Október 8, csütörtök

Korán keltem, nem tudtam aludni. Mellettem Sirius még horkolt, a másik felemen levő ágy azonban üres volt, Remus ágya.

- Sirius, kelj fel! Lupin nics az ágyában, nem tudod hol van? - költögettem fekete hajú barátomat.

- Biztos csak kiment WC-re. Annyit ne aggódj, Lilynél is mindjárt rosszabb leszel. - suttogta Black, majd a másik felére fordulva tovább aludta az igazak álmát.

Nekem ez úgy sem tetszett. Nyujotozódva kikeltem az ágyból. Magamhoz kaptam a samponom és a törölközőm, s férfi zuhanyzó felé vettem az irányt. A vörös csempélyű helyiség üres volt, tekintve hogy még 5:40-et mutatott a karórám. Sem a zuhanyzóknál, sem a wc fülkéknél nem volt Remus.
- Nekem ez akkor sem tetszik. - motyogtam magam elé a zuhányzás közben.
Megtöröltem a hajam, ami még vizesen is 1000 fele állt.

Fogmosás után ásítozva mentem a klubbhelyiség felé. Egy ismerős alakba ütköztem a csigalépcső egyik kanyarjában.

- Mit csinálsz ilyen korán James? - nézett melepetten Lupin. Beesett szemei voltak, s még a meszokottnál is sápadtabb.

- Ezt én is kérdezhetném. Hajnali hat óta kereslek. - feleltem a megviselt barátomnak.

- Sétálni voltam. Nagyom rossz álmom volt, valami tollas egérről és egy cilinderről. Nem tudtam visszaaludni, s gondoltam lemegyek a tóhoz. - mesélte Remus, azzal megkerült, s vissza sem nézve újra felfele vedte az útját, a hálótermek felé.

Értetlenűl néztem utána. Nem tudtam elhinni, hogy Remus titkolozik előttem. Tudom, nem rég óta ismerjük egymást, de azért azt hittem már vagyunk annyira jó barátok, hogy megosszuk egymással a titkainkat.

Gondolkodás közben lesétáltam a lépcsőn, egészen a klubbhelyiségig, ahol majdnem szívrohamot kaptam.

- Mi a csudát csinál mindenki hajnalok hajnalán? - fakadtam ki. Lily az egyik magas támlájú fotelben ült és egy könyvet olvasott.

- Téged meg mégis mi lelt? Már tanulni sem szabad? Úgy tudom ez egy iskola... - piritott rám. Jól van na...

- Te is rosszat álmodtál? - kérdeztem inkább. A mellette levő kanapéra döltem, még sok idő volt reggeliig.

- Nem, csak eszembe jutott, hogy átváltoztatásból be kell adnunk azt a dolgozatot, s utána kellett néznem pár dolognak. - emelte meg a könyvet, jelezve, hogy abból keresi a két hét múlva beadandó dolgozat anyagát.

- Van addig még két hét... - néztem rá felhúzott szemöldökkel. Miért viselkedik mindenki reggel furcsán.
Menjeket inkább aludjatok még egy kicsit!!!

- Nem lehet elég hamar elkezdeni semmit sem. - vont vállat Lily.

Ráhagytam inkább ezt, tanulásról vele nem lehetett veszekedni.

- Mit gondolsz Remusról? Milyennek ismered? - szégyeltem magam, hogy így ki akarom beszélni az egyik legjobb barátom, de valakivel muszály volt megosztanom az aggodalmaimat.

- Hát... Kedves, figyelmes, segítőkész, csendes. - sorolta Lily.

- Ne az általános tulajdonságait sorold, hanem azt, hogy veled milyen, hogyan beszél veled? Miket mond? Magáról szokott-e beszélni? - könyököltem fel, zöld szemeibe néztem.

- Legtöbbszőr tanulásról beszélünk, könyvekről... Keveset tudok úgy róla, mármint az életéről, titokzatos, de ezt mindenki a csendességével szokta magyarázni. Lehet csak van egy macska imádó nagymamája, aki 12 kandurral jár templomba vasárnaponként, s ezért nem szeretne a családjáról beszélni, nehogy véletlenűl kicsusszon a száján. - elmélkedett Lily.

Volt valami a szavaiban, én mégsem tudtam elhinni teljesen, hogy egy ilyen macskaszagú nagymama dolog miatt hallgat, volt valami más is.

- Aha. Amíg elfelejteném megkérdezni találtatok valamit is arról a porrol? - jutott eszembe, hogy tegnap nem tudtam velük beszélni erről, mert vacsora közben Sirius siránkozását hallgattam arról, hogy milyen gonosz a könyvtáros, s hogy milyen unalmasak az ilyen helyek.

- Hát az biztos, hogy valami nagykn egzotikus növénytől származhat. Több mint 700 fajt és családot néztem át, de egyikből sem lehet ilyen hatást kiváltó port készíteni. - rázta a fejét, haja ide-oda szállt a feje körűl, vörös tornádó volt.

- És ha ez valami különleges faj? Vagy valaki kifejlesztette ezt? - vetettem fel. Annyi varázsló kisérletezik illegálisan, nagybátyám szárnyas macskákat tenyészett, persze mikor kiderűlt meggyült a baja a Varázs lények főosztályával.

- Nem hiszem, ilyen port kiisérletezni titokban nem lehetséges. Ahoz hogy letesztelje nem egy emberre volt szüksége, mert a por hányingert és egyéb más betegségeket is vonz maga után. Az egyik fertőzött Hollohátas bárányhimlőt kapott a por után. - magyarázta a lány. Ujjaival idegesen a könyv borítoján dobolt.

- Érdekes. - raktároztam el magamban a információkat.

Lábdobogás hallatszott, majd pár idősebb diák jött le a lépcsőn. Ránk se néztek, csak kivágtattak a portréjukon. Ajtó csapódások és beszéd hallatszott le fentről,  lassan elkezdett ébredezni a torony.

- Jössz reggelizni vagy még akarsz ott feküdni mint egy hercegkisasszony? - kérdezte Lily feltápászkodás közben.

- Rendben, de akkor ma segítesz nekem bájitaltanon. - álltam fel. Egy sötét szürke pulcsit kaptam fel a Grifffendéles polomra. Ősz volt, és nagyon hideg.

- De akkor végre megtanulsz görény maját rendesen összetörni, mert a multkor is nagyon darabokban voltak, pedig azt porrá kell törni ovatosan egy mozsárral, Perselus mindig úgy szokta. - mondta a lépcsőn lelfele. Ha ne említse azt a zsíros fejűt már akkor tudtam volna.

- Mert Pipikéd mindig mindent jol csinál. - gúnyolódtam, ki nem álhattam azt az alakot.

- Csak nem bírod elviselni, hogy vannak akik néhány dologban jobbak nálad. - felelte sértetten.

- Csak kotyvasztani tud. - vágtam rá. Lily felfujt arcal nézett rám. Haragját a reggeli friss illata szakította meg, melyet már a csarnokban éreztünk.

- Ezért ma te kened meg a vajas kenyerem. - mosolyodott el, s egyszerűen otthagyott a nagyterem ajtaja előtt.

- Akkor várj meg. - kiáltottam neki, de ő vissza sem nézve lépkedett előre.

A reggeli végére futott be Sirius, Remus pedig nem is jött enni.

- Ne aggódj annyit James, ha nem... nyám... éhes nem éhes. - mondta két nagy falat között habzsoló barátom.

A diák sereg feje fölött átnézve mindunottul az ajtót figyelmtem, vártam Remust, tudtam, hogy valami nincs rendben vele.

- Biztos fáradt, ahogy elaludtatok ő kelt és ment az útjára, egész éjjel nem aludt. - mondta a velünk szemben ülő Peter. Apró szemeivel mint egér a résen bámult ránk.

- Ezt te meg honnan tudod? - fordúlt Sirius a másik fiú felé. Úgy meglepődött, hogy a villát is kiejtette e kezéből.

- Néha nem tudok aludni, s olyankor a plafont bámulom. S néha látok dolgokat, mint az éjjel Remus távozását.

Érdekes... Csak nem félelmet látok? Kizárt dolog. Mit titkolhat Sirius is, hogy ennyire megijedt attól, hogy Peter fent maradt pár este?

- Túl gondoljátok a dolgokat. Úgy álítsátok be mintha Lupin valami éjszakai bűnöző lenne. - nézett fel Lily az általam megkent vajaskenyerek halmából, ahogy én őt ismerem elég 10 perc és az a halom a semmivel lesz egyenlő.

- Akkor kedves Sherlock, elmondaná a maga véleményét is? - húzta fel a szemöldökét kíváncsian Sirius.

- Minden tanu vallomását hallottam már vagy 100, és a bizonyítékok is arra mutatnak, hogy Remus Lupin... - itt szünetet tartott, s hogy még drámaibb legyen a vége, egyik kezében felemelte a kenőkést a másikban pedig egy vilát szorongatott. - egy vámpír.

Néma csend fogadta a bejelentést. Szerintem fejbe mérlegelték ezt a lehetőséget a többiek, én is elgondolkoztam rajta, de egyből el is vetettem az ötletet. Rázkodó vállal fordúltam a bal oldalamon ülő Siriushoz, aki szintén alig tudta visszatertani a nevetését.

- Ugynam már Lily, ennyi erővel azt is mondhatnádd, hogy Remus egy vérfarkas. - mondta mosolyogva a barátom.

Ekkor láttam meg a közeledő Lupint, aki elcsíphette a beszélgetésünk végét, mert minden szín kifutott az arcából és azonnal megtért, majd kisietett az ajtón.

- Szerintetek megsértettük? - kérdezte Lily aggodalmasan.

- Elég érzékeny ami azt illeti, szóval lehetséges. - bolintott Sirius.

Nem szerettem csak beszélni a próblémákról, olyankor tehetetlennek éreztem magam. Letettem s villámot és felálltam az asztalotól, a többiek kérdőn néztek felém.

- Megyek, beszélek vele. - nem vártam meg, hogy mit reagálnak a kijelentésemre, csak megcéloztam a nagyterem ajtaját és sietve távoztam.

A vastag vörös függönyökkel bevont ablakok előtti széken találtam meg Remust, a hálóteremben.

- Nagyon sajnáljuk ha esetleg megbántottunk, azzal hogy a hátad mögött viccelődtünk rajtad. - kezdtem bele, miután leültem vele szemben. Egy kis megkönyebülést láttam a szemében, lehet jól esett neki a bocsánatkérés...

- Nem esett valami jól. - mondta egy kis idő után.

- Csak mostanában olyan furcsán viselkedtél, eléggé aggódunk érted. - néztem a szemébe, tekintete azt sugalta, hogy valahol nagyon messze járhat a gondolataiban.

- Sajnálom, ha megilyesztettelek titeket. Csak nehéz volt ez a hónap. Megpróbálok ezentúl többet pihenni, és nem hajtom túl magam. - mosolyodott el félénken Remus.

- Jó. Együtt megyünk le ma bájitaltanra délután? - jutott eszembe mikor megláttam Sirius nyitott ládáját benne a főzetes edénykékkel.

- Persze, ha szeretnéd. Óra elején segítesz összetörni a varangy lábat? Sose tudtam olyan finom porrá zúzni teljesen... - kedte mesélni, de én sietve közbevágtam:

- Mit mondtál a varangy lábról? - kérdeztem vissza.

- Hogy milyen nehéz porrá törni. - felete, s láttam hogy az ő fejében is összeáll a kirakós, mert hirtelen felszökött pont akkor amikor én is. Nem szoltunk egymáshoz, de tudtuk, hogy hova kell menjünk.

- Lily, tudom milyen eredetű a por. - mondtam a lány mellé szökve.

- Hogy hogy? - nézett kíváncsian ránk.

- Remus mondta, hogy milyen nehéz a varangy lábat porrá zuzni szét, s te is utaltál ma arra, hogy a görény máj milyen kemény mikor megszárad, s hogy milyen hosszadalmas feladat porszemcsékre széttörni. - hadonáztam össze-vissza beszéd közben.

- És hogy jön ez segítségűl nekünk? - kérdezte Sirius, de ahogy kimondta eltátotta a száját.

- Mindenki azt hitte, hogy pollennel van dolgunk, mert sárga volt, de mi van ha teljesen más az eredete? - magyaráztam az asztal mellett ülőknek.

- Először én sem értettem mire is gondol James, de aztán összeállt. - bologatott Remus a hátam mögött.

- Mi van ha állati eredetű? Ha egy varázs lény szánya vagy csontja összetörve sárga port eredményez. Lehetséges? - kérdeztem Lilyt.

Összeráncolt szemöldökkel gondolkodott a lány. Az agyában kattogtak a fogaskerekek, visszafolytott lélegzettel nézett rá mindenki.

- Menjünk a könyvtárba. - mondta végűl.