Ma van a tábor első napja. A bőröndömet magam után húzva mentem az RTL Klub székháza felé. Mikor oda értem, már elég sokan ott voltak. Odamentem egy bandához, mivel szimpatikusak voltak.

- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva.

- Helló! - nézett rám a srác, aki épp a gitárját hangolta.

- Ari vagyok, ti? - kérdeztem.

- Hát én nem tartom magam annyira arinak - mondta értetlenül a dobos, mire felnevettem.

- Úgy értem a nevem Ari, Arabella! - világosítottam fel őket.

- Óh, én Krisztián vagyok - nyújtotta a kezét a dobos - Ő Zoli - mutatott a zongorás srácra - Ő pedig Márk - veregette meg a gitáros srác hátát - A banda neve Heartbreakers.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem a szívtiprókat - nevettem fel.

- Naaa, nem nevet a nevünkön - nézett rám szúrósan Márk, majd elnevette magát.

- Ki énekel? - kérdeztem mosolyogva.

- Én és Zoli - mondta Márk.

- És milyen típusú zenét játszotok? - érdeklődtem.

- Pop-rock és tresh - vigyorgott az utolsónál össze a három fiú.

- Biztos nagyon királyul játszotok - bítattam őket úgy, hogy még nem hallottam őket zenélni, de biztos jók, ha idáig eljutottak.

- És te, Ari, milyen típusú dalokat énekelsz? - nézett rám Zoli.

- Sok féle stílust szeretek, de leginkább pop és rock, na meg egy kis punk - mosolyodtam el féloldalosan.

- Figyelem kedves versenyzők! Be lehet menni, a feladat, hogy megnézzétek kivel lesztek és mit kell előadnotok, a produkciókat holnap fogjátok a zsűrinek megmutatni. Próbáljatok minél jobb előadást összehozni, sok sikert! - hallatszódott a hangszóróból egy női hang, majd mindenki elindult befelé.

Odamentem a táblához, amire ki voltak rakva dalok szerint, képekkel az egy csapatba kerülő versenyzők.

Én velük leszek:
Sólyom Krisztina:
21 éves

Kovács Lászlóné:
38 éves

Erdős Zsolt:
16 éves

A dal amit kaptunk:

Én személy szerint nagyon szeretem ezt a számot, amikor megláttam örömömben felsikkantottam. Kicsit hülyének néztek, de nem zavart, sokszor történik olyan, hogy furán néznek rám.

- Te vagy Arabella? - kérdezte egy srác, valószínűleg Zsolt.

- Igen, te pedig biztos Zsolt - mosolyogtam rá.

- Igen, de a Zsoltit jobban szeretem - mondta.

- Engem vagy Arinak vagy Bellnek, választhatsz, hogy hogyan szólítassz - javasoltam.

- Rendben Bell, keressük meg a többieket - indult el jobbra, én meg mentem balra.

Kb. 10 perce keresgéltem, amikor valaki nekem rohant, ennek következtében mind a ketten felborultunk.

- Úh, ne haragudj! - szabadkozott a göndör hajú lány.

- Sólyom Krisztina? - kérdeztem mosolyogva, miközben felsegített.

- Igen, te pedig biztos Arabella vagy. Nem láttad a csapat többi tagját? - nézett rám reménykedve.

- De, Zsoltival épp téged és Kovácsnét kerestünk - mondtam, mire megkönnyebbülten sóhajtott. - Felhívom Zsoltit, hogy megtalálta-e a csapat negyedik tagját - vettem kezembe a telefonomat, mivel még mielőtt útnak indultunk telefonszámot cseréltünk.

- Szia Zsolti! Megtaláltam Krisztinát - próbáltam túl kiabálni a tömeg zaját.

- Remek, én pedig Kovácsnét, aki amúgy Mariann - mondta és őt is elnyomta egy kicsit a nagy hangzavar.

- Akkor az ajtóban találkozunk, szia! - tettem le a telefont, majd Krisztit magam után húzva elindultam a kertbe vezető ajtóhoz.

Miután összetalálkoztunk a többiekkel elkezdtünk egy helyet keresni, ahol gyakorolhatunk.

⚜⚜⚜

Már két órája gyakoroltuk folyamatosan a dalt, én már tudom a szövegem és a felosztás is meg van.

- Nekem ez nem megy, túl nyálas, nem  érzem eléggé át - dobta le a papírt Zsolti, amire a szöveget írtuk át neki fonetikusan, mivel nem tud angolul.

- Menni fog csak gyakorolnod kell - bíztattam már vagy ezredjére.

- Nem, én ezt nem adom elő, úszik a nyáltól, a haverjaim evvel fognak cukkolni - nyavajgottam, majd felállt és egyszerűen itt hagyott minket.

- Na jó, szerintem tartsunk egy kis szünetet - javasolta Mariann(Kovácsné).

- Ez egy nagyszerű ötlet, megyek megkeresem Zsoltit - indult el Kriszti abba az irányba, amerre Zsolti indult.

- Én szétnézek, jön? - kérdeztem udvariasan.

- Nem, maradok menj csak! - mosolygott rám kedvesen Mariann.

- Rendben, max. egy óra és jövök - indultam el körül nézni.

Rengeteg nagyon jó produkciót hallgattam meg és mindenkit meg is tapsoltam. Épp egy rockzenekart hallgattam, amikor megláttam a Heartbreakers-t, ezért odamentem hozzájuk.

- Haliiiii! - köszöntem vidáman.

- Szia, melyik dalt kaptad? - nézett rám mosolyogva Márk.

- Ed Sheeran: Perfect, ti? - kérdeztem.

- Calum Scott: You are the reason - fintorgott.

A dal:

- Az egy nagyon szép szám, ne fintorogj! - szóltam rá sértetten, mivel ezt a számot is imádom. Mondjuk melyiket nem? Na mindegy.

- Ja, nagyon, de mi nem ilyen stílusú zenét játszunk - osztotta meg a probléma forrását velem Zoli.

- Pont ez a lényeg, formáljátok át a dalt úgy, hogy titeket tükrözzön - tartottam kiselőadást a feladatról.

- Rendben - sóhajtott Krisz és elkezdték játszani a dalt kicsit másképp, nekem személy szerint nagyon tetszett.

- Na, ez talán jobb is mint az eredeti - nevettem el magam és pacsira nyújtottam a kezem, amibe mind belecsaptak.

- Bell! - kiáltotta Zsolti - próbáljuk tovább a dalt.

- Mi van, már nem tartod nyálasnak és hajlandó vagy elénekelni? - kérdeztem, mire fintorogva, de bólintott.

- Menj nyugodtan, és köszi a bíztatást - mosolygott rám Márk, amit én is viszonoztam, majd Zsolti után indulva visszatértem a kis csapatomhoz.

⚜⚜⚜

- Ideje aludni, szerintem nagyon jó lesz, de azért még el kéne próbálni holnap - mondtam egy nagy ásítás közepette.

- Jó a próbát abba hagyhatjuk, de mielőtt még aludni megyünk énekeljünk egy kicsit közösen az ottani srácokkal, kell egy kis kikapcs ez után a dal után - nyújtotta a kezét nekem és Krisztinek Zsolti, hogy felhúzzon minket.

- Rendben - egyeztünk bele mind és elindultunk a társaság felé, akik között rengeteg féle ember volt. Szőke, barna, fiatal, idős, fiú, lány, de nem ez számított, hanem az, hogy együtt jól éreztük magunkat.

Olyan este 11 felé aludtam el egy mosollyal az arcomon, mert tudtam bármi lesz holnap, ez egy hatalmas élmény volt és nekem ez is elég.

|Mira|