nemsokára-apuka. Beszólását halk nevetés követte. Ekkor felpattant Hoseok.

- És hogy a harmadik párunk se maradjon ki, szeretnék gratulálni a legfiatalabb kis gerlepárunknak, hogy végre egymásra találtak - mosolygott ránk Hoseok, mire újra zokogásba törtem ki. Jungkook erősebben szorított magához, és államat megfogva, magafelé fordítva megcsókolt. Ismét mindenki tapsolt.

Az ajándékokat átadtuk egymásnak, és mindenki boldogan bontogatta a kapott tárgyakat. Én már mindegyik fiúnak odaadtam a tervezett dolgokat, már sak Soomin és Rira maradt. Elsőnek Rira-hoz léptem - mert Soomin épp Kookie-nak adott valamit - és átnyujtottam neki a kistáskát.

- Gratulálok a kisbabátokhoz - öleltem meg jó szorosan - Beszéltétek már hogy kislányt, vagy kisfiút szeretnétek?

- Hát Tae nagyon kisfiút szeretne. Már tervezgeti, hogy odaköltözhetek hozzá, és az egyik kicsi szobát fogjuk átalakítani, babaszobává - mesélte lelkesen, és mindkettőnk szemét könnyek lepték el.

- Megyek odaadom Soomin-nek is az ajándékot - búcsúztam, és újra megöleltem kismama barátnőm.

Amint Soomin felé közeledtem, ő a nyakamba ugrott, és kis híján eldőltünk.

- Annyira örülök nektek - súgta a fülembe. Óvatosan eltoltam magamtól, és egyből megragadtam a kezét, amin a gyűrű pihent. Jól szemügyre vettem a gyémántgyűrüt.

- Ez gyönyörű... Gratulálok.

- Köszönöm - mosolyodott el és átnyújtotta a táskát. Én is odaadtam neki, majd két puszi után, elkezdte tervezgetni az esküvőt.

- Ugye majd segítesz? - villantotta meg bociszemeit.

- Persze, mindenben. Garantálom, hogy felejthetetlen napotok lesz - szorítottam meg a kezét.

- Köszönöm - ölelt újra magához - Mindent köszönök.

- Ha most megbocsájtasz, odamegyek az új barátomhoz... hű de fura kimondani - nevettem Soomin-nel.

Szavamhoz híven odaléptem Jungkook-hoz, aki az ablaknál állt. Mellé álltam, és szorosan megöleltem. Ölelkezve lestünk ki a sötétségbe, és a ház előtt lévő lámpa fényénél észrevettem, hogy kicsi pelyhekben hullani kezd a hó.

- Nézd, esik a hó - suttogtam, és felnézve a sötét szempárba, féloldalasan elmosolyodtam.

- Ez életem legszebb karácsonya - simította meg az arcomat, és közel húzva magához, megcsókolt. Lassú csók volt, tele érzelmekkel.

- Nekem is - mondtam amikor elhúzódtam - Szeretlek - bújtam újra szorosan hozzá. Kezét a hátamra simította, úgy simogatott.

- Én is szeretlek...

Helooooooo.

Hivatalosan is elérkeztünk az utolsó részhez. Még várható az epilógus és egy köszönet nyílvánítás+érdekességek a könyvről.

Remélem élveztétek ezt a történetet. A hibákért bocsi.

Köszönöm, hogy elolvastad!♡