Nem vagyok én Esszéista,
Ki szó után szót vet a papírra!
S mégis ezt mondták rám,
Szerintük szavaimba ez van írva.

Nem vagyok én Esszéista,
Hogy kutassak a Föld porában.
Hadd táplálom a lírai ént!
Hadd élhessek Caesar korában!

Nem vagyok én Esszéista,
Művem nem holmi beszéd.
S ti mégis ezt ítélitek meg,
Elpusztítom "esszémet" ezért...

Nem vagyok én Esszéista,
Mégis rímeim csúnyák, tompák
Szavaim marnak, mint a kátrány
Mondataim pedig otrombák!

Nem vagyok én Esszéista,
Pedig telis-tele van írva lapom.
Üres mondanivalón alszom mindig;
Fals jelentés drága paplanom.

Nem vagyok én Esszéista,
Mégis, ha Szemtől Szembe vagyunk
Egybeszedett, informatív szöveget
Kezd el gyártani az agyunk.

Nem vagyok én Esszéista,
Az értelmet én elrejtem.
Bús-hangosan szomorgok én
S a "verset", mint formát elejtem.

Nem vagyok én Esszéista,
S mégis a sorokat kihúzom.
Szavak tömkelegében létezek,
És mondatok folyójában úszom.

Nem vagyok én Esszéista,
Itt van egy vers hát íme
Ez már hajaz a lírára
Pedig csak félig tiszta ríme.

Nem vagyok én Esszéista,
S mégis ezt mondták rám!