Hamarost majd elszállik
Az évnek végső éjfele;
Tele zajjal, füstös szaggal,
Alkohollal megtelve.

Mégis én a kutyám' viszem
Kimerítő sétára;
Kabát és sál felöntődik,
Kalap száll a gazdára.

Leérünk és úgy sietünk
Mintha bellum fortyogna.
Zavart ésszel ugrál, ugat
A sokat élt kiskutya.

Csattognak, oly nagy kedéllyel
Mert a szokás így hozta;
Hány baleset, hány szakadt ujj
Kerül ma adatlapra?

Ehj, az ősök, szép őseim
Miként élték túl mindezt?
S akkor az is tétjükön volt
Hogy a bomba hogy ereszt.

Szép hagyomány, ebben éljük
Ki azt mi, hogy vége van.
Búcsúzásal, elűzéssel
Egész világ tele van

S ez az miért kutyám viszem
Fel a házba, pihenni.
Jön a himnusz, éjfél óra:
Pezsgőt hamar kinyitni!