Tudom hogy nekem is azt kellene tennem amit Noshiko. Egyszerűen csak becsukni a szemem és hideg vérrel megölnöm őt. De én erre képtelen vagyok. És erre akkor jöttem rá mikor Noshiko elmesélte a történetét. Egyszerűen nem bírok szemet hunyni a felett hogy szerelmes vagyok Stiles Stilinksibe. Ezért eljöttem a töri teremből és bevetettem magam az erdőbe. Egyszerűen nem bírok a gondolataimmal megférni így érzem ahogy lassan elvesztem az önuralmam. A másik énem átvette az uralmat. Most lehet hogy úgy hangzok mint egy skrizofrén. De nem erről van szó. Hanem arról hogy ismét megrekedem a róka alakomban ami nem olyan jó. De éreztem hogy már nem tehetek semmit. Így csak hagytam hogy az legyen ami. Úsztam az árral. Ez most nem olyan volt mint amikor gyerek voltam. Vissza akartam jönni. Csak idő kellett hogy hogy döntsek és az elmém úgy döntöt így könnyebb lesz. Nem tudom hogy meddig de csak rohhani voltam képes. Lepergett elöttem minden pillanat amikor együtt voltunk Stilessl mint azokban a nyálsa romantikus filmekben. Aztan végül döntöttem. Megváltoztattam az eddigi írányomat és elindultam oda ahol minden kezdödött. Nehezen de vissza változtam és elindultam a ház felé és becsöngettem-Nem tudom megtenni-mondom mikor Noshiko kinyitotta az ajtót-Tudom-mondta szomorú arc kifejezéssel.-Nem haragszol érte? Mármint megértem hogy elküldesz és ígérem amint itt minden rendbe jön elmegyek. Haza megyek és többé nem látsz ha úgy kivánod.-mondom lehajtott fejjel. Megfogja az államat és felemelli hogy a szemébe nézzek-Ahogy akarod ezt a vissza költözést de tudnod kell hogy nem haragszom. Nincs miért és megfogjuk oldani ezt és remélem hogy senki nem fog meghalni eközben-mondja szomorúan majd elkezd betesékeltetni a házba-Nem lenne az akkora baj ha most nem itthon aludnék?-kérdezem meg elhúzott szájjal-Ha nem jár azzal hogy meghalsz vagy súlyosan megsérülsz akkor nem-mondja mosolyogva. Lassan elbúcskozüni egymástól és elindulok oda ahol a következő éjjel gondoltam eltölteni. Mikor oda értem az ablak alá egy ugrással megkapaszkodtam a párkányba majd lassn felhúzodtszkodtam. Hála Istennek az ablak nyitva volt ezért könyen bejútottam. Olyan fáradt voltam hogy már csak annyi jelenlétem volt hogy gyorsan lerugjam magamról a cipőt mielött befeküdtem volna Stiles ágyába.