Mikor haza értem már sötétedni kezdett. Bementem a házba ahol minden hol rendetlenség volt. Noshiko ide oda rohangált az egész házban róka sebességel.-Mi történt?- kézdezem és ahogy látom hogy Noshiko a fegyvereit gyűjti össze követem a példáját.-A nogitsune alakakot öltött. Nincs sok idönk készülödj- mintha nem a kardomat csatolnám magamra. -Kit szált meg most?-kérdzem rettegve mert már kezdem sejteni-A seriff fiát-Stiles. Az a Stiles aki kérdezés nélkül az első napunkor megígérte hogy fuvarozni fog minket. Az a Stiles aki egyből jött volna segíteni hullát ásni egy kérdő szó nélkül. Akivel egyből le anyáztuk a ránk dudáló embert miközbe a hibások csak is mi voltunk. Aki lealacsonyítóan vérfarkasnak hit. Aki még imádkozna is az ő furgonjáért és aki szívből szereti a "faluját". Aki bármikor meg tud nevetetni. Aki simán viccelt azzal hogy talán még egy hullát ások el az erdöben. Akivel az első randink a lepükant tragacsában volt. Aki még a pizzával is tud perverz módon hülyülni. Aki a nagy veszekedésben is észre vette hogy szükségem van a segítségére és akiért még hazudtam is. Aki akkor is engem vigasztalt mikor kiderült róla hogy halálos beteg. Nem nem lehet ő.-De hisz én nem rég találkoztam vele és nem volt akkor még semmi baja-mondom ki az első dolgot ami az eszembe jut- az a gyerek legalább egy órája eltünt a korházból. A tetön pedig elvágot egy villany vezetéket. Azzonnal indulnunk kell érsd meg.-ezzel kirohann a házból. Követem. Látom ahogy beszáll a kocsiba. Kinyitom az anyós ülés felöli ajtót és gyorsan beszálok. Miután Noshiko meggyözödöt hogy a kocsiban vagyok azzonnal elindult. Vilámsebesen haladtunk a mostmár sötét úton a korház felé. Mikor oda értünk egyből kipantantuk a kocsiból.-Én elintézem a nogitsunet te keresd meg Kírát valahol erre van.-ezzel szét váltunk Noshikoval aki pont ekkor idézte meg az onniait. Elindultam Kíra szaga után.