Kezdetek
Rohanok az erdőbe egyenesen Beacon Hills felé. Mióta megöltem pár embert a családom úgy gondolta hogy költözek az uncsi tesómhoz normalizálódni. Hát kösz szülök. Gondolom furcsálhatjátok hogy az erdőn át rohannva érkezek rokonaimhoz. Ja csak hogy ez nálunk a normális. Mivel mi kitsunèk vagyunk. Ès akiket megöltem pedig vèrfarkasok. Egy kicsit túl reagáltam a poènjaikat. Ja de most már mindegy mivel halottak. Általában cseppet sem vagyok kedves senkivel a tanárokkal meg pláne. Hát ja egy eléggé antiszociálisz szemèlyisèg vagyok. Az úgy a 10. szülinapom kezdödött mikor elöször átváltoztam. Általában nem ilyen korán ès nem ekkora mèrtèkben jelentkezik ez nálunk. Èn kèt hètig voltam az erdöben az igazi alakomban. Mivel fiatal voltam nem tudtam volna kontrollálni mèg akkor se ha a változásom kisebb mèrtèkű lett volna. A családunkban mèg senkinek se volt ilyen átváltozása. Senki nem tudott rókává változni. A szüleim azt mondták hogy különleges vagyok ès hogy felkell nönöm a feladathoz. De ilyenkor mèg mindig tíz èves voltam. Egy olyan gyereknek mondták ezt aki soha nem akart felnöni. Bevallom mèg a mai napig is várom Pán Pètert. De ha ezt mondják egy gyereknek akkor biztos hogy azt fogja csinálni nem? Hát persze kèzsègesen felnő. Csak mert az anyukája azt mondta. Hát nem azóta kezelhetetlen lettem. Vagy mi.
Már majdnem kièrtem az erdöből mikor a hátam mögött morgást hallok. Hát ha ezek ide is követek. Általában nem szoktam ezt kihasználni de most talán jól jöhet. Lekuporodtam a földre a róka alakomba ès alvást tetettem. Az kène mèg hogy valaki vagy valami megegyen.
Hát ha lehet hogy a kitsunèk között menő vagyok a vèrfarksok közt meg veszèlyes. De simán bekaphat egy grizzly. Milyen kár.
Èlveznèm ha valakit megehetnèk. Na tènyeg nem vagyok normális. Csillapodott a morgás majd teljesen elhalkult. Kinyitottam a szememet ésátváltoztam magamá majd fojtattam az utamat a rokonaimhoz. Egy óriási házban èltek legalább hasonlítanak hozzánk minimálisan. Bekopogtam ès egy cseppet sem hosonlitó közèp idös (vagy hogy kell azt mondani) ember nyitott ajtót. Remek. Ez már kezd èrdekes lenni.- Szia gondolom te vagy Amina.-mondta a csávó.- Igen gondolom te meg te vagy.- ó igen mondtam már hogy bunkó vagyok? Hihi. -Èn a nagybácsikád vagyok . -Igen ès akkor jön az a rèsz amikor azt mondod hogy csak hívj nagybácsikádnak. - olyan szemtelen vagyok. Muhahahaaa.-Ahogy szeretnèd. -hát jobban kezelte mint várható volt. De mintha rèmlene hogy tanár. A háta mögött feltünt egy nő. Èrzem rajta hogy olyan mint èn. Ès hogy nagyon erős. De nem olyanyira mint èn.Szóval ő Noshiko. Lehet hogy mègis èrdekes lesz itt.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro