Nem gondoltam, hogy ily hideg
Egy márciusi nyugvó óra,
Néhány lelkes perc,
Mely rávezet egy mondandóra.
Mondandómat jól figyeld,
Tanulságos minden szava,
Csavart, agyafurt
A létnek eme szakasza.

Node, ha már ide leültem
S tollat fogv...ceruzát, jóember,
Feledem minden szedett,
Tákolt, figyelt gondolatomat el.
Lassan tűnnek el, némán
A múltam szabad emléki
S e jelen, bár csalogat,
Rút eltörlésit végzi.

Megfogtam a csendet egy kicsit,
Boldog voltam, elöntött a kedv.
Megbánásra tűzött engem
A maró, olcsó nedv.
Túl sokká lett a jelen,
Nem várom az otthont már.
Egy mi késztet haza
Az az apró mosolya, az vár.

Őszinte arca a gyermeknek,
Oh hogy irigylem őt, Istenem!
Nekem sincs sok gondom,
Csak egyszerűen felméretezem.
Van szavam, érzelmem, hangom,
Van családom, lakásom, ételem,
Van barátom, szomjam van mivel oltnom.
Egyem nincs, elvsztettem: az életem.

Tengek, lengek, elvagyok
Hátha másnak örömöt okozok,
Nem teszem, nem látom,
Nem látom e zord szellemsoron.
Kergetnek. Nem tudom kik, mik,
De minden kedvemet elveszik.
Mit csinálunk? Egyáltalán miért?
Ilyen gondolatokat ki ért?

Menekülök. Szebb ott nekem,
A képzelt, rajzolt jelenemben.
Többet érzek, mert ott merek;
Itt minden halad, mégis merev.
Itt, hol szűzi bánatát éli az ember,
Itt, hol más nem, csak rossz nevel;
Ott, hol aggódhatok irántok,
Ott valósabbak a képzelt kalandok.

Szükségtelen magyarázni ezt,
Nekem jutott ez a Krisztus-kereszt.
Értelmet itt csak az találja
Kit megvett a világ hazugsága.
Nem bántok, nem csodálok;
Ha kell melléd, vagy ellened állok.
Ti, barátim, bocsánatot kérek,
Zárt a lelkem, hűs ti felétek.

Másként jár a történelem kereke,
Rozsdás már foga, züllött menete.
Olajat nem adnak, nem kennek
S ha egyszer beragad, vége mindennek.
Ha kérhetek bármit, az legyen:
Engedjetek meghalni engem,
Majd tovább élek ott, a rajzolt világban,
Mert valóságom hamis, s igaz az mit láthattam.