Október 23, péntek

Már közel két hete allandó vendégei vagyunk az iskola könyvtárjának.

- Lassan úgy tekintek a könyvtárosra, mint régi ismerősre ha ez így halad tovább. - húzta el a száját Sirius. A könyvtáros nénin morcosan pakolta tovább a könyveket, mint mindig.

- Sok citromot ehetett gyerekkorában, mindig olyan fanyar képet vág. - nézett fel Lupin egy vastag könyvből.

- Mond azt, hogy abba a padlótörő monstrumban benne van amit keresünk? - csillant fel a szeme Siriusnak, mikor meglátta, hogy Lily mosolyogva jön vissza egy akkor könyvel a kezében, hogy két asztalt kellett összetoljunk, hogy rá tudjuk rakni.

- A tiltott részlegről hoztam. Meséltem Lumslucknak arról, hogy mostanában nagyon érdekelnek a különös varázslények és azok használata bájitalokban, mire ezt a könyvet ajánlotta, és adott rá engedéjt, hogy kivegyem. - mesélte a lapokat pörgetve elégedetten Lily.

- Nem vagy semmi. - bolintottam elimserően a lány felé.

- James átnézed Lilyvel a könyvet, amíg segít nekem Remus? - fordult felém Sirius. Fekete haja kocosan állt össze-vissza, hosszú tincsei rég nem láthattak ollót.

- Persze, menjetek nyugodtan.

Az órák teltek, egy hosszú pergamenre jegyeztük le egyes fajok neveit, de nem igazán találtunk valami használhatót is.

- Faneftolin... közel keleten őshonos faj... Talán ez az? Több órára képesek elaltatni a rájuk támadó állatokat... Nem halálos a mérgük... Mit szolsz ehez James? - mutatott egy képre Lily, egy apró sárga majomszerű lény volt rajta, két hosszú ormánya volt a szája fölött és kis bolyhos farkincája.

- Talán. Mindenesetre írjuk fel. Holnap utána nézünk bővebben... Ahhh... Menjünk vacsorázni, egész délután a könyvtárban voltunk, hamarosan Siriusnak lesz igaza és a könyvtárossal fogunk együtt karácsonyozni. - ásításaim száma egyre gyarapodott, miközbe lefele baktattunk a lépcsőken.

- Soha nem kérdeztem még, de milyen érzés volt megkapnod a leveled? És ne értsd félre, nem sértésnek szántam, csak kíváncsi vagyok, hogy milyen volt megtudni egy ilyen titkot. - mosolyogtam rá a pöttöm lányra.

- Ha más kérdezné tényleg megsértődnék, de tőled ez úgy hangzik, mintha csak azt kérdezted volna, hogy holnap vajon fog-e esni. Válaszolva a kérdésedre, előszőr azt hittem, hogy csak egy vicc, valami elmebetegeknek fentartott intézet, ahova azok jutnak be akik elhiszik ezt az egészet. Aztán jött egy varázsló és elmagyarázta, hogy mi hogy működik a világban igazság szerint. Azóta teljesen másképp látok mindent. Megértem a furcsaságokat, már nem képzelek bele semmi mugli félét a megmagyarázhatatlan dolgokba, csak hogy valami magyarázatot leljek, hogy hétköznapivá tegyem, mert semmi sem egyszerű, és ez így is van jól. - mondta nyugodt hangon. Számomra teljesen felfoghatatlan az a világ amiben ő élt, lehet, hogy mi tudjuk az igazat, de a muglik úgy ahogy tudnak haladnak az idővel, ha tudatlanúl is, mi meg itt toporgunk a nagy titkunkal bezárkózva minden elől.

- Nem hiányzik semmi az emberek világából? - nem szerettem mugliknak hívni előtte a varázstalanokat, mert tudtam, hogy milyen sértő lehet neki, hisz egy részben a családjáról is beszélünk.

- Néha jön, hogy tv-t nézzek és rádöbbenek, hogy nincs. Vagy csak szimplán, hogy felkapcsoljam a lámpát, és keresem a kapcsolót, de nincs a falon semmi. Azok a dolgok, amik otthon tök normálisak, azok itt eltűntek. - magyarázta. Valahol megtudtam érteni.

- Néha én sem értem, miért nem lép egyel feljebb a fejlődés lépcsőjén ez a varázsvilág. Mi a gond az elektromos árammal, vagy azokkal a varázsszerű dobozokkal, amikben emberek járkálnak? - vontam vállat. - Szerintem félnek elfogadni valamit, amit nem ők találtak ki.

- Lehetséges. - mosolyodott el Lily. Már csak ezért megérte.

A nagyteremben találtuk meg a többieket. Sirius teletömött szájjal próbált mondani valamit, de a sok krumpli tompította a hangját így csak nyüszítést és mormogást hallottunk. Remus a reggeli újságot olvasta(?) , Peter meg kis szeletekre vágta fel a kolbászt és úgy tömte magába, röviden, mindenki elvolt.

- Kis figyelmet kérnék. - vert víszhangot a terembe Dumbledor hangja, mire néma csend lett. - Nos mint azt már mindenki tudja Hallowen a nyakunkon van, és figyelembe véve a történteket egy porokra és főzetekre specializálódott mágust hívtam, hogy velünk töltse az ünnepeket. Kérlek köszöntsétek velem együtt Endru Koopart. - egy magas fiatal fiú állt fel a hosszú keresztbe állított asztaloknál. Vékony karjain logott a talár, egyenes orra volt, s búza színű haja.

- Inkább madárijesztő. - súgta nekem Sirius. Lily is meghallhatta, mert csúnya szemekkel végigmért minket. Eközben a teremben tenyerek ütődtek össze, mindenki tapsolt, kivéve a mardekár felét, ők fintorogva nézték az új jövevényt.

- Nagyon köszönöm. Minden osztálynak fogok tartani heti egy orát, amelyen megpróbállak felkészíteni eféle mérgezésekre titeket, remélem sok hasznos dolgot megtudok majd tanítani. - azzal biccentett egyet még a diáksereg felé és leült.

- A házvezető tanárok átadják a kiegészített orarendet holnap reggelinél. - nézett körbe az igazgató. Ősz haja csillogott a több száz gyertya fényében. - Mindenkinek jó éjszakát kívánok, sipirc az ágyba, ne maradjatok fent sokáig. - mondandója végén mosolygott, mintha saját fiatal évei jutnának az eszébe.

- Most komolyan valami specialistát kapunk? Ezt még Dumbledor sem gondolhatja komolyan, hogy egy órával tovább üljek a padban. - morogta Sirius elkeseredetten.

- Rosszúl álhatnak a dolgok ha Dumbledor egy ilyen emberre szorúl. A minisztérium sem dijjazta, hogy egyedűl akar az iskola felgönygyölíteni egy ilyen ügyet. - szolt elgondolkodva Remus.

- Mit díjazott valaha is a Minisztérium, amibe nem tudott beleszolni? - szoltam.

- Jogos. A Roxfort történetében is sok említést tesznek, arra vonatkozóan, hogy az iskola dolgaiba folyamatosan beleszoltak. - mondta kifele menet Lily.

A diákok csoportokba verődve mentek fel a márványlépcsőn. Néhányan ásítoztak, mások a hasukat fogták, a bőséges vacsora miatt.

- A hollóhátosok legalább örülnek, többet tudnak magolni. - nézett Sirius egy csapat kék köpenyes diákra, akik azt taglalták, milyen hasznos lesz ez az óra.

- Lehet, hogy hasznos lesz. De ez levesz egy órát a kutatásunk idejéből. - ingatta a fejét Lily. Most számolhatta újra az időbeosztását.

- Remélem nem a pénteki napokból rabolnak el egy órát. - sóhajtotta Sirius.

- Jövő pénteken kviddics mecs!!  - kíáltotta két idősebb griffendéles diák, miközben pár diákkal lepacsizva rohantak végig a folyósón.

Az álamporos incidens miatt elmaradt az akkor pénteki mecs a a Hollóháttal. Mind a két csapat elég erős, a hallottak alapján.

- A griffendél fogója végzős, és csere fogó nincs, vajon ki fog jövőben a fogó lenni? - kezdtem beszélgetni Siriusszal, mert befejeződött a másik ügy kitárgyalása.

- Nem tudom, még mi is lehetünk, mondjuk én nem igazán szerettem soha fogó lenni, talán azért mert mindig Malfoyékkal kellett játszak gyerekkoromban. - húzta el a száját. Nem volt könnyű gyerekkora a barátomnak, az már biztos.

A portréjuk előtt Lily elmondta a jelszót, mi meg sorra átléptünk a szűk résen. A vörös tapétás helyiségebn vidáman lobogott a tűz, diákok terültek el mosolyogva a kanapékon, nyugodt volt a légkör.

- Én megyek aludni. Jó éjt. - szedte apró lábait Peter, s felsietett a lépcsőn.

- Én is megyek, hosszú nap volt ez a mai. - ásított a végén Remus, nyomatékosítva szavait. - Jó éjt. - intette a vissza nekünk, miközben felfele lépkedett a csigalépcsőn.

- Varázsló sakk? - fordult hozzám Sirius.

- Hozd. - bólintottam vigyorogva, majd elfoglaltam egy asztal mellett álló széket.

- Fiúk. - mondta lesajnálóan Lily, mikor az első bábú darabjai tört.