---Vissza emlékezés---

Tél van. És meg kell, mondjam rohadt hideg. Nem mintha bajom lenne vele, de hiába élek itt már egy éve még mindig nem tudtam hozzászokni. Bezzeg a városlakók, vérbeli orosz módjára nem fagyoskodnak. Erősen megleheltem a kezem majd jól összedörzsöltem. Hiába, aki olyan béna, hogy még a kesztyűjét is otthon hagyja, úgy érzem megkaptam méltó büntetésem.

A frissen esett hó ropogott a talpam alatt, ahogy az utcákat jártam. Megállva egy-egy kirakat előtt az épp aktuális kínálatot szemlélve. Elfelejtkezve eredeti úti célomról, a jégpályáról, mely a decemberi időszakban oly' felkapott lett.

Végül aztán sikeresen elértem a korcsolyapályát és előszeretettel vetettem bele magam a pofára esések erdejébe. Igaz, ami igaz, az egyensúlyommal semmi baj nem volt, mivel balettozok. Ezért is jöttem Oroszországba, hogy eme tudásom bővítsem. Ám a korcsolyával haladáshoz már ennél több kell, amit valószínűleg sose fogok elsajátítani. Bár azért próbálkozni lehet nem?

Mint kiderült, hogy nem volt a legszerencsésebb egyedül jönni ide, arra a helyre ahol hivatalosan is ön- és közveszélyesnek lettem nyilvánítva. Hát igen megtörtént a baj, véletlenül nekimentem egy éppen arra suhanó alaknak és irtózatosat estünk oldalra, eltalálva a pályát körülölelő falat.