Október 28-29, szerda és csütörtök

Siri csendben lépkedtünk a tanárnő mögött én és Sirius. Több kanyar és lépcsősor után egy madarat ábrázoló szoborhoz értünk, a szobor a falban, egy keskeny üregben volt beállítva.

- Szederbokor. - mondta McGalagony. Azt hittem rosszúl hallok, vagy egy különös nevű átok lehet, de ekkor a szobor megmozdult, s egy felfele fezető csigalépcső jelent meg.

- Csak maguk után. - intett fejével a professzorasszony, s barátommal megindultunk a lépcső megmászásának.

Odafent egy hatalmas, kétszárnyú ajtó zárta el az utunkat. Mint egy régi kastély kapuját, ezt is faragások és pár helyt szépen faragott kovácsoltvas borította.

- Még az idén bemenének? Az igazgató várja már magukat. - sürgetett a lépcsőfordulóban ragadt tanárnő.

- Na szép, még 3 hónapot se járok suliba, de már tudom hol az igazgatói... - motyogta az orra alatt Sirius.

Én válasz helyett benyitottam az ajtón, a gyomrom apróra zsugorodott, mert fogalmam sem volt mit kereshetek én itt.
Odabent egy tükröt bámuló idős, hajlott hátú öregúr volt. A híres Dumbledor állt előttem, a világ egyik legjobb mágusa.

Itt Harry a lapszélre körmölve nagy nehézségek árán, de kiköbözte a későbbi megjegyzést:
A világ legigazabb szívű mágusa, na és persze a legeslegjobb is.

- Mr. Potter és Mr. Black, örvendek a találkozásnak. - fordult felénk, fehér szakálla a térdét súrolta.

- Bár én is ezt mondhatnám... - mondta egy kicsit hangosabban Sirius, mire az igazgató felnevetett. McGalagony éppen ekkor ért be minket, s csodálkozva nézte a kacarászó úrt.

- Nem megbüntetni akarlak, hisz semmit sem követetek el, ugy-e? - nézett szemüvege felett át ránk, azzal az átható és minden csínt meglátó tanártekintetével.

- Akkor miért hívatott az igazgató úr? - kérdeztem, mert nem értettem, hogy akkor mit akarhat két elsőévestől.

- A madarak azt csiripelték, hogy nyomozgattok. - tért a tárgyra Dumbledor, s leűlt a magas támlájú székre.

- Az úgy volt, hogy... Tudja, mi csak... - próbálkozott Sirius kinyögni valamit.

- Igen, vagyis próbálkozunk. - vallottam be, mert láttam Dumbledoron, hogy már mindent tud, csak a beismerésünkre vár.

- A kis fiatal Sherlockok. - biccentett egyet az igazgató.

- A mik? - kérdeztük egyszerre a barátommal.

- Néha nem árt mugli könyveket is olvasni. Ha engem kérdeztek, a fantáziájuk vetekedik a mágusokkal is az irodalom terén... - McGalagony pár köhögéssel szakította félbe az igazgatóúr lelkes monológját. - Igen, igen... Hol is tartottunk? Persze, persze, a nyomozás. Arra jutottunk, én és McGalagony professzor, hogy megengedjük, hogy tovább nyomozzatok, de ésszerű keretek között. - tért végűl a tárgyra.

- Hogy hogy nem büntetnek meg minket? - értetlenkedtem, mert hát a házirend majdnem felét már megszegtük a nyomozás kedvéért.

- Szeretnénk, ha ti kutatnátok, mert a diákok életébe és mindennapjaiba, csak ti tudtok belelátni és azt használni a nyomok felkutatásához. Ti tudtok olyan közegben mozogni, amit a nyomozás megkíván. - magyarázta Dumbledor, s közben felállt a székéből.

- Persze, csak ha elvállaljátok. Veszélyes feladatokat kell megoldanotok, ezt nem kérhetjük tőletek. - szolalt meg a professzorasszony is.

- Vállaljuk. - néztünk össze bolintva Siriussal.

- Remek, ilyen a griffendél szívű diák. - tapsolt egyett mosolyogva Dumbledor.

Futva mentünk visszafelé, a mosolygás nem csak a most hallottaknak szolt, hanem annak is, hogy McGalagony azt mondta, hogy mivel késve érkeznénk, ezért ma kihagyhatjuk a bájitaltant.

- Ugy-e ez nem csak álom? - kérdezte Sirius.

- Végre nem kell a mardekárosok finnyás képét néznem egy teljes oráig. - úztam én is a boldogság tengerében, akármilyen nyálasan is hangzik.

Lepakoltuk a cuccainkat odafent és élveztük a lyukasora mámorát.

Az ebédre majdnem elsőnek érkeztünk, így várnunk kellett a többiekre. Mikor megérkeztek bájitaltanról, vagy ketten fütyöltek is a tiszteletünkre, valaki meg azt mondta:

- Én tudtam, hogy nem rugnak ki!

Igazi összetartó csapat. Lilynek és Remusnak beszámoltunk mindenről, Peter meg annyira el volt foglalva a levessel, hogy beérte annyi információval, hogy nem vagyunk bajban.

- És ők kértek, hogy nyomozzunk? - ámuldozott még mindig Lily.

- Ja. S ezek szerint azt sem bánják, ha néha eltérünk a házirendtől. - bolintott Sirius levest kanalazva sűrűn a szájába.

Másnap a hét leghosszabb napja következett, rossz értelemben. Sötét varázslatok kivédésén majdnem elaludtam. Mindenféle kerti varázsállatról tanultunk.

- Hogyan imserünk fel egy taroskildpaddent? - kérdezte a tanár. Minden kéz a levegő emelkedett, az enyém és a Siriusé kivételével. - Mr Black, gondolom ezt ön is tudja, és tudását bátorkodik megosztani felünk. - szolította fel Siriust.

- Egy alacsony növésű teknősbéka, kék teknővel a hátán és a vizililiom a kedvenc tápláléka. - hadarta Sirius el az anyagot.

- Csodás. Többet kellene jelentkezzen Mr Black. - tanácsolta a tanárúr, majd folytatta az untatást.

A varázsportan előtt, volt pár perc szünetünk, így én és Lily kiültünk egy padra a csendes folyosón.

- Kiváncsi vagyok mit fog összehordani Mr Koopart az első orán. - mondtam a térdemre könyökölve.

- Remélem valami hasznosat tanít majd. - bizakodott Lily.

- Ha már itt tartunk, gondolkodtam és lenne egy tervem, amivel jó pár tíz pontal megsérthetjük a házirendet. - kezdtem bele a még féligkész ötletembe.

- Mi lenne az? - kérdezte félve a lány.

- Tudjuk, hogy a fekete szellemünk éjjel garázdálkodik, s hogy keres valamit. Valami könyvet vagy eszközt, estleg növényt, ugyebár?

- Igen, igen... De mi a terv? - bologatott Lily helyeslően.

- Meg kéne ejtenünk egy sétát éjjel. - vágtam a közepébe.

- Remélem a lányokat nem így fogod majd randira hívni. - húzta el a száját, mire elvörösödtem.

- Most nem ezen van a lényeg... Meg kell tudnunk, hogy mit akar a szellem. - tereltem gyorsan el a témát.

- Na igen, ezt jó lenne kideríteni. - ismerte el végűl.

- Péntek éjjel jobb lenne, mert akkor mindenki a körletekben van este. - magyaráztam el részeltesebben is az ötletem.

Ketten valahogy összeraktunk egy épkézláb tervet, így futhattunk is orára, mert nagy késésben voltunk.
Végűl nem mi, hanem a tanár késett egy jó tíz percet.

- Elnézést, csak kerestem a ma bemuatatásra kerülő egyik port, de az begurult a komód alá. - magyarázta belépve a terembe. - Endru Koopart vagyok, bűbájos porokra szakosodtam. Dumbledor apám régi jó barátja, így eljöttem, hogy felkészítselek titeket a világ rejtette veszéjes porokra. - levendula színű talárja logott a vékony karjain, a tábla elé érve felkörmölte a nevét, majd leült a katedra mögé.

Sorra vette elő a porokat, vagy húsz fajtát is elmagyarázott.

- Házifelaladt, hogy a könyvetek hátában lévő listáról ötöt kiválasszatok az első huzból és jövő hétre mindegyikről egy féloldalas esszét irjatok. További szép napot és jó tanulást. - állt fel, ekkor megszolalt a csengő is.

Este a klubbhelyiségben varázslósakkot játszottunk Siriussal.

- Remus, egy menet? - kérdeztem, mikor matot adtam ismét Blacknek.

- Köszi, de inkább kihagyom. Nem az én játékom. - felelte egy könyv mögül kinézve.

- Lily, játszasz? Vagy inkább visszavonulót fujsz, mert félsz, hogy kikapsz? - provolkáltam a vörös hajú barátomat, mire leült parázsló szemmel a szemben levő székre.

- Én leszek a fehérrel. - csak ennyit mondott.

Majdnem egy oráig játszottunk. Végül nevetve megvert.

- Nem is vagy olyan buta. - ismerte el, húha, mintha kitüntettek volna.

Persze visszavágot követeltem, és ez így ment aznap este végig.