...kicsit késve betérek az ajtón,
kapun, mely az Úrnak házába vezet,
mely hírdeti az igét és a hívó hitet.

Hátra tekintek a vállamról bezárva
a kaput, s a csodálat, tisztulat jár át,
mint egy szülőt vesztett szegény árvát.

Arany falak homlokáról fülem útjába
tér mind az ének, a felemelő ének
melytől megtisztulást ér minden lélek.

Bent a kupola aljában ülnek vagy tizen;
hallgatják a dallamot, mind néma.
Hátul, a padok végiben ül egy poéta.

Elhaladák mellette míg fürkészem
ezt a csodálatot, hallgatom a hangot
s átérzem mindet, mit tanított.

Lila palástban áll az atya, kezében
fogja a kelyhet...innom abból nékem
is kellhet, ha egyszeren engedem.

Nékem zakatoló mozdonyként dobog
a vén stopper óra; izgul mi jöhet.
Izgul, hogy meglelem-e hitemet.

Bár az meg van, azt csak gyarapítani
lehetne ezzel a szentmisével, ezzel,
s meg is tette...százezerszer.