A meggegyezésünk óta Kírával eltávolodtunk. Általában ő Scottékkal lóg. Nem tudok sokk mindent roluk mivel amíg ők partiznak én addig járom azt a redvás erdőt az után a redvás büdös szellem után aki persze nem akarja hogy megtaláljam. Stilesról kiderült hogy egy ökör. Még pedig azért mert miközben egem szédített végig a hülye hulla kereső kutyán járt az esze. És én még kedveltem. Szóval nem azért vagyok itt a korházban arra várva hogy mi is lesz a sorsa mert még talán kedvellem egy picikét. Ez csak szimpla sziveségből teszem.-kösz hogy eljöttél. Ez nagyon sokat jelent neki-ül le a mellettem lévő helyre Scott. Az arcán meglátszik hogy mennyire is aggódik Stilesért. Igen Scott egy nagyon jó barát. És hűséges mint egy labrador. Áá a régi kutyás viccek.-nagyon rosszul érzi magát a veszekedésetek miatt.- mondja.-azt látom. Mármint egy korházban vagyunk vele.-a poénomra csak rázza a fejét. Jó valaki így viseli. Nem akkarom saját magamnak se bevalani hogy mit is fogok érezni ha Stiles tesztjei rosszak lesznek. Nem még hogy a barátjának. Sok ideig nem éreztem semmit senki iránt. A régi barátam íránt igazi szeretett helyet egy gyengéd bajtársiaságot éreztem csak. De Stilest kedvellem nagyon is. Ő és Kíra most a legfontosabbal az életemben. Nyílik az ajtó és Stiles apja lép ki rajta. Az arca sokat mondó. Pelpattanunk a székeinkről Scottal. -na? Mit mondtak?- a seriff csak megcsóválja a fejét és leroskad a székre. -pozitív lett. Ugyan az a betegsége mint az anyának.- a levegő hirtelen túl sürű lett ahoz hogy rendesen tudjak lélegezni ezért kiszaladtam a kórházból. Végig vágtáztam a kórház melletti erdőben. Lerogytam a fűre és mély lélegzeteket vettem. Nem tudom mennyi idöt töltötem ott a légzésemre figyelve de hangokat kezdtem hallani a hátam mögött-Stiles.-  leült mellém és az ölébe ültetett.-semmi baj. Minden rendben.