– ❆ –

Hideg volt.

Csontig hatoló, vérfagyasztó hideg.

Az alig öt éves Wei Wuxian orcáira piros rózsákat csókolt a fagyos, esti szél. Apró ujjai között egy még langyos gőzölt gombócot szorongatott és - gyorsan szlalomozva az utcákon sétálgató emberek között - igyekezett minél tisztesebb távolságba kerülni az árus standjától, ahonnan elemelte az ételt. Bűn a lopás, a futás pedig szégyen, de a korgó gyomra miatt rákényszerült.

Pár perc rohanás után vacogva ült le a település határán álló romos, elhagyatott épület oldalában. Ahogy reszketve bebújt a lyukakkal tarkított takarója alá, semmire sem vágyott jobban, mint egy meleg otthonban, egy szerető család karjai közt tölteni a hideg téli éjszakát.

Amikor közelgő kutyaugatás hangfoszlányai jutottak el hozzá, még jobban összehúzta magát a takaró alatt és halkan sírva fakadt.

– ❆ –