Felmosó után kutatva léptem a konyhába, hogy eltakarítsam a balesetem okozta kárt. Idegesítő szokásom, ha nagyon kiborulok -mint például most is- teljesen kizárom a külvilágot, s mintha nem a Földön élnék, nem reagálok semmire sem. Mindent hallok, de nem válaszolok. Ez történt most is. Jungkook akárhogy próbálkozott azzal, hogy magyarázza, nem törődtem vele. Szótlanul sétáltam vissza a nappaliba, nyomomban a folyamatosan beszélő Jungkook-kal, majd a szilánkokat összeszedve, feltöröltem a kiömlött italt. Chaesa-t - majdnem szó szerint - Jungkook kidobta a házból, aki kissé sértetten, felemelt orral távozott. A szilánkokat kidobtam a kukába, a teától átázott rongyot pedig kiöblítve visszatettem eredeti helyére. Jungkook-ot látszólag idegesítette a szótlanságom és hogy nyugodtan eltakarítottam magam után. Pontosan tudta, hogy ez a vihar elötti csend. Gyerekkorunkban is rengetegszer csináltam ilyet, így biztos voltam benne, hogy tudja: készülök valamire. Hogy mire, azt még pontosan én sem tudtam, csak annyit: el kell innem mennem, lehetőleg minnél hamarabb. Túl sok dolog történt ezen a héten. Lassan bandukoltam felfelé a lépcsőn a szobám felé, ahová szerencsére már nem követett Jungkook. A lépcsőfordulónál visszanéztem a konyhában álló fiúra, aki idegesen egy hatalmasat csapott a konyhapultra. Mély levegővétel után újra elindultam egyenesen a szobámba. Lehuppanva az ágyra hanyatt dőltem, és gondterhelten felsóhajtottam.

🎄 🎄 🎄

Lassan pakolásztam a bőröndbe, amikor Jimin szinte beesett az ajtón.

- Szia Picur - köszönt mosolyogva, mire erőtlenül visszamosolyogtam és tovább pakoltam - Mire készülsz? - lépett mellém összeráncolt homlokkal.

- Ha Jungkook küldött, kérlek menj el.

- Nem ő küldött... - nézett rám őszintén - El akarsz menni? - biggyeztette le szomorúan ajkait.

- Igen. Jobb lesz így.

- Mégis kinek? - tárta ki karjait felháborodva - Tudom mi folyik köztetek. Mindenki tudja.

- Semmi sem folyik köztünk - hazudtam suttogva.

- Figyelj Minseo - vette komolyra. Ha már a rendes nevemen szólít, tényleg fontos lehet - Ha el akarod kerülni Kookiet, nem az a megoldás, hogy elmész - ragadta meg mindkét vállamat, majd magával szembe fordírva, mélyen a szemembe nézett - Hatalmas ez a ház. Szívesen segítek bármiben, csak ne menj el.

- Miért akarsz marasztalni? Mintha én lennék a társaság oszlopos tagja - kérdeztem értetlenül rágva a szám szélét.

- Az is vagy - mosolyodott el féloldalasan.

- Aish Jimin. Ez nem elég jó kifogás. Mást mondj - billentettem félre fejemet.

- Ahogy ismerem a kis Kookiet, biztosan utánad menne, és az ugyanaz lenne, mintha itt beszélnétek meg...- kezdte, de félbeszakítottam.

- Nem akarok semmit sem megbeszélni vele. Nincs is mit megbeszélnünk. Én elmondtam neki mindent, ő pedig nem törődve velem, lesmárolta Chaesat.

- Jó akkor nem beszéltek meg semmit - legyintett, majd újra megragadta vállaimat - Tehát. Ha levegőnek nézed, és nem foglalkozol vele, talán még jól is érezheted magad, a hátralévő két hétben. Segítek neked. Mindig melletted leszek, ha a közeledbe akarna menni. Csak kérlek ne menj el. Ez így jó? - mosolyodott el.

- Bár még mindig nem értem, miért akarod ennyire hogy maradjak, elfogadom a segítséged - mosolyodtam el halványan én is. Vállamnál fogva magához rántott, majd szorosan megölelt.

- Köszönöm - suttogtam a vállába - Csak miattad maradok. Mert ennyire szépen megkértél - toltam el magamtól, mélyen a szemébe nézve. Széles mosolyra húzta ajkait, és a bőröndöm felé biccentett.

- Azt hiszem ezt kipakolhatjuk - fogta meg a legtetején lévő pulcsimat, majd a szekrénybe visszahelyezte. Mosolyogva bólintottam és megragadva egy újabb ruhadarabot, elkezdtük kipakolni a bőröndömet.

Meg is hoztam az új részt ^-^.
Köszi hogy elolvastad ♡
A hibákért bocsika.

Tudom, hogy csak fél óra múlva lesz, de előre is: BOLDOG SZÜLINAPOT CsJ333 💖💖💕💔💔💟💞💗💘

*ARMY helyett Csenge