Október 27-28, kedd-szerda

Egy mágus és boszorkány tanonc sem tud unatkozik a Roxfortban. Az új órarendem pontosan ezt bizonyítja:
Hétfő:
9-11: Átváltoztatástan (Hollóháttal)
11-12: Gyógynövénytan
-ebéd
14-16: Mágiatörténet (Mardekár)

Kedd:
9-10: Asztronómia (elmélet)
11-12: Bájitaltan
-ebéd
14-16: Legendás Lények Gondozása (Hugrabuggal)

Szerda:
9-11: Bűbájtan
11-12: Bájitaltan ( Mardekárral)
-ebéd
14-15: Átváltoztatástan ( Hollóháttal)

Csütörtök:
9-10: Sötét Varázslatok Kivédésetan
10-11: Mágiatörténet
11-12: Varázsportan (Hugrabuggal)
-ebéd
14-16: Gyógynövénytan ( Hugrabuggal)

Péntek:
9-11: Bájitaltan (Mardekárral)
11-12: Legendás Lények Gondozása
-ebéd
14-15: Seprűlovaglástan (Mardekárral)

Reggeli után mászhattunk fel a csillagvizsgáló toronyba, hogy aztán egész órán diktálás után írjunk. Minden csillagkép keletkezését le kellett jegyzeteljük, s amelyikre nem maradt időnk azt házi feladatnak hagyta ki.

- Ma csillagport hányok ha még egyszer meghallom azt a szót, hogy ,,éjjeli égbolton". - fintorgott lefele a lépcsőn Sirius.

- Egy szinoníma szótár tényleg elkellene a tanárnak. - bolintott egyet értve Lily is.

- Inkább örüljünk, hogy a következő órát nem a Mardekárral kaptuk. - szoltam bele a társalgásukba átnézve az új órarendem.

- Utálom a csütörtököt, jobban mint a hétfőt. - húzta el a száját Sirius.

- A péntek sem valami kecsegtető. - panaszkodott a maga stílusában Remus is.

Ahogy így mondták a problémáikat tovább a barátaim, egyre csak lennebb értünk a kastély falain belűl. Keskeny és mohával borított lépcsők választották el a pincét az épület csillogó felétől.

- Lehet, hogy idelent hideg és doh szag van, de nezzük a jó oldalát. - próbált valami optimista gondolatot is megfogalmazni Remus.

- Miért? Van olyan is? - húzta fel kíváncsian a szemöldökét Sirius.

- Ez az óránk legalább nem a Mardekárral van. - tényleg... el is felejtettem, hogy legalább a keddi napokon megszabadúltúnk a tanorák alatt a mardekáros diákoktól.

- De a holnapi már velük lesz... - suttogta Sirius, ezzel megint mély csend telepedett ránk.

A pinceszobábab Lumsluck professzor hosszú bíbór és smaragd talárban állt.

- Hova készűl tanárúr? Talán randija lesz? - kérdezte Sirius, mikor meglátt a professzort.

- Ne butáskodj Black, ma van a Britt Varázskutatás napja. - mondta a tanár elpirúlva.

Az óra csendben lezajlott, látszott, hogy a mardekár frappáns poénjai nem voltak jelen, mert mindenki normálisan tudott komunikálni.

- Halljátok? - kérdezte a lépcsőn felfele baktatva Sirius.

-Ding-Dong-Ding-Dong-Ding-Dong

- A déli harangszó, és? - kérdezte értetlenkedve Lily.

- Ebéd! - csillant fel a fekete hajú fiú szeme. Mindenki nevetésben tört ki, a folyosók vizhangoztak tőlünk.

Nos igen, soha nem volt még panasz a roxforti ebédre. Persze a mardekár néha-néha tett megjegyzéseket, de ők csak azzal elégedettek ami a mocskos dolgaikból jött létre.

A Hugrabuggal együtt töltött tanórák általában csendben lementek. Nem voltak valami beszédesek vagy viccesek, de ha valaki segítségre szorúlt minden sárga színű sálat viselő diák köréje állt, s próbált neki segíteni.

- Ha még egyszer valaki rám mosolyog, és pisolyogva megkérdezi, hogy hogy milyen az óra, elhányom magam... - sugta nekem Sirius. A Hugrabugg is néha azért túlzásba vitte a kedvességet, és hajlamos volt néhány diák többszőr is megkérdezni valakitől, hogy hogy van, vagy hogy telik az óra...

- Rosszabb is lehetne. - mondtam, bár lehet ennél rosszabb nem igen van a délutáni órákban.

Este a klubhelyiségben az asztalra kidőlve egy adag pergamen és Sirius társaságában aludtam.

- Nektek nincs ágyatok? - kérdezte gúnyosan Lily.

- Nincs, a híd alatt lakunk. - motyoktam félálomban.

- Ahogy gondoljátok. - hagyta ránk, s felment lefeküdni.

- Mi nem megyünk lassan? - suttogtam Siriusnak, de még mindig le volt hunyva a szemem.

- Nem. - azzal tovább aludtunk.

Fogalmam sincs, hány óra volt mikor feltápászkodtunk az asztal mellől és felmentünk aludni. A hátam és a nyakam is sajgott, sikeresen elfekűdtem mindenem. A szobában mindenki mélyen aludt, csendesen odaosontunk az ágyainkhoz, majd úgy ahogy voltunk végig dőltünk rajtuk és elaludtunk.

Reggel arra ébredtem, hogy Lily áll előttem karba tett kezekkel.

- A reggelit már lekéstétek, s ha nem siettek a tusolással a tanórát is lefogjátok. - azzal elment. Pislogva néztem, ahogy a vörös tincsevel együtt eltűnik az ajtó mögött.

- Sirius! Sirius! Kelj fel! - kiáltottam a legjobb barátom fülébe, mert ő még mindig húzta a lóbőrt.

- Mi...mi? Reggeli? Éhes vagyok... - űlt fel hirtelen össze-vissza motyogva.

- Azt már lekéstük, s nem akarom az órát is lekésni, mert nincs kedvem a bűntetőfeladatokhoz. - szedtem össze a törölközőm, meg a tusoláshoz szükséges cuccaimat.

- Én is megyek. - mondta még mindig félálomban Sirius, s ő is felállt készülődni.

Épp hogy beestünk az ajtón, a tanár pont akkor jött be a terem másik ajtaján.

- Potter, Black nem szeretnének helyet foglalni? - nézett ránk kíváncsian.

- De, már megyünk is. - rángattam magammal az egyik hátsó padba Siriust.

- Wingardium Leviosa! - intett a tanárúr a pálcájával egy tollra, ami aztán felszállt s egy szép kőr megtétele után ugyan oda tért vissza. - A legegyszerűbb levitációs bűbáj. - magyarázta Filius Flitwick professzor.

Könyökölve néztem, ahogy mindenki össze-vissza szerencsétlenkedik. Lily hevesen magyarázta Frank Longobottomnak, hogy mit kell hosszan ejteni s mit nem.

- Mindjárt elalszok. - lebegtett az asztalra dőlve a tollát Sirius.

Az unalmas órát egy mérges arcú látogató jötte zavarta meg.

- Mr.Potter, Mr.Black itt vannak? - kérdezte csípőre tett kézzel McGalagony.

- Igen. - feleltem kurtán, s közben összenéztünk Siriussal, hogy vajon mit csinálhattunk a tudtunkon kívűl.

- Jöjjenek most azonnal velem. Ha nem bánja persze Flitwick professzor? - nézett le a derekáig érő tanárúrra McGalagony.

- Nem, vigye őket nyugodtan. - bologatott zavarodott fejjel Flitwick.

Siriussal kikászálódtunk a padból. Az egész osztály sirí csendben nézte ahogy a házvezető tanárunkhoz lépegetünk.

- Szerinted mit csinálhattunk? - súgtam oda félútnál Siriusnak.

- Pasz. Valaki valamit ránk kent biztos. - vont vállat Black.

Mikor a tanárnő elé csoszogtunk sikeresen, ő hátatfordítva kiviharzott a teremből, nyitva hagyva az ajtót, jelezve hogy kövessük.