Pete Wentz egy tuskó volt.

A diákok bunkónak gondolták Pete Wentzt.

De ismerték ők Petet?

Te talán ismerted őt igazán?

Hogansville, Rain Lewis középiskola

1991. szeptember

Gerard Way

- Mit akarsz Way? Soha a büdös életben nem beszéltél velem egy szót se - mordult rám a srác és kirúgta a 'kétajtós szekrény' motorjának a támaszát, ami így a sárba nyomódott. Ha be kéne mutatnom Pete helyzetét az iskolában azt mondanám, hogy a szellemfiú alatt állt a ranglétrán, természetesen nem népszerűségében. A félelemkeltéshez viszont már annál inkább értett. Híres volt az erőszakosságáról és arról, hogy ha van egy frappáns oka akkor csak neked ugrik, persze szinte sosem csinálta ezt egyedül. De egyébként annyira nem volt barátkozós típus, még ha volt is pár ember az oldalán, mint például Andy (kit szintén megelőzte rossz híre). Az emberek kissé tőle is féltek de persze senki sem annyira, mint Franktől. Mivel a szellenfiú tényleg egy két lábon járó rejtély volt és csak rosszat lehetett róla hallani, Petet azért nagyrészt ismerték. Nos, nekem azonban nem volt okom tartani Pete Wentztől, ugyanis ő és az öcsém rendkívül jóban voltak. Óvoda óta ismerték egymást és információim szerinte Pete volt, aki miatt Mikey nem lett tényleges nemi erőszak áldozata és emiatt rendkívül hálás voltam neki. Pete akkoriban egy évvel alattam járt, de máris nagyobb hírneve és pletyka köre volt, mint nekem. Nos, igaz ezt nem minden esetben irigyeltem, de voltak alkalmak. Például tőlem egyáltalán nem tartott senki, talán néha Patrick, mikor felcseszte az agyam, vagy Jay, amikor Mikeyval bömböltettük a szerinte 'sátánista' zenénket. Én, már az elején megmondtam, hogy nem volt százas az ürge, de anyám valahogy csak ilyeneket volt képes kifogni. Bár mit vártunk a Hogansville-i felhozataltól. Nem hibáztathatom, neki legalább volt valakije.

- Ez nem igaz Wentz - vontam össze a szemöldökeim, míg figyeltem, ahogy hanyagul az terebélyes, matt fekete motornak dől és fekete hajába túr. Hülye bájgúnár. Hogyan kedvelhette őt Mikey?

- Jó, igazad van, emlékszem, hogy huszonhatszor megköszönted, amit Mikeyért tettem. Én meg elmondtam neked, hogy nem érdekel és ezt nem veled akarom megbeszélni - a mondat végére arckifejezése egészem megváltozott.

- Én erre azt válaszoltam, hogy ha annyira akarsz vele beszélni menj el a házunkhoz és legyél férfi Wentz!

- Mindegy! Mit akarsz, elmondod még ma? - vágott közbe azonnal, mire elnyomtam egy kikívánkozó mosolyt. Nos, igen miután Mikey otthon volt eléggé megromlott a barátság kettőjük közt, amit elég rejtélyes körülmények övezntek, de nem az én dolgom volt, nem üthettem bele az orrom. Annyira.

- Te ismered a szellemfiút, igaz? - kérdeztem kissé titokzatos hangsúllyal. Pete felsóhajtott.

- Jajj Way! És még én legyek férfi? De egyébként azt azért nem mondanám rá, hogy ismerem - hanglejtése meglehetősen különösen csengett. Az arcom kijelentésére kezdett felforrósodni, de minden erőmmel azon voltam, hogy elnyomjam.

- És gondolom valamit sejtessz Mr. Rayn körül is. Mit gondolsz lehet hozzá köze? - tértem rögtön a lényegre. Tudtam, hogy ő tartja a máskor nagy száját, ha csak nincs oka arra, hogy köpjön.

- Basszus milyen minden lében kanál vagy te. Figyelj, én sem sokkal többet tudok, mint a többiek, de engem is furdal a kíváncsiság, szóval elmondom neked, hogy Mr. Rayn valamilyen szexuális zaklatáshoz köthetően vitték be, a szellemfiút meg majd megpróbálom kicsit csesztetni. De, ha kiakasztom, akkor mindent rád fogok kenni. - mesélte Wentz már egészen halkan. Majd közel hajolt.

- És ki fog nyírni. Elég elbaszott gyerek ahhoz, hogy ne legyenek határai - kirázott a hideg, ahogy ezt a fülembe suttogta. De nyeltem egy nagyot, bele kellett állnom a dologba.

- Mi a feltétel? - kérdeztem.

- Beszélj Mikeyval és megteszek mindent - döntötte oldalra a fejét, majd felém nyújtotta az motoroskesztyűbe csomagolt mancsát. Várakozva pillantott felém.

- Bassza meg Wentz! - csaptam el a kezét, annyira dühös lettem rá. Volt az én öcsémnek nélküle is elég baja, nem akartam, hogy az a kapcsolat, amit végre újraépítettünk megint összedőljön.

- Nem fogom basztatni az öcsém, aki most főleg, hogy rohadt szarul van. Nem tudom, hogy mi van vagy volt köztetek, de az biztos, hogy az öcsémnek megvan az oka arra, hogy nem beszél veled. Amúgy is mindenkit csak bántani tudsz, szóval talán jobb is, hogy nem vagy a közelében. - forrongtam és dühösen megfordulva siettem el a parkolótól.

- Way! - kiáltott utánam, de úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.

Úgy éreztem abban a pillanatban, mintha megástam volna a saját sírom. De legalább újabb információhoz jutottam. Szinte láttam magam előtt, hogy a feketével kihúzott, barna szemei villámokat vetnek felém és elevenen eltemet velük. Elrontottam a zseniális tervét.

Mr. Rayn és a szexuális zaklatás? Ki van zárva, az két külön dolog. Az nem lehet, hogy ennyire rosszul ítéltem meg.

.

Kissé még mindig dühöngve csaptam be a narancssárga szekrényt. Pete teljesen kikészített már azon a reggelen. Oldalra pillantottam és akkor találkoztam Patrick kérdő tekintetével, keresztbe tett karokkal figyelt engem, Ray szekrényének támaszkodva. Fején, mint mindig ott virított az a hülye kalap. Akkor már minden idegesített.

- Na, mi van Gee? Azt hittem, hogy nem érdekelnek a suli történései. Láttam, hogy ott tárgyalsz Wentzel - beszélt összeszűkített szemekkel Patrick. Magyarázatot várva tőlem.

- Azt nem mondtam, hogy Mr. Rayn nem érdekel, csak a hülye, alaptalan pletykáid nem érdekelnek Stump - rivalltam rá, ami nagyrészt alaptalan volt, hisz ő csak segíteni próbált minden információjával, még ha a kilencven százalékuk nem is volt igaz. Láttam Patricken, hogy kissé megrémült. Na, tessék megint megrémítettem az egyetlen embert, aki kicsit tart is tőlem. Sóhajtottam egyet és fáradtan léptem távolabb a szekrényemtől. Megbántam, hogy ilyen voltam vele, a kaszttársainkkal nem lehettünk ilyenek. Ez számomra egy íratlan szabály.

- Sajnálom Patrick... Csak tudod, beszélgetés Pete Wentzel - mondtam csendesen, de nem vesztettem el minden méltóságom ebben a bocsánatban. Arca ismét hétköznapiba fordult.

- Ja, néha egy fasz. De mit tudtál meg? - szegezte máris nekem a kérdést, elfelejtve az imént történteket.

- Te könnyen beszélsz, téged még egészen bír, de amúgy lehet igazad volt - mormogtam az orrom alatt. Patrick értetlenül pillantott rám.

- Oh, igen? - vonta fel szemöldökeit önelégülten.

- Csak lehet, ne bízd el ennyire magad! Elvileg Mr. Raynt szexuális zaklatás gyanújával vitték el - szinte suttogtam felé, nehogy még véletlenül is meghallja valaki. Azért voltak egy páran a folyosón.

- Tudtam! Én mondtam neked! Jenny Pots. - Annyira örült a fejének, de én még mindig nem voltam abban biztos, hogy Jenny Pots volt az áldozat, de ezek után muszáj volt vele beszélnem, hogy tisztázzam a dolgokat. Viszont az a lány az agyamra ment már kiskölyök korom óta próbált az én közelembe és Ray közelébe férkőzni, meg persze minden srác közelébe. Néha hihetetlenül kiállhatatlan volt, és akkora pont sikerült leráznom magamról valahogy, így más áldozat után kutakodva láttam csak őt. Azt híresztelték róla, hogy már szinte az összes végzőssel összeszűrte a levet, még az unokabátyjával is, de szerintem ez is csak egy alaptalan dolog volt. Jenny csak kétségbeesetten próbált valakivel lefeküdni az én véleményem szerint, amit szánalmasnak találtam.

- Ne örülj már ennyire magadnak! Én nem hiszem, hogy ő lett volna az - törtem le Patrick lelkesedését, majd körbepillantottam a tömegeken. Rayt és Jennyt kerestem.

- Tűnj már innen sötét! Elszívod az összes jókedvét az embernek - lökött rajtam egy elég durvát az egyik kosárcsapat tag. Úgy, hogy majdnem Patricket nyomtam a szekrénynek, de végül sikerült megtartanom magam. Hihetetlenül dühösen fordultam után, úgy nekimentem volna annak a szőke köcsögnek. Le akartam törölni arról a nagy arcáról azt az arrogáns vigyort. Patrick elkapta a karom, mikor látta, hogy nem sok tart vissza attól, hogy utána menjek. Annyira ideges voltam akkor, hogy még neki is mentem volna, bár abból valószínűleg nem én jöttem volna ki nyertesen. Főleg, hogy jobb esetben én és Patrick lettünk volna három, kipattintott kosaras ellen. Lehet haza se mentem volna azon a napon, ha abba akkor beleállok. Titkon egy kicsit örültem is, hogy a barátom megállított.

- Ne baszd fel magad Gee! Senkinek nem lenne jó - nyugtatott Patrick és fejével a utalt arra, hogy ideje lenne a matekterem felé venni az irányt.

- Rohadt Danny, egyszer kibelezem - néztem még mindig az irányába, izzottam a dühtől. Patrick ekkor kezdet el húzni magával, egy kis idő után viszont maga mellé rántott és még erősebben szorított rá a karomra.

- Aúú! - néztem értetlenül. Nem tudtam mire fel az agresszió.

- Te hülye gyerek meg akarod öletni magad vagy mi a frász? És amúgy is, az egész jelenetet végignézte a szellemfiúd - jegyezte meg mellékesen, csendesen a fülemhez beszélve. Rémülten pillantottam hátra és a szellemfiú valóban ott támasztotta az egyik lila szekrényt. Amint találkozott a tekintetünk ő szórakozottan fordult el, én viszont ettől csak még dühösebb lettem. Most komolyan rajtam szórakozott? Egyáltalán mikor került oda és, hogy nem vettem észre? Kezdtem rájönni, hogy a szellem jelző talán nem csak a kabátjára vonatkozott és az ismeretlenségére.

- Bejössz neki vagy mi a fene? - kérdezte hülyéskedve Patrick, még mindig határozottan maga után cibálva. Teljesen figyelmen kívül hagyva a hülye megjegyzését kezdtem el gondolkodni és minél többet gondolkodtam, annál jobban kezdtem félni. Szinte biztos voltam benne, hogy amiért elutasítottam Pete ajánlatát elmondta a szellemfiúnak, hogy rá gyanakodom és kutakodok utána. Lehet pont azon szórakozott, ahogy elképzelte, amint levágja a fejem egy ásóval, vagy valami hasonlóan durva módszerrel kivégez.

- Basszus Patrick... ugye szép virágot hozol a síromra? - nyeltem egy nagyot.

- Ígérem Gee. Mi a kedvenced? Rózsa? - nevetett.

Ez egyáltalán nem volt vicces. Szinte láttam magam előtt, hogy a kis, hideg kezein az én vörös vérem folydogál. Kezdtem egyre jobban tartani tőle.
Megástam a saját sírom.
Basszus.

Csak Pete Wentz tudott dolgokat a szellemfiúról és tárgyalt vele néha. Nagy pácban voltam.

*

Helló! Helló!
Eddig nem írtam ide, de úgy gondoltam most ideje megemlítem, hogy mennyire köszönöm az eddig támogatásotokat. Még csak nem rég kezdtem bele a sztoriba, de már több tagben is első/második helyeket kap és ezt csak neketek köszönhetem. Tényleg nagyon hálás vagyok neketek és bár számomra ezek a 'helyezések' nem jelentenek annyit, mivel én nyilván nem ezért fogalakozom az írással, de mégis annyira jól esnek és persze az is, hogy ennyi kommentet kapok tőletek és voteot.😍
Ezer hála, és nemsokára új fejezettel érkezem.