Sziasztok!

Hát ez a nap is eljött. Nem kevés munka és idő van ebben az apró szösszenetben, de megérte. Megérte, mert amikor elolvastam a kommenteket és az üzeneteket tőletek, akkor mindig mosoly szökött az ajkaimra, de sajnos egyszer mindennek vége. Ahogy a sorozat, úgy ez a preferences történet is a befejeződött, de tartom Tyler Posey szavait, miszerint a Teen Wolf örökké fog élni.
Szeretnék ezzel a kis monológgal köszönetet mondani a sok támogatásért tőletek és azt, hogy ennyien velem voltatok és végig olvastátok. Azt is köszönöm, hogy amikor a novellákat lehetett kérni, akkor ennyien megbíztatok bennem és kértetek apró történeteket tőlem.
Úgyhogy most búcsúzom ettől az apróságtól és tőletek, akik ezt olvasták és szerették. Köszönöm, hogy velem voltatok és, ha hiányolnátok, akkor üzenetben és a többi sztorimban bármikor megtaláltok, szívesen beszélgetek veletek, ha úgy van.❤
Azonban amikor egy ajtó bezárul, egy újabb kinyílik, így meg merem nektek mutatni az új történeteket, amiket hozok nektek hamarosan. Egy sci-fi és egy romantikus történet érkezik nem sokára, ami remélem, hogy tetszeni fog.

Sci-fi:

A harmadik világháború lezárásával az egész emberiség élete megváltozott. Falakat emeltek a városok közé és több milliárdan meghaltak. A vezetők a legfrissebb generációknak mikrocsipet ültettek a bőrük alá, s összekötötték egy hatalmas számítógéppel, hogy mindenki gondolatát láthassák és irányíthassák. Az érzelmeket a mikrocsip kontrollálta és az érintés is tilos volt. Szinte mindent, ami az embert emberré tette, eltörölték és irányították azzal az indokkal, hogy ne legyen újabb háború. Legalábbis nekünk ezt tanították a történelem órákon.
Én valahogy sosem éreztem magam a rendszerbe illőnek. Valamiért nekem mindig tönkrement az a kis irányító a bőröm alatt és mindig más érdekelt, mint a többieket. Nekem az volt a fontos, hogy mi van a falakon túl a többi városban és az emberek hogy élnek ott. Erre azt mondták, hogy ugyanaz, mint nálunk és ezt én el is hittem, amíg éjjel meg nem láttam valamit, amit nekem nem szabadott volna...

Romance:

Ha az ember nagyon vágyik a szerelemre és könnyen beleesik abba, akkor bizony könnyen arcra is eshet és nem veszi észre az igazi szerelmet. Sage hasonló helyzetben van, ezzel folyamatos sebeket szerezve magának és folyton elhaladva az egyetlen ember mellett, aki igazán szeretné, mert az bizony túl közel van hozzá.

Nathanial legjobb barátnője összes sebét megpróbálja begyógyítani, de cserébe magának okoz egyre többet, miközben végignézi, hogy a lány minden alkalommal újabb és újabb kapcsolatokba rohan. Az egyetemi focicsapat szexi csapatkapitánya pedig be kell, hogy lássa, hogy ez egyszer a barát zónában kell ragadnia, ha csak nem rukkol elő valami nagy dologgal.

És ne feledjétek: "Három dolog nem maradhat sokáig rejtve: a Nap, a Hold és az igazság."