Kifáradtunk mi, mi magyarok,
ha most nem lépünk,
eragadnak olyan karok
melyekkel harcolni már nem lehet;
mellyel megrontották eme
kifáradt és sebzett nemzetet.

Fürkészőn járjuk a csöndet,
fel-felsejlenek benne hangok:
használd mostan közerődet.
Tartózkodni most nem lehet,
mikor kettévágtak egy
egykor Isteni kézben álló nemzetet.

Kilátásunk ködös, nem tiszta
s ha nem csinálunk semmit,
később nem fordulhatunk vissza.
Szerezzük vissza a szeretetet,
ha már gyűlölet táplálja
a befogadó, váró nemzetet.

Nem jár malmunkra víz ezután,
nem jön újabb alkalom, nem.
Ezt akarjuk? Nincs még Kánaán.
S ha kezünkbe ragadjuk a lehetőséget,
talán eljöhet; rálelhet
eme útját vesztett, megvezetett nemzet.

S ha követ dobnak gyarlók én rám,
nem feledem, magyar vagyok
s oda nyújtom másik orcám.
Egységet csak így teremthet
egy szertekergetett,
földmélyének nézett nemzet.

Elkerülni a fájó arcaesést, kergetést;
csak a győzelem ismérvei
lökhetik új útnak a fejlődést.
Ha Magyar Rózsát kell keresned,
szíved felett keressed meg;
nyissék újra magyar lelkén,
Isten örök szeretetén.