Hogansville, Rain Lewis középiskola

1991. november

Gerard Way

  - Gerard - a halk hang egészen közelről jött. Nem volt megszokott, olyan meghitt és törődő hangsúly. Csak résnyire nyitottam ki a szemem, nem is emlékeztem mikor aludtam el. 

- Gerard - szólt ismét, kissé rekedtes hangja betöltötte a szóba egész terét. Egyik kezét lassan felém nyújtotta, hogy arcomon pihentesse később. Még mindig látszott puha bőrén az a lila folt, de már tűnőben volt. A gyomrom ideges bukfencet vetett, ahogy arra gondoltam, hogy ezt az apja tette vele. Egyáltalán, hogy valaki szándékosan tette ezt vele, hogy fájdalmat okozzon, még csak nem is hirtelen tinédzservér felindulásból. A kékes fények átvilágítottak éjfekete hajszálain, amik a szoba szótlanságában ringatóztak. Fáradtnak tűnt, teljesen kimerültnek és még ki tudja mennyi gonddal volt tele az az okos feje, de itt volt és mindezek ellenére engem támogatott. Önzőnek éreztem magam, annyiszor állt mellém még magammal szemben is, gyönyörűnek nevezett. Elfogadott, még a kezdeti nehézségeink ellenére is itt volt, csak engem védett (még azzal is, hogy távolabb akart tartani). Én pedig nem voltam ennyivel megelégedve, a kérdéseim még mindig ott voltak és egyre sürgetőbben égettek. Tudom kellett mindent, hogy én is mellette tudjak majd állni ha eljönne az idő.

- Mi lett a Gee-vel? - nyitottam rá szemeim. Ekkor hallottam meg az apró szusszanást kettőnk közt, Bonnie aludt a hasunk közé préselve. Fáradtan mosolyogtam Frankre. Forró ujjai még mindig bőrömet simogatták. Tekintete komoly volt, ajkai hiába válaszoltak kedvesen. Annyira segíteni akartam neki, de még csak azt sem tudtam mitől lehet pontosan fáradt.

- Mi a baj Frank? - kérdeztem suttogva és amennyire tudtam a köztünk pihegő kislánytól, közelebb húzódtam. Homlokunk majdnem összeért. Frank tenyere a halántékomra vándorolt, a hajammal játszott. Mintha ez tartotta volna ébren.

Frank sóhajtott. A szemei fénylettek, de valami más oka volt, mintha egy lázas gyerek szemei lettek volna.

- Emlékszel az első napodra a Rainben? - tette fel a terelő kérdést. Nem tudtam miért kérdezi, de hajlandó voltam válaszolni.

- Nem nagyon... azt tudom, hogy nagyon ideges voltam és hogy aznap ismertem meg Rayt - meséltem, még mindig csendesen nehogy felébresszem Boot.

- Én igen - válaszolt gyorsan.

- Milyen volt? 

- Nem az enyémre, a tiédre Gee... Legalábbis rád - tekintete olyan őszinte volt. Engem viszont tényleg meglepett a válasz. 

- Mi? Rám? - vontam össze értetlenül a szemöldökeim. Én nem úgy emlékeztem, hogy aznap egyáltalán láttam volna.

- Téged rendesen felidegesített, hogy nem értetted miért akarok veled lenni. Még most is látom rajtad. Mikor először láttalak meg az iskolában, már akkor kedveltelek - mondta tovább. Szája mozgott, de nehéz volt felfognom ezeket a szavakat. Hitetlenül ráztam meg a fejem. Ezzel azt, akarja mondani, hogy már a legelső napomon bejöttem neki. Szerelem nem létezik első látásra, legalább is szerintem nem.

- Akkor nem értem, miért csak most? - Szerintem elég jogos kérdést szegeztem neki. 

- Arról ne most... Sok dolgom van ma - törte meg az idillt. Láttam rajta, hogy megint menekülni akar.

- Állj! Állj! - ismét rám figyelt. Láthatóan összezavarodott a ragaszkodásomon.

- Mi az? - kérdezett.

- Veled megyek - jelentettem ki magabiztosan. 

- Ne... nem Gee, inkább menj haza! Te is tudod, hogy Mikeynak és neked is jobb lenne, ha ezt a dolgot megbeszélnétek. Az nem megoldás, hogy folyton itt lógsz, amíg apám nincs itthon. - Nyilván megpróbál lerázni.

- Óh, nekünk is bőven akad megbeszélnivalónk - felvettem a szemrehányó feleség, vagy tudom is én mi szerepét. Végül is egy franciaágyon feküdtünk köztünk egy gyerekkel. Majdnem, mint egy házaspár.

- Gee... - próbált tiltakozni.

- Hová mész? - Én így is ragaszkodtam.

Frank nem válaszolt csak elhúzta a száját, nem akarózott neki.

- Frank! Hová kell menned? - emeltem meg kicsit a hangom. Ő sóhajtott és a plafon felé fordult, megdörzsölte a szemeit. Kicsit felszisszent, ahogy a zúzódáshoz ért.

- A benzinkútra az unokatestvéremhez Jaredhez, valamit meg kell vele beszélnem - adta be végül a derekát. Büszke voltam, hogy végre meg tudtam győzni.

- Neked az egész családod itt lakik? Én örülök, ha anyámat meg az öcsémet látom - vigyorodtam el szórakozottan, de még mindig fáradtan. Na jó, igazából az öcsémnek annyira nem örültem mostanság.

- Ja... Senki nem tudott kiemelkedni ebből a szarfészekből. Ja és be is kéne vásárolni - tette hozzá és ismét felém fordult, azt hitte ezzel el tud tántorítani. Boo ekkor kezdett el mozgolódni, ébredezett. Bólintottam.

- Segítek, itt vagyok - beszéltem neki elszántan. Ő elmosolyodott, mégis csak jól jöttem neki.

- Akkor öltöztesd fel Boot és mehetünk - paskolta meg az arcom és áthajolt, hogy megcsókolhasson. Én viszonoztam. 

- Ja igen, van még valami, amit meg akartam kérdezni - húzódott el tőlem, hogy felüljön a kékes ágynemű közt.

- Igen? - simítottam a mellettem gügyögő kislány szőke fejére. 

- Miért volt a Stump gyerek lilára festve? - vigyorgott felém értetlenül. El kellett nevetnem magam. Patrick sosem volt teljesen százas.

- Szereti a lilát azt hiszem - vettem ölbe Bonnie-t. 

xxx

A nagy kék szemek kíváncsian figyeltek engem. Míg én a kezeimben ringattam már csak megszokásból is, pedig nem tűnt úgy, hogy sírás készülődne. Boo egyébként is békés kisbaba volt, jó az túlzás, hogy kicsi elég súlyos csemete volt. Egy kék, puha rugdalózó volt rajta, annyira aranyosan festett. Alapvetően nem voltam nagy rajongója a kisgyerekeknek, de Boonak nem lehetett ellenállni. Egész jóban lettünk az elmúlt két hétben, kijelenthetem, hogy a kiscsaj megkedvelt és én is őt. A benzinkúttal egybekötött kávézó előtt álltunk, ahol Jaredre vártunk. Frank az egyik, hatalmas ablak párkányán ült és épp egy szál cigit szívott, közben hol a távolban feltűnő autópályát nézte, hol a kihalt kutat. Alig volt itt valaki, nem sokszor jártam erre, de tetszett a nyugodtsága. 

- Be kéne mennünk, hideg van - utaltam a karomon ülő gyerek egészségére.

- Húzd a fejére a kapucnit! - fújta ki a szúrós szagú füstöt. Úgy tettem, ahogy mondta, a ruhára varrt kis mackó fülek Boo fejére kerültek. Nem hittem, hogy ez lehetséges de még édesebben festett. Apró kezeivel a piros hajam felé nyúlt, nagyon tetszett neki, valamit beszélt is babanyelven. 

- Tetszik a színe? - mosolyogtam rá. Boo csak teljes örömmámorban szorított rá egy tincsre, de egészen barátian húzogatta. Nyomtam egy puszit a puha homlokára, olyan kisbaba illata volt. Hintőpor meg új pelenka. Éreztem magunkon Frank tekintetét, közelebb húztam magamhoz Boot és felé sandítottam. Le sem tagadhatta, hogy tetszett neki a jelenet. Eltartotta ajkaitól a cigarettát.

- Ha az első szavát feléd fogja intézni és az lesz, hogy "anya". Akkor ne engem hibáztass Way! - szólt oda nekünk. A sötét felhők egyre csak gyülekeztek felettünk, a szél is életre kelt. A városszéli csendet a távoli járművek moraja kavarta fel időnként.

- Akkor megtanítom, hogy téged meg apának hívjon - vágtam vissza. Frank beleszívott a csikkbe, ami felparázslott. Láttam, hogy egy mosolyt próbál elnyomni.

- Mit csináltál apa, hogy nem mehetünk be? - vontam fel a szemöldököm. Tudtam, hogy valamit csinált már itt, ami miatt kidobnának. 

- Ezt fejezd be! Ne hívj apának, undorító. - Nyilván nem a kérdésemre kell válaszolnia. Meg forgattam a szemeim.

- Frank! 

- Nem mehetünk be, mert loptam. Ezt akartad hallani? - ismét az ellenséges Frank, olyan gyorsan változtatta hozzáállását.

- Nem igazán, de valami ilyesmire számítottam - fújtam ki a levegőt beletörődve a dologba. 

- Itt van! - pattant fel hirtelen Frank és az éppen leparkoló zöld furgon felé indult. Egy kicsit tanácstalan voltam, hogy követnem kéne-e őt.

- Nem jössz Gee? - fordult hátra. Csak erre vártam, kicsit szorosabban öleltem magamhoz a kis mackót és követtem őt. Egy elég magas hosszabb, hátranyalt hajú srác szállt ki és amint felismerte Franket megindult felénk. Vigyorgott, úgy tűnt örült magának. Farmerkabát volt rajta, ami olyan kék volt akár csak szemei. Arca borostás volt, elég ápoltnak tűnt. Mikor meglátott engem már nem is annyira érdekelte a rokona. 

- Szevasz töki! - veregette meg Frank vállát és máris elém lépett.

- Helló! Jared Leto vagyok - nyújtotta felém a kezét. 

- Gerard Way - ráztam meg karját, miután Boo testsúlyát a másik oldalamra helyeztem. Ő csak érdeklődve figyelte Jaredet. Hasonlóan nagy és rikítóan kék szemük volt.

- Szervusz habcsók! - rázta meg játékosan a kicsi apró kezét, amint pedig ismét szabad volt a mancsa visszatért a hajamhoz.

- Jól áll neked a gyerek Gerard. - Gondolom ezt egy dicséretnek szánta. Kicsit rám hozta a frászt az ábrázatával, mintha a lelkembe látott volna.

- Jared... nem ezért vagyunk itt - szólt közbe Frank, ahogy Jared ismét elé sétált.

- Csinálhatnátok egyet. Biztos kurvára szép gyerek lenne - beszélt szórakozottan. Ez csak jobban elbizonytalanított abban, hogy normális-e. 

- Be vagy szívva? - kérdezett Frank.

- Talán - vonta meg a vállát és elindult a furgon felé. Frank követte.

- Itt várjatok! Ne aggódj amúgy normális csávó, csak most szét van kicsit esve - fordult felém. 

- Megnyugtató - szóltam vissza.

- Csak figyelj Boora - intett csendre.

- Mintha eddig nem azt csináltam volna - forgattam meg a szemeim.

- Ketten maradtunk kislány - fordultam a szótalan gyerek felé, már egészen el volt zsibbadva a karom, de természetesen nem akartam letenni és átadni sem Franknek.

xxx

Szótlanul haladtunk egymás mellett, én toltam a bevásárló kocsit. Hogansville egyetlen, kis, lepukkant boltjában kerülgettük a sorokat bébiétel és tojás után kutatva. Halk zene szólt a helységben a falra szeret hangszórókból. Frank gondterhelt arcára pillantottam, Boo is azt nézte már egy ideje a kocsi ülőkéjéből. Láttam, hogy beszélt Jareddel, egész végig idegesnek tűnt és elkeseredettnek, nem tudtam miről beszélnek, de Frank szemeiben már alig parázslott valami játékosság, jókedv. A szívem sajgott, hogy így kellett látnom. 

- Frank - szóltam halkan és szomorkásan. Egy pillanatra lehunyta szemeit, mintha most ébredt volna fel a valóságban. 

- Gee, figyelj most rám! - fordult felém. Megtorpantunk egy szűk sorban, ahol konzervekkel voltak töltve a polcok. Bólintottam.

- Akármi is történjen majd, nem hagyom, hogy bajod essen - mosolyodott el fájdalmasan. Szívbemaró volt, a sebes arcával, minden figyelmét nekem szentelte.

- Mondd el kérlek! Frank, így nem tudok segíteni. - Körbenéztem, majd mikor megbizonyosodtam, hogy senki nem figyel minket, óvatosan ráfogtam Frank kezére. Ő megrázta a fejét, ajkait összeharapta, nem hagyhatta, hogy a szavak utat kapjanak. 

- Nem kell segítened - suttogta.

- Szenvedsz Frank, az apád néha úgy elver, hogy járni nem tudsz. Meg se próbált letagadni! Tudom, az egész tested tele van zúzódásokkal és ki tudja hány beforrt csonttal... É-és én nem tudom miket csinál még veled vagy mikre vesz rá, de ez nem normális. Segítségre van szükséged. De-de te állandóan ugyan azt hajtogatod, hazudsz nekem Frank. Nem tudom, mit csináltál, de nem akarom, hogy egyszer egy rossz ütés után ne kelj fel - beszéltem hozzá komolyan. Tudtam, láttam rajta, hogy érzi a helyzet súlyosságát. Felfogta, de meg volt félemlítve, meg volt fenyegetve. Pár percig csendben maradtunk. Nem beszélhetett.

- Tudod miért van a kabátomra írva, hogy szellem? Hogy miért hívnak szellemfiúnak? - kérdezte.

- Nem vagyok benne biztos - válaszoltam zavarodottan.

- Mert már rég ott maradtam egy rossz ütése után. Akit itt látsz, az már csak egy lidérce az igazi Frank Ieronak. Ő már rég nem él...

Teljesen elsötétedett szavai után a hideg is kirázott. Csak pislogni voltam képes, és ő csak tovább sétált, kezét kitépte az enyémből. Egészen haloványnak tűnt akkor a  színes világban. Bőrkabátjának hátán pedig ott égett a felirat. 

Szellem.

*

Köszönöm, hogy még mindig kitartotok a sztori mellett a sok szünet ellenére is. Remélem már izgatottak vagytok hogyan fog ez az egész végződni. Ígérem, ha vége az érettségi időszaknak, akkor rendesen visszatérek majd és minden héten igyekszem majd részeket hozni, mint régen. 

Még lenne egy bejelenteni valóm, ha már így belekezdtem és valaki esetleg nem látta volna még. Lett egy facebook csoport a sztorijaimnak, ahol néhány részletet láthattok majd esetleg a még meg nem jelent részekből, kérdezhettek és ha valaki kreatívkodik akkor meme-ket is nagy örömmel fogadok bárhol. :D

Az csoportot 'Foxfaerie - wattpad csoport' néven találjátok meg.

De az itteni profilomon a 'beszélgetések'-re kattintva megtaláljátok a linket egy kiírásomnál.

Köszönöm, hogy támogattok és vigyázzatok magatokban ilyen havas, vírusos időkben!

❤

Ja igen, ez ki ne maradjon: