Kiderült, hogy egy medve ólálkodik a faházak között. Belgium egy igazán egyedi ország. A táborvezetők kijelentették: mindenki csoportjának a kiselőtterében aludjon! Szerencsére Léa átköltözött a zöld csapatba, mivel neki "rendes körülmények között" kell táboroznia... Mindannyian az előtérbe vittük a hálózsákunkat. 

- Szia, Marinette! - köszönt nekem Adrien. 

- H-Hali! - tettem le a zsákom. 

A fiú mellém pakolt. Másik oldalamon Lena kacsintott. 

- Gyerekek! - harsogta túl a zsibongást Mr. La - Feküdjetek le és aludjatok! 

Meg is tettük. Sokáig nem bírtam elaludni. Egyszercsak a nevemet hallottam a sötétségben. 

- Marinette! Te is ébren vagy? - kérdezte egy kedves hang, majd rájöttem kié.

- Igen. Te is? - fordultam Adrien felé. - Nem tudok aludni! F- félek...

Nehezen böktem ki. 

- Nyugi! Ne félj! - Adrien rátette a kezét az enyémre. 

Örültem, hogy nem lát engem mert elpirultam. 

- Én ilyenkor ki szoktam menni egy kicsit levegőzni! Nem- nem jössz - büszke voltam magamra, hogy ezt ki tudtam bökni. 

- De! - felelte. - A Medvét már elüldözték, ha jól tudom. 

Kimentünk. A hold fénye csípősen sütötte a szemem. Elkezdtünk énekelgetni. Néha röhögcséltünk. Egy kis idő múlva elkezdtem fázni. Adrien téli kabátja egyik felét kihajtotta és én odabújtam hozzá. Másnap reggel a faház lépcsőjén ébredtem. Adrien még aludt, de fél kézzel derekamat karolta át. Tegnap este véletlen biztos így aludtunk el... <3