Hogansville, Rain Lewis középiskola

1991. október

Gerard Way

Letámasztottam a piros biciklim és miután alaposan körbenéztem az udvaron (kissé kiszolgáltatottnak éreztem magam az új, tűzpiros tincseim miatt), megindultam a bejárat felé. Érezni lehetett már a levegőben a tél közelségét. Nekifeszültem a súlyos ajtónak és azonnal körbevett az a fejsajdító zsivaj, ami valamiért erőteljesebb volt, mint korábban bármikor (persze Mr. Rayn letartóztatásának napját kivéve). Még nem is tudtam akkor, hogy ennek is köze van hozzá. A mozgolódó tömegben indultam tovább, mikor kivált az arcok közül Patrick és izgatottan csapódott hozzám.

- Na mesélj Stump! - sóhajtottam és ráfogtam a táskám bal pántjára. Miközben érdeklődve vizslattam a diákokat. Elképzelésem sem volt, mi történhetett. Csak Frankre tudtam gondolni, titkon reménykedtem, hogy neki ehhez semmi köze és nem ölette meg magát vagy valami. Mivel őt pont nem láttam sehol. Kezdtem aggódni, amivel magamat is megleptem, talán kicsit kezdtem kötődni a furcsa személyéhez.

- Mr. Raynt egy diák szexuális zaklatása miatt tartóztatták le. Én megmondtam neked Way, már az elején - hajtogatta folyton. Mikor Ray is becsatlakozott valahonnan és épp szólni akart, mikor Patrick félbeszakította.

- Már elmondtam neki - hallgattatta el, mire a göndör gyilkos tekintettel mérte fel a másik oldalamon sétálót.

- És ehhez köze van Franknek? - vágtam bele az épp kezdetét vevő vitába. Mindketten meglepetten pillantottak rám, éreztem is, ahogy az arcom fellángol. Kínos szituáció volt.

- Mi a fene van veled? Mostanában sülve-főve együtt vagy azzal a gyerekkel - rivallt rám a szőke, mintha ez valami nagy bűn lenne.

- Csak próbálok kideríteni dolgokat róla. Mi a problémád ezzel? Én legalább utána is járok a dolgoknak Stump - kiabáltam rá a kalaposra, aki erre megszeppenve figyelt engem tovább. Elhallgattunk egy pillanatra, a kezem is ökölbe szorult a bőrkabátom zsebében.

- Ööö... Gee? Azt hiszem valaki téged keres - bökött vállba Ray és csak súgva szólt oda nekem. Mikor elfordultam akkor vettem észre, hogy a folyosó végéről Frank várakozva tekint felém. Egy pár pillanat után, mikor látta, hogy észrevettem megindult a mosdók felé. Azonnal, gondolkodás nélkül eltoltam magam elől Patricket és sietve indultam meg utána, nem voltam benne biztos, hogy beszélni akar-e velem vagy csak menekülni próbál előlem, de semmiképpen sem akartam annyiban hagyni.

- Way! - kiáltott utánam Patrick, de ügyet sem vetettem rá. Apró düh kezdett bennem gyülekezni, talán arra haragudtam, hogy annyi idő eltelt mióta furcsa dolgok kezdtek történni az iskolában és még mindig alig voltam előrébb. Frankre is mérges voltam, mivel az istenért nem akart engem beavatni semmibe és rohadt furcsán viselkedett. Mintha kipécézett volna magának, hogy aztán felhasználhasson, mint valami alibit, vagy ilyesmi. Képtelen voltam elhinni, hogy csak úgy okok nélkül segített nekem azon a napon. Kizárt dolog.

Benyomtam a mosdó ajtaját és Frank már ott járkált idegesen fel-alá a csapok előtt. Először a tükörben figyeltem az arcát, még sosem láttam ilyennek, mintha akkor realizált volna valami borzasztóan súlyos dolgot. Nem értettem semmit, értetlenül sétáltam közelebb hozzá. Kissé félve. Ő megtorpant előttem, nem járkált tovább. Ekkor hirtelen és idegesen a vállamnál fogva rángatott magával egy fülkébe és ránk zárt az ajtót. Szemtől szemben álltunk, még mindig fogalmam sem volt mi folyik itt, de nem mertem megszólalni, vártam, hogy ő kezdje.

- Ne higgy el nekik semmi mást, oké Gerard?! Tudom, hogy már így is eleget tudsz rólam, de ez nem mind igaz - magyarázta idegesen. Teljesen zavarodottan néztem végig újra és újra az arcán. MI VAN?

- Nem akarok börtönbe kerülni, érted? Én ezt már az elejétől nem akartam, kurvára nem akartam ezt az egészet, soha! - rázott meg a vállamnál fogva. Kezdtem kissé kétségbeesni.

- Te mi a faszról beszélsz Frank? - emeltem fel a hangom, kikészített ez az egész. Frank megdöbbenve nézett a szemeimbe, mintha lefagyott volna. Rémülten vette le rólam a kezeit.

- Istenem én idióta... Te nem is tudtad, te nem tudtál semmiről - mondta csendes döbbenettel. Megráztam a fejem.

- Mi a lófaszról nem tudtam? - kezdtem egyre jobban kiakadni.

- Baszd meg! - kiabált már magának, és feltépte az ajtót, hogy sietve távozhasson a fülkéből.

- Baszd meg! - ütött a csempézett falra.

- Te végig nem tudtál semmiről, te idióta! Észre sem vetted! - ez már egyértelműen nekem szólt.

- Frank! - kiáltottam rá, már felment bennem a pumpa, de nagyon.

- Mennem kell! - mondta gyorsan és reakcióidőt sem hagyva viharzott ki az ajtón. Egem pedig ott hagyott még több kérdéssel, mint addig bármikor. Mégis miről kellett volna tudnom? Frank azt hitte tudok mindent?

A tükörképem felé fordultam, vörös hajam még mindig lángolt a felületen is. Nem is tudtam mire gondoljak, már semmiben nem voltam biztos, nem hogy magamban.

xxx

Teljesen hirtelen ötlet volt, nem is tudtam miért csinálom, egyszerűen talán csak ilyen volt a természetem. Szinte futottam Hogansville viszonylag kihalt utcáin. Bele sem gondoltam az egészbe, hogy őszinte legyek: elegem volt már ebből a sok titkos szarból. Csak hallani akartam az igazságot. Csak a keskeny kis faajtó volt, ami kissé megrémisztett. Kezdtek kételyeim támadni a tervemmel kapcsolatban, de mély levegőt vettem és benyomtam a csengőt. Még sosem voltam itt, kissé meggyötört házacska a kisváros végén, a gyerekjátékok ott hevertek a sárban, amit nem nagyon tudtam mire vélni. Itt még némább volt minden, csak odabentről hallottam pár tompa hangot. Néhány pillanatba telt csak, hogy valaki elforgassa a kulcsot bentről a kissé viseltes zárban. Kirázott a hideg, ott álltam az Iero ház ajtajában és fogalmam sem volt mi fog történni, ha az az ajtó kinyílik az orrom előtt. Frank később lelépett az iskolából, így a furcsa kirohanása után egyáltalán nem láttam, csak Ray és Patrick szűnni nem akaró kérdései maradtak nekem. Türelmetlenül túrtam hátra az arcomba lógó tűzpiros hajszálakat, melyeknek még mindig olyan erős festékszaguk volt.

A kilincs kattant és az ajtó nyikorogva nyílt előttem. Teljesen lefagytam, nem azt láttam, amire számítottam, vagyis részben igen, de egy tényező nem illett a képbe.

- Mi a jó rohadt életet keresel te itt? - rivallt rám Frank. Nem is tudtam mit mondjak, nem is voltam képes rá koncentrálni. Csak a kisgyerekre tudtam figyelni, aki a karján ült. Szóval mégis csak igaz? Van egy gyereke? A szőke kisbaba hatalmas, gyönyörű, kék szemeivel érdeklődve meredt rám, rózsaszín kis ruha volt rajta és az apró kezét felém nyújtotta. Nem is tudtam mit kéne reagálnom. Felnéztem Frankre a gyerekről.

- Mielőtt kiakadnál Gerard. Nem, ő nem az én lányom - mosolyodott el furcsán kedvesen, kissé szórakozottan. Megnyugodva fújtam ki a levegőt és visszapillantottam a kislányra, nem is tudom ez a kijelentése miért nyugtatott meg.

- Ennyire, megnyugtat ez a tény téged? - vonta fel a szemöldökét, még mindig szórakozottan.

- Helló! - integettem neki, majd ráfogtam az apró kezére, ő erősen szorított rá az enyémre és elmosolyodott. Olyan kék szemei voltak.

- Bonnie-nak, vagyis Boonak hívják, a féltestvérem lánya, de az eddigi életét inkább nálunk töltötte... Vagyis velem. Szóval, ha úgy vesszük mégis én lehetnék az apja - vonta meg kissé elfanyarodva a vállát. Visszamosolyogtam az apró kölyökre.

- De most már elég ebből a családi szarból! Mit akarsz? - Visszatért a régi Frank. Nem tartott sokáig.

- Válaszokat akarok Frank! Mi ez az egész? - fontam össze karjaim a mellkasom előtt. Ő csak megrázta a fejét.

- Nem! Ha eddig nem tudtál róla akkor most már jobb is lesz, ha nem is tudod meg soha - jelentette ki és megfordult, de nem csukta be maga után az ajtót. Én ezt úgy vettem, mint egy meghívást és követtem a konyhába.

- Frank kérlek! Olyan, mintha mindenki tudna mindent csak én nem - kérleltem őt.

- Nem, Gerard te ezt nem érted. Ha én most elmondanám... ha most elmondanék mindent, akkor... az csak szar lenne mindenkinek - mondat és beültette Bonnie-t az etetőszékbe, majd felém fordult. Olyan más volt, mintha egy kissé gyengébb és sebezhetőbb arcát láttam volna.

- Valószínűleg egy rohadt nagy, erkölcstelen idiótának is tartanál és mindenki más, meg rengeteg szart okoznék, ha ez már nem lenne elég - ezt egész csöndesen mondta, de mégis határozottan. Még mindig nem értettem miről beszélhet, de kezdtem kissé megrémülni attól a ténytől, hogy ennyi köze van a dologhoz. Igazából a régebbi énem be is pánikolt volna, de az új Gerard már ismerte a szellemfiút. Úgy ahogy...

- És az mióta érdekel téged mégis, hogy én mit gondolok rólad? - vontam fel érdeklődve a szemöldököm. Kissé zaklatottan kikerülve engem indult meg a lépcső felé, de én makacsul követtem.

- Én... én nem.

- Mi nem? Nem gondolod, hogy Andy és Mr. Rayn megérdemlik az igazságot? - emeltem fel a hangom. Frank erre megtorpant az első, sötét lépcsőfokon, ami megreccsent kicsit a nehéz bakancsa alatt.

- Gerard... - mondat csendesen még háttal állva nekem. Kissé élveztem, hogy végre én voltam, aki fölényben volt.

- Miért akarod, hogy kimaradjak belőle? Miért akarod ezt a szőnyeg alá seperni? Mit tettél Frank? - bombáztam a további kérdéseimmel. Erre kissé dühösen fordult vissza, felém. Szemtől szemben voltunk ismét. De nagyot kellett nyelnem, kezdet megrémíteni a düh zölden gomolygó szemeiben.

- Ezek közül neked egyikhez sincs semmi közöd - hangja fenyegetőbe torzult, de suttogta a szavakat. Így már egymagasak voltunk, sőt ő talán a fokon állva még magasabb is, mint én, ettől csak még jobban rám hozta a frászt. De úgy éreztem ideje kockáztatni, gondoltam csak nem fog megölni a gyerek előtt. Vagyis inkább reméltem.

- De még mennyire, hogy van. Én is benne vagyok ebben a szarban Frank és te indok nélkül játszottad itt a hősöm - mondtam kimért hangon. Szemem sarkából láttam, hogy keze megfeszül a fényes korláton. Úgy tűnt ez valamiért még jobban felhúzta. Na, jó talán tévedtem és mégis meg fog gyilkolni.

- Nem tudsz te semmit rólam Gerard Way - fújta ki a forró levegőt, amit már az arcomon éreztem.

- Akkor mesélj! - még mindig álltam a sarat, de éreztem, hogy zavarom kezd a felszínre törni.

- Rohadt idegesítő idióta vagy. Mindenbe beleütöd az orrod - sziszegte, de arca más kifejezésbe fordult. Vonásai megenyhültek.

- Mondták már, ezzel nem sértesz meg - mondtam még csendesebben, mielőtt az arcom teljesen vörösbe borult, de még így is álltam a tekintetét. Amit egészen addig tűrtem, míg az ő szemei rövid útra indultak az arcomon lefelé. A gyomrom bizsergő érzést indított el az ereimben.

- Tessék itt a válaszod - szólt végül. Először rendkívül bizonytalanul és tapasztalón csókolt meg. Mintha félt volna, hogy nem erre a válaszra vártam tőle. Amiben részben igaz is volt, meglepett az egész. De második lépésben már akaratos és türelmetlen volt. Egyik keze valószínűleg még mindig a korlátot markolta, míg a másik már útra kelve a derekamat ölelte. A szívem forró hullámokat vetett szét a bőröm alatt. Élesen szívtam be a levegőt. Igazából fiúval még sosem csókolóztam az előtt, sőt csókolózni is csak egyszer sikerült, de az a közelébe sem ért ennek. Ez intenzív volt és érzelmekkel játszott. Egyre közelebb húzódtam, míg nem a bakancsom ütközött a lépcsővel. De ekkor Frank hirtelen elvált tőlem és rémülten kapta az ajtó felé tekintetét. Én paradicsomvörösen töröltem meg a forrongó ajkaim.

- Menned kell! A hátsó ajtón! Siess! Apám itt van Gerard - ugrott le mellém a csempére és elkapta a kezem, hogy maga után húzzon. Iszonyat kábult és zavarodott voltam ő pedig csak a szúnyoghálós ajtó felé lökött.

- Siess! És tartsd a szád vörös! - szólt rám jelentőségteljesen. Én pedig csak feltéptem az ajtót, hogy aztán rohanva forduljak ki az utcájukból. Csak a mi utcánknál lassítottam le. Át kellett gondolnom mi is történt. Ismét előtörő zavaromban csak a hajamat tudtam túrkálni. Kínosan éreztem magam, de a szívem mégis érdekes bukfenceket vetett.

Csókolóztam egy fiúval, aki ráadásul nem is volt akárki. Ő volt a szellemfiú.

- Vörös.. - motyogtam az orrom alatt visszaemlékezve a szavaira.

Úgy éreztem magamat, mint egy kislány és erre a gondolatra el kellett mosolyodnom.

***

Frissen és ropogósan egy kis gayness csak nektek! ;)

Remélem azért tetszett. Nos, ez most egy nagy vízválasztó itt a sztoriban, mivel innentől indulnak be igazán a dolgok és Frank és Gerard kapcsolata is jelentős fordulatot vesz a továbbiakban, ami szintén sok dolgot fog befolyásolni.

A továbbiakban is próbálok minél hamarabb összekaparni részeket, de nem nagyon tudok sokat ígérni, mert most tényleg rengeteg dologra kell koncentrálnom (többek közt az érettségire és a könyvemre, ami íródik a háttérben). Remélem azért nincs harag.

Luv ya frens!

❤️