Október 5, délután

A köpenyem az ágyam melletti szélén pihent, így csak egy szál ingben indultam a tóhoz. Odakint a homlokomon pár perc után már meglyelentek az izzadság cseppek. Az erdő szokatlanul csendes volt, talán a varázslatos állatok is utálnak a hőségben sétálni.
Lily a tó partján ült. Nyakkendője és köpenye a hátamögött összefogva pihent. Inge legfelső gombja szabadon volt, homlokán gyöngyözőtt a veríték.
- Elkéstél. - mondta nyugodt hangon. Szemét le sem vette az elötte ringó csónakról.
- Felmentem letenni a dolgaikat és tudod Sirius milyen ilyenkor... - kezdtem mentegetőzni, ha vele voltam sosem akartam hibázni. Az ő szemében mindig tökéletes akartam lenni.
- Semmi gond. - mosolygott rám.
- Akkor hajókázunk vagy csónakázunk vagy mi... - mosolyogtam vissza, és valamiért elkezdtem melléje dadogni is.
Ő szó nélkül felállt, s belépedt a vízbe, cipőjét a parton hagyta. Lerugtam a bakancsomat, a nyaklendőmet is melléje dobtam. A víz csiklandozta a bokám, ahogy beljebb léptem egyre hidegebb lett a tó vize. Lily már a csónakban várt. Óvatosan ültem be, nem akartam egy kiborulással indítani.
- Miért engem hívtál? Sirius sokkal jobban ért ezekhez a dolgokhoz. Remus jó beszélgető partner lett volna. - kérdeztem, mikor már esetlenűl a tó közepe fele eveztem.
- Mert te mindig megnevettetsz. És veled is tudok beszélgetni. - mondta, de nem nézett a szemembe.
- De én nem értek sem az építészetben, sem a történelemhez, sem a bájitaltanhoz...
- Te az emberekhez értesz. Tudod, hogyan kell megnyugtatni Remust, hogyan kell Siriust leálítani mikor a ellpattan benne a húr. Peter belőled merití a bátorságot. Nekem meg megmutattad, hogyan kell felszabadultan viselkedni. - szakított félbe Lily egy hosszú beszéddel.
- Te ilyennek látsz engem? - a tó közepén megálltam, kihajolva figyeltem a fodrozó vízen a tükörképemet.
- Örökké. A legsivárabb helyzetben is mosolyt csalsz a körülötted lévők arcára. - suttogta a vörös hajú lány.
- A te arcodra többször kéne az a mosoly, néha nagyon sokáig nézel komolyan, lassacskán megdöntöd Piton rekordját is. - vontam vállat huncutan.
- Hogy te mindig elrontod a szép pillanatokat. - csapott a térdemre Lily. Vörös tincsei repkedtek a feje körűl.
- Van valami különösebb oka, hogy csónakázunk? - kérdeztem, megtörve az egyre mélyebb csendet.
- Csak a tón van kettesben az ember. A parton akár mikor jöhet egy hívatlan vendég. - nézett ki a partra, mintha attól tartana, hogy valaki megjelenik az említésre.
- Most Pitonkára gondolsz? - fordultam én is hátra. Kimeresztett szemekkel bámultam az erdőt, vártam, hogy felbukkanjón Perselus-nyulszi. Így persze nem hívhattam Lily elött, mert ő kedvelte a zsíros hajú fiút.
- Miért rivalizáltok folyton? Olyan gyerekes... - rázta meg a fejét Lily, így kimutatva a nemtetszését.
- Ő kezdte... - szugeráltam továbbra is az erdőt.
- Nem érdekel, hogy ki kezdte! Csak fejjezétek be! - hallottam a hangján az idegességet. Egy hirtelen mozdulattal fordultam vissza, mire a csónak az oldalára dölt, mi még a vízbe zuhantunk.
- James Potter, csak kerüljek ki a partra! - kiáltotta Lily, a haja nedvesen a fejére tapadt.
- Ez csak víz... - dünnyögtem, próbáltam megfordítani az oldalra fordult bárkát. Harmadik próbálkozásomra végre a helyére került.
- Beszállás, hölgyem! - segítettem be a mi kis hajónkba a csuronvizes lányt.
- Ha lehet kifelé evezz. - suttogta. Nem félt attól, hogy megfázna, kábé 40 fok volt. A vizes ingem a bőrömhez tapadt, a nadrágomból csepegett a víz.
Óvatosan a tó széléhez eveztem, még pár méter választott el a kikötéstől, mikor egy görbe orrú fiú lépkedett ki a fák árnyékából. A tűz forró nap ellenére fekete köpeny volt rajta.
- Lily, jól vagy? Én mondtam, hogy ne menj el ezzel csónakázni. - úgy beszélt mintha én ott sem lennék.
- Nincs semmi bajom. - csavarta ki a hajából a vizet Lily.
- Még szerencse. Ki tudja mi történt volna, ha én ne érjek ide. Egy ilyen senki házival nem érdemes elindulni... - nem szóltam semmit, tudtam, hogy így most többet érek el.
- Elhallgatnál, Perselus? Ne szidd folyton Jamest! Nem is ismered, hogy tudsz róla egyáltalán véleményt formálni?! Olyan gyerekesen viselkedsz! - védett meg a csöppnyi lány. Pitonka durcásan elhallgatott. Kisegítettem Lilyt a csónakból, majd én is kiszálltam a járműből.
A parton a vörös hajú lány odahajolt hozzám.
- Köszönöm. - suttogta a fülembe, azután adott egy puszit az arcomra. Mosolyogva néztem, ahogy a dolgait összeszedi és az irigy Pitonka társaságában elmegy.
Visszafelé a cipőimet a kezembe hoztam, a zokni megszáradt mire az előcsarnokba értem. Vigyorogva mentem át a portrélyukon.
- Mi ez a nagy mosolygás? Megnyerted a kviddics világkupát? - nézett rám furán Sirius.
- Ááá... semmi különös. - ültem le egy karosszékbe.
- Aha, el is hiszem. - fordult vissza a házi feladathoz a barátom.
Többször kéne Lilyvel csónakázunk, gondoltam a nyirkos nadrágomra nézve.