Hogansville, Rain Lewis középiskola

1991. szeptember

Gerard Way

- Mit tudsz a szellemfiúról, Stump? Mindent tudnom kell! - rángattam meg Patrick vállát, aki a mozdulataim végén csak visszatolta szemüvegét a helyére. Majd elmosolyodott mindent tudóan, élvezte, hogy ő szolgáltathatja az információt. Meg kell hagyni elég pletykás volt és mindent tudott, legalább is az ő véleménye szerint. A hátam mögött hallottam, ahogy Ray sejtelmesen kezdi szürcsölni a narancslevét. Valamiért imádta a szívószálakat.

- Rendben, de nyugodtabb helyre van szükségünk - kezdett bele Patrick és intett a fejével, hogy kövessük, mivel épp a folyosó kellős közepén voltunk. Így hát követtük őt.

- Ki is hallgathatnánk - vetette fel Ray. Erre mindketten megtorpantunk, már a tornateremhez vezető folyosó közepén.

- Mi? Mi az istennek? Most fogja elmesélni nekünk - vontam össze értetlenül a szemöldökeim és a göndörre tekintettem, aki lenézően szívott még egy kortyot a furcsán sárga italából.

- Nem Patricket te hülye. Hanem a szellemfiút. - Jó kicsit tényleg hülye voltam, hogy a szöszire gondoltam először. Nem is értem magam. De úgy tettem, mintha a szidás részét meg sem hallottam volna a kijelentésének.

- Na nem! Én biztos nem fogom elrabolni. Sok sikert hozzá Ray, de én nem kockáztatom többet az életem, valószínűleg már így is vadászik rám - ráztam a fejem és ismét megindultunk a tornaterem szertára felé. Ami azért volt most hasznunkra, mert a suliban az egyetlen olyan terem volt, aminek a kulcsa mindig a zárban volt és így be tudtuk magunkat zárni, a lebukás veszélye nélkül. 

- Akkor miért nem beszülünk vele csak simán? - értetlenkedett tovább Ray.

- Ember, te néztél már arra a gyerekre? - kérdezte Patrick és kitárta a faajtót, ami mögül tipikus tornaszer szag áradt, egy kis izzadsággal keveredve.

- Csak hajrá, ha el akarod temettetni azt a csinos kis, gödör fejecskédet - tártam szét karjaim, majd helyet foglaltam az egyik zsámolyon. Ray erre dühösen csapta le magát mellém.

- Nem is értem, nem tett semmi rosszat - morogta maga elé.

- Még - mondtam. Patrick kulcsra zárta az ajtót és elénk állt. Látszott rajta, hogy örül magának, épp levegőt vett, mikor Ray megint félbeszakította. 

- Szóval mi most valami titkos szövetkezet leszünk és a szellemfiú után fogunk kutatni? - kérdezte.

- Nem - válaszoltuk egyszerre, felháborodva.

- Akkor mégis mi ez? - folytatta Ray.

- Csak igazságot próbálunk szolgáltatni Mr. Raynek. Fényt derítünk az igazságra, csak ahhoz tudnunk kell mindent a szellemfiúról, mivel valószínűleg ő tud a legtöbbet az ügyről - meséltem neki.

- Várj, honnan veszed, hogy ő tudja a legtöbbet és amúgy is mi van, ha Mr. Rayn nem is ártatlan? - és képtelen volt abbahagyni.

- Onnan veszem, hogy rajta kívül senki nem tud semmit és mindig is gyanús volt nekem. Ha pedig Mr. Rayn nem ártatlan, akkor meg főleg, hogy meg kell tudni az igazságot - magyaráztam el a göndörnek, aki végre bólintott.

- Akkor most épp miért nem Jenny Potsal beszélgetünk, mint ahogy mondtátok?

- Mert, majd fogunk csak... - próbáltam továbbra is megértetni vele.

- Befognátok már, hogy elmondhassam? - kiáltott ránk Patrick és egy kék gumilabda landolt köztünk, mire mindketten összerezzenve fordultunk felé. Ezek után már egy szót sem mertünk szólni. Minden figyelmünk az övé volt.

.

- Valami kérdés? - mosolygott felén Patrick a monológja végén. Én csak lesokkolva néztem magam el. Ezek nem lehettek mind igazak. Mármint, tudtam, hogy nem lehet valami napfényes élete - itt senkinek sincs - de azért az már túlzás volt, amit Patrick összehordott az elmúlt negyed órában.

- Mégis honnan veszed, hogy van gyereke? - emelte fel a kezét Ray, mintha csak egy egyszerű tanórán lettünk volna. Míg én a szememet dörzsöltem, hogy magamhoz térjek és át tudjam gondolni a dolgokat, amik elhangzottak. 

- Elvileg néha látták egy kisbabával - magyarázta és a kezével is mutatta, hogy mennyire kicsi gyerekkel látták valami elsős lányok futkosni, akik az utcájukban laknak.

- Meg fog ölni, most már biztos, hogy végem - szorítottam össze a szemem. Ha ezeknek csak a fele is igaz, akkor a szellemfiú tényleg egy elcseszettfiú. Mint, ahogy az az átkozott Pete mondta: nincsenek határai, nincs rá oka, hogy legyenek. Ray a vállamra tette a kezét és biztatóan masszírozni kezdett.

- Ez nem biztos Gee - próbált nyugtatni Patrick is.

- Oh, tényleg? Az előbb mondtad, hogy elvileg kinyírta a saját nagymamáját, mert megtudta, hogy az apjával drogot árulnak, amit valamelyik erdő szélén adnak át. Ja és azt is említetted, hogy óvodában állatokat kínzott. Egyszer úgy összeverte James Morgant, hogy mindkét lába eltört és ezért ment el az iskolából. Plusz van egy pisztolya. Na, és arról ne is beszéljünk, hogy erőszakkal is vádolod. - Jézusom, kimondva még szörnyebben hangzott.

- Hé! Nem én vádolom, hanem Jenny - vágat hozzám felháborodottan a szőke.

- Tök mindegy, hogy ki állítja Patrick! Itt most teljesen mindegy! - emelte fel a hangját a mellettem ülő.

- Elég! Beszélnem kell Jenny Potsal, minél hamarabb - rivalltam rájuk és idegesen álltam fel.

- Mit jelent az, hogy minél hamarabb? - kérdezte a kalapos pletykafészek.

- Mondjuk most! Maradjatok itt! - fordítottam el a kulcsot és téptem ki az ajtót. Úgy tűnt a saját seggemet kell bevédenem. De mielőtt kiléptem volna még körbenéztem, sosem tudhatod, mikor figyelnek szellemek.

.

Már messziről megláttam az idegesítően szőke haját. Épp egy srácon lógott. Ki gondolta volna? Nem is foglalkozva a környezetemmel, csak célirányosan felé tartottam. Kissé már dühös is voltam, de lehet csak azért, mert megláttam. Szóval mindenki megerőszakolt, mi Jenny Pots? Majd meglátjuk. Kissé erőszakosan ragadtam meg a felkarját és magam felé fordítottam.

- Aú! Gerard - nézett megbotránkozva a kezére, majd végre fel rám.

- Most velem jössz Jenny és beszélünk, de ha hazudsz komolyan mondom én magam erőszakollak meg! - Na jó talán ezt annyira nem is gondoltam át. Jenny nagyot nyelt és kék szemeiben egy apró félelem is felcsillant. Gratulálok Gerard Patricken kívül sikerült megijesztened egy lányt is. Zseniális, lehet én leszek a következő, akit lecsuknak itt.

A karjánál fogva löktem be a többiekhez, akik ránk várakoztak.

- Te nem vagy normális Gerard! Istenemre mondom, ha bármit is mersz csinálni velem sikítok - hisztizett a szőke. 

- Nyugodj már le Jenny! Nem fogok hozzád érni egy ujjal sem, nem igazán vagy az esetem - fintorodtam el végignézve rajta, mire kinyújtotta felém a nyelvét.

- Az ilyen taplóságaid miatt nem lesz soha barátnőd és örökké szűz maradsz Gerard Way! Akárcsak ez a kettő. Bár, lehet megesik rajtatok az egyik konyhás néni szíve - sértegetett minket. Patricket és Rayt láthatóan rosszul érintette a dolog, de engem nem érdekelt. Ha megöl a szellemfiú így se úgy se veszíteném el.

Meséltem már, hogy egy elég durva beszólásom után szállt le rólam Jenny annak idején? Mondtam, hogy utálom?

- Oh, gyerünk kislány tedd le arra a zsámolyra a csinos kis segged! - parancsoltam rá. Nem ellenkezett. Ha az életed forog kockán eléggé ki tudsz akadni, nem igaz? Patrick és Ray kissé megszeppenve figyelték a kettőnk csatározását, valamiért szégyenlősek voltak a lányok közelében, vagy nem is tudom valami ilyesmi. Velem viszont ez sosem volt így. 

- Most őszintén fogsz minden kérdésünkre válaszolni! - guggoltam le elé. Jenny csak pofátlanul az arcomba vigyorgott.

- Vagy mi lesz Gerard? Valamelyikőtök megerőszakol? Ne nevettess! Ők ketten biztos nem! - itt felnézett a két esetlenül ácsorgó haveromra.

- Vagy te? Nekem úgy tűnik, nem nagyon kedveled a női nemet, drágám. Te valami mást jobban kedvelsz szerintem - vigyorgott gúnyosan. 

Dühösen és egyben egy kicsit zavarban (még jó, hogy a pírt az arcomon be lehetett tudni a düh jelének) is ütöttem a zsámoly tetejére, amin ült. Jenny összerezzent. Nem tudott semmit rólam, ehhez nem volt joga.

- Fogd be a szádat Pots! Ez előbb még itt hisztiztél, hogy ne érjünk hozzád - kiáltottam rá, de le is halkítottam, mikor realizáltam, hogy bárki meghallhat.

- Ray, hozd ide az ollót a táskámból! - emeltem fel az egyik kezem, hogy abba adja majd. Még mindig a lány előtt guggoltam és erre a kijelentésemre egy félelemhullám futott végig hibátlan bőrén.

- Mi? Mit akarsz azzal az ollóval? - kérdezte rémülten, mikor megérkezett a markomba a tárgy.

- A szellemfiú megerőszakolt téged Jenny? Ha nem mondassz igazat itt és most tövig vágom a szöszi kis tincseid, meglátjuk úgy hány csávót fogsz megszerezni - kezdtem felé közelíteni a tárgyat.

- Ne... nem, nem így volt. Frank sosem ért hozzám. Hazudtam! Hazudtam, oké Gerarad? - magyarázkodott egyre rémültebben. Patrick erre közelebb lépkedett.

- És mi van Mr. Raynel, Jenny? - folytatta a faggatást én pedig csattogtatni kezdtem az olló pengéit.

- Nem! Ő sem ért hozzám, senki sem ebből az iskolából, csak Pete Wentz. Istenem esküszöm, csak nem vágd le a hajam Gerard. Kérlek, könyörgöm! - siránkozott, de akkor az én kezemben már rég megállt az olló. 

- Pete Wentz? - hunyorogtam felé értetlenkedve. Jenny bólintott, már szipogott is. Rohadt kis köcsög, ettől csak még szarabb alak volt a szememben. Lefeküdni Jenny Potsal?

- Aztán kidobott, ennyi volt csak. Egy éjszaka - mondta már csendesebben.

Rohadt kis köcsög! Szóval elvette a szüzességét, aztán most így bánik vele? Na, igen azt elfelejtettem mesélni, hogy Pete az egyik legnagyobb szemét ezzel a lánnyal. Volt, hogy egyszer úgy ellökte tesin, hogy eltörte a bal kezét és műteni kellett. Erre a gondolatra a bal kezére pillantottam, amin még mindig voltak hegek. Ezen kívül még elég gyakran megszégyenítette őt. Mi baja van ennek a gyereknek? Rohadt szemét, ki szégyeníti meg azt a személyt, aki valószínűleg az egyetlen volt, aki hajlandó volt vele egy ágyba bújni. Legalább is nem tudok mást, a lányok nem igazán bírják a tuskó embereket. Persze Jenny kivétel, őt egyenesen vonzották.

Bólintottam, egy kicsit megesett rajta akkor a szívem. Csak egy röpke pillanatra.

- Menj! És fejezd be ezt a barom pletykálást! - szóltam és Jenny azonnal az ajtóhoz sietett. Mielőtt kilépett volna csak felém fordult.

- Dögölj meg Gerard Way! - mutatott be, csak nekem címezve.

- És ti is! - már nem csak nekem címezve kiáltott. Jenny Pots újra köztünk volt, de mi közelebb kerültünk az igazsághoz, bár nem sokkal, de közelebb.

- Akkor mégis kit zaklatott Mr. Rayn? - kérdeztem még mindig magam elé bambulva, kezemben az ollóval. Egy pillanatnyi csend után egy halk szürcsölés töltötte be a kis termet.

- Szóval, te meleg vagy Gee? - kérdezte kissé félve Patrick. Idegesen álltam fel és fordultam felé.

- Istenem, fogd már be Stump! Van ennél fontosabb dolgunk is! - rivalltam rá és az ajtó felé fordultam. A szemem sarkából még láttam, ahogy az iszogató Ray vállba löki a szőkét.

Ez egyébként is komplikált volt.