Legutóbb megijedtél. Amúgyis nehezen vetkőzöd le a gátlásaid. Eleinte az is nehéz volt, hogy le merj vetkőzni előtte, nemhogy még bármi intimet tegyél. Mondjuk az már a múlt, de a fájdalom még mindig megijeszt. Beszéltél édesanyáddal erről és tőle tudod, hogy neki nagyon fájt az első alkalom és tartasz tőle, hogy ez megörökölted tőle. Ezt Brettnek is elmondtad a legutóbbi heves pillanatotoknál, amikor kihátráltál a dolog elől, így most Brett a lehető legóvatosabb.
Délután felhívtad, hogy úgy érzen készenállsz és nem is hazudtál. Tényleg szeretnél már vele lenni úgy is, és a félelmet is igyekszed elnyomni, amikor Brett föléd kerekedik. Még mindkettőtökön van ruha, s Brett megígérte, hogy lassan halad afelé.
-Ne feledd, ahogy baj van, vagy fáj szólsz és én leállok.-Simít ki egy tincset az arcodból finoman.-Rendben?
-Oké.-Suttogot elveszve a szemeiben.
-Bízol bennem?-Fürkészi az arcod.
-Persze, hogy bízom.-Bólintasz határozottan.
-Akkor egy kicsit lelazítalak.-Simít fel a hasadon, hogy közben leveszi rólad a pólót.
Fejével az alhasadhoz hajol és apró puszikat lehelve rá elindul felfelé, amíg a melltartódhoz nem ér. Szépen lassan azt is leveszi, s a puszikat a ruhadarab útján folytatja. Az arcod lángolni kezd, a tested elgyengülni, a bugyid nedvesedni, az izmaid pedig ellazulni. A szádat elhagyja egy remegő sóhaj, a szemeid pedig beopálosodnak, amikor Brett a melledhez hajolva, körözni kezd a bimbód körül. Egyik kezével a tested mellett támaszkodik, a másikkal pedig a tested simogatja. A combodtól fel a hasadig, onnan tovább a melledhez, azt óvatosan megszorítja, majd fel a nyakadhoz, egészen a szádig és vissza le. Addig folytatja, amíg a csípőd fel nem lendül a matracról jelezve, hogy többet akar. Ő rekedtesen felnevet, majd elindul lefelé a puszikkal. Ujjaid az övére kulcsolod, miközben ő egyetlen kézzel lehámozza rólag a nadrgágod és a bugyid is, ami már teljesen elázott. Még lehel egy csókot a nőiességedre, majd megérzed a nyelvét a csiklódon, mire hatalmas sóhaj szakad fel belőled és szabad kezeddel a hajába kapaszkodsz. Miközben nyelvével kívülről kényeztet, egy ujját beléd csúsztatja, ezúttal nyögésre kényszerítve. Igaza volt a lelazítással: már egyáltalán nem gondolsz arra, amitől féltél, csakis arra, hogy mennyire bízol Brettben és, hogy ő mennyire jól használja a nyelvét és a kezét.
Azonban mielőtt eljöhetne a gyönyör, elenged, te pedig elkesredetten felnyüszítesz.
-Mindjárt Kincsem.-Mosolyodik el és kibújik a felesleges ruhadarabokból, majd magára görgeti a gumit és visszamászik föléd.-Szólj rám, ha gáz van.
-Fogok.-Suttogod, majd magadhoz húzod és megcsókolod.
Ő óvatosan odailleszti altáját, majd szépen lassan beléd hatol. Te a csókba nyögsz az új érzéstől. Ez teljesen más, mint amikor a kezét használta, de nincs egetrengető fájdalom. Kellemetlen, de teljesen elviselhető, főleg, amikor fogja és a lábaidat a dereka köré helyezi, elvéve a maradék fájdalmat is.
-Megvagy?-Néz a szemedbe, mire bólintasz.-Mozoghatok?-Újabb bólintás, miközben a lapockájába kapaszkodsz és megemeled a csípőd.
Ösztönös mozdulat, de épp elég, hogy a hiányzó pár centit még magadba fogadd.
Brett elkezdi mozgatni a csípőjét és nagyot nyög, amikor újra teljesen beléd kerül. Ez a hang átszáguld az egész testeden, s eléri, hogy még többet akarj.
-Gyorsabban.-Parancsolsz rá, miközben az ágyad háttámlája minden lendülésnél koppan egyet a falnak.
A hangotok visszhangot ver az üres szobában, a matrac nyikorog, a támla jelzi egyre hevesebb ritmusotok, s a szátok nem tud elszakadni egymástól.  A homlokán izzadtság cseppek gyöngyöznek, ahogy próbálja visszafogni magát, neked pedig már sehol sincs a kellemetlen érzés, ami volt. Viszont a kis előjátéka miatt, nem is bírod sokáig. Még pár lökés és elér a gyönyör, s amint ez megtörténik, akaratlanul is megszorítod Brettet, akinek nem kell több és ő is átlépi az orgazmus édes kapuját. Lassan kihúzódik belőled és ügyelve, hogy ne nyomjon össze, rád fekszik.
-Jól vagy?-Kérdezi rekedtesen.
-Nagyon.-Kapkodod a levegőt, mire felnevet.
-Nagyon szeretlek.-Cirógatja az oldalad.
-Én is téged.-Suttogod a hajával játszva.