Reggel fáradtan keltem és annyira izgultam, hogy majdnem elhánytam magam. Elmentem a mosdóba és átöltöztem abba a ruhába, amiben ma lenni akarok.

Miután sminkeltem egy minimálisat és a hajam is kifésültem, elmentem megkeresni a csapttársaim, hogy elpróbáljuk a dalt mégegyszer utoljára.

- Állj! - kiáltottam rá Krisztire és Zsoltira, majd oda kocogtam hozzájuk. - El kéne próbálni mégegyszer a dalt, tudjátok hol van Mariann? - kérdeztem.

- A mosdóban láttam az előbb, épp valakivel veszekedett telefonon - mondta Krisztina a mosdó irányába mutatva.

- Megyek elhozom próbálni, találkozzunk a nagy fánál, ahol tegnap próbáltunk - intettem, majd a mosdó felé kezdtem el futni.

- Mariann! - kiáltottam a wc-be érve.

- Nagyon sajnálom Ari, de el kell mennem, feladom az x faktort - szipogott, majd köszönés nélkül elfutott és gondolom haza ment.

- Szuper! - suttogtam idegesen.

Megkerestem Zsoltiékat és közöltem velük a rossz hírt.

- Basszus, most mit csináljunk? - kérdezte idegesen Kriszti.

- Én vállalom az ő részét, úgyis tudom az egész dalt kívülről - ajánlottam fel.

- Tényleg? Köszönöm, én nem tudnám megtanulni ennyi idő alatt, viszont akkor próbáljuk el a dalt - sóhajtott Kriszti.

- Rendben - mondtuk egyszerre Zsoltival, amin elmosolyodtunk.

Már hatodszorra próbáljuk és kifejezetten jól hangzik így trióban.

- Kérjük a versenyzőket, hogy gyűljenek a színpad mögötti részhez! - szólt a megszokott női hang.

- Sok sikert! - ölelt meg hátulról Márk, amin elnevettem magam.

- Nektek is! - mosolyogtam rájuk, majd megöleltem mindenkit.

A színpad mögötti területen leültem egy székre és vártam, hogy minket szólítsanak, ami fél óra után meg is történt.

- Horváth-Szabó Arabella, Sólyom Krisztina, Kovács Lászlóné, Erdős Zsolt! Ti következtek! - szólt a mikroportjába a security-s csaj.

- Menni fog! - szorítottam meg Zsolt és Kriszti kezét.

Elvettük a teknikus sráctól a mikrofonokat és felmentünk a színpadra.

- Sziasztok! - köszönt mosolyogva Gigi, amint észre vett minket.

- Helló - sóhajtottam idegesen.

- Hogy-hogy csak hárman vagytok? - kérdezte Laci.

- Kovács Lászlóné elment - vont vállat tettetett nyugodsággal Zsolti.

- És ki fogja az ő részét énekelni? - nézett ránk Alex.

- Én - tettem fel a kezem zavartan.

- Rendben, halljuk, sok sikert! - mosolygott ránk Gigi.

Elkezdtem énekelni és a második sornál már elengedtem magam és minden idegességem elszállt. Élveztem, ahogy Kriszti és Zsolti is. Szerintem nagyon jól sikerült. Mikor befejeztük a dalt Peti megszólalt.

- Köszönjük, megbeszéljük a mentor társaimmal, hogy ki jut tovább - mondta, majd lerakta a mikrofont és odafordult a többiekhez. Látszólag sokat vitatkoztak, Alex még az asztalra is rácsapott, miközben veszekedett. Végül sokadjára Alex emelte a mikrofont a szája elé.

- Ez a produkció vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk - kezdte - nekem kifejezetten nem tetszettek bizonyos részek, de a többieknek igen. Zsolti, Kriszti, álljatok előre! - mondta, mire ők előrébb léptek - ez a produkció nem úgy sikerült, ahogy ti szerettétek volna, de a válogatón nyújtott teljesítményetek mellett nem lehet el menni, ezért adunk még egy esélyt, tovább jutottatok - közölte Alex, mire ők megölelték egymást és lementek a színpadról - Ari, mint mondtam voltak bizonyos részek, amik nem tetszettek, de volt ami nagyon is. Gyönyörű vagy, a hangod pedig elképesztő, ebben a produkcióban te voltál az egyetlen, akinek a sorsáról egyet értettünk - tartott szünetet én pedig nagyon féltem, hogy kiesek - mivel Mariann nem volt itt, ezért az ő részeit is te énekelted, ami nagy feladat volt, hisz nem így terveztétek, de te meg ugrottad ezt az akadályt is és ehhez gratulálok, mert tovább jutottál! - kiáltotta az utolsó két szót, mire megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.

- Köszönöm! - futottam le a színpadról a kijáratig, ahol Krisztiék nyakába ugrottam.

- Gratulálok srácok, mind tovább jutottatok, a székes feladat egy óra múlva lesz, addig is a kollégáim megmutatják melyik terembe kell mennetek, ahol majd megtudjátok, hogy ki lesz a mentorotok - mosolygott ránk Rami.

- Köszönjük! - mosolyogtam vissza Ramira.

A megbízott csaj elkísért minket egy ajtóig. Mikor benyitottunk a lányok tapsolva fogadtak minket.

⚜⚜⚜

Már egy jó ideje vártunk, amikor ki nyílt az ajtó és Alex lépett be. Sikítva rohantunk oda hozzá és öleltük meg.

- Nagyon örülök, hogy titeket kaptalak, mivel a legtöbb kedvencem közületek van és nagyon várom már, hogy veletek dolgozzak. Mutassátok meg a székes feladatnál, hogy ti vagytok a legjobbak, hagy irigykedjen a többi mentor! - lelkesített minket, majd egy köszönés kíséretében távozott.

|Mira|