December 3
Filmes est
Sachiko és Krilimo a konyhába ültek. Színesebbnél színesebb anyagok vették körbe. Orenji zserbó készített, Kagome segített neki.
-Tadaima! - jött be kabátját le véve egy szőke hajú lány.
-Okaeri! - kiáltották a szobába lévők.
-Mi jót csináltok? - kérdezte,bent a lévőket.
-Manót varrunk! - mosolygott Krilimo.
-Mi zserbó csinálunk! - mondta az ezüst hajú Kagome. -Hamarosan kész
-És ti hogy haladtok? - kérdezte.
-Mi már csak a szemét varjuk fel. Utána végzünk miért? - nézet rá Sachiko
-Gondoltam nézhetnénk valami karácsonyi filmet.
-Mire gondoltál Rizuki? - kérdezte Kagome.
-Nem gondoltam konkrétra. Gondoltam majd együtt ki találunk valamit.
-Reszkessetek betörők? - kérdezte Sachiko miközben az utolsó manónak varta fel a szemeit.
-Azt már vagy ezerszer láttam. - mondta Orenji.
-Mit szóltok a "Mi a Manó?" - hoz? - tette fel a kérdést Krilimo.
-SEGÍÍÍÍÍÍÍTSÉÉÉÉG?! - haladszdott egy hang a lépcső felől. Egy égősorral összegabalyodott lány, volt ott. Vörös haja alja lilás, kékes színe pompázótt.
-Ismerős szitú nem húgi? - kérdezte Krilimo Sachikora nézve?
-De igen. - mondta Kagome.
-Hm. Nani? - nézet értetlenül Sachiko rájuk.
-Nanimonai. - sóhajtotak fel.
-Lyzzi jól vagy? - ment ki szabadítani Orenji a lányt.
-Persze, csak fel akartam díszíteni a szobámmat. Valahogy bele gabalyodtam.
-Imerős érzés. - bólogatott Sachiko is. Kagome és Krilimo pedig csak sóhajtott egyett.
Orenji és Rizuki ki szedték Lyzzi-t az égősor fogságából.
-Lyzzi filmet fogunk nézni. Szerinted mit nézünk? - tete fel a kérdést Orenji. A lány kék szemei fel csillantak örömében.
-Nézzük meg az új Grincset!-mondta.
-Régen láttam a Grincset. Benne vagyok! - mondta Sachiko.
-Felőlem is mehet. - mondta Kagome.
-Akkor megyek, meg keresem a neten. - mondta Rizuki és a nappaliba ment.
Sachiko popcornt és forró csokit készített, Orenji a kész zserbó szeletelte fel. Együtt ültek le jó pár édeséggel, és nasolni valóval a kanapéra nézni a filmet. Bár az étel a film felénél már rég elfogyott. A legvégére pedig mindannyian együtt aludtak el a kanapén.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro