Már bánod, hogy akkor leállítottad a dolgot az örsön, mert tényleg nagyon kívántad Parrish-t és azóta megint eltelt két hét. Szinte alig volt időtök egymásra. Neki sok volt a munka, neked pedig minden tanár ezen a héten íratott dolgozatot, így amikor Parrish megjelenik egy üveg pezsgővel és egy adag kajával, boldogan engeded be és vezeted be a szobádba. Egy darabig csak ültök az ágyban és filmet néztek a vacsit elfogyasztva és pezsgőt iszogatva, de már most sem bírjátok ki, hogy ne érjetek egymáshoz. Parrish a hajaddal játszik, vagy a vállad cirógatja, te pedig a mellkasát simogatod, minden alkalomnál egyre lejebb vezetve a kezed, mígnem leérsz a slicce alá, amitől ő felsóhajt.
-A múltkori óta folyamatosan kettőnkre gondolok.-Nézel fel rá vágyakozással teli tekintettel.
-Én is.-Mosolyodik el és kisöpör egy tincset az arcodból.
-Most csak a miénk a ház és nagyon vágyom rád.-Ülsz fel egyik kezed az arcára simítva.
-Már biztos vagy ebben?
-Teljesen.-Helyezkedsz az ölébe és megcsókolod.
Neki ennél nem is kell több. Közelebb húz magához és egyik kezével egy pillanat alatt csatolja ki a melltartód a pólód alatt. Mivel nem ő az első ember, akivel együtt vagy és lefekszel, így nem tartasz a fájdalomtól, sem attól, hogy esetleg elrontasz valamit. Teljesen magabiztosan kezded fel-le mozgatni a csípőd az ölében, miközben lehámozod róla a felsőjét és hevesen csókolóztok. Pillanatokon belül kerül le rólad is a póló, majd a már rég feleslegessé vált melltartó.
-Gyönyörű vagy.-Simít végig a testeden lihegve, s határozottan a melledbe markol, mire te hatalmasat nyögsz.
Parrish elégedett mosollyal kezdi puszilgatni a tested. Elidőzik a nyakadon, aztán a melleidnél. Nyelvével izgatja a bimbód és közben a másikat a kezével masszírozza, miközben te leveszed róla a nadrágját és a bokszerét. A kezed remeg, a tested elgyengült, csak a vágy hajt és ez Parrish-sel sincs másképp. Az arca piros, a szíve heves, a légzése szapora.
-Lovagolj meg.-Mondja rekedten, miközben leveszi rólad a maradék ruhákat.
Te mosolyogva fogadod az instrukciót és boldogan teszel eleget a kérésnek. Nagyon szeretsz irányítani és ezt ő is tudja.
Kiveszel a szekrényedből egy óvszeres tasakot, majd a fogaddal feltéped és ráhelyezed Parrish-re, aki ezt egy nyögéssel jutalmazza. Azt is imádod, ahogy ő reagál rád. Azt, ahogy kirázza a hideg, ha a fülébe suttogsz. Azt, ahogy felmordul, ha a nyakát puszilgatod. És azt, ahogy felnyög, amikor lent kezelésbe veszed. De a kedvenced, ahogy felvillannak a szemei, amikor a vágy teljesen átveszi az irányítást az agya felett. Most is ez van. Mire ráhelyezkedsz, a szeme nem a megszokott, gyönyörű kék, hanem az, ami Pokolkutyaként mered rád, s lángol.
Amikor teljesen befogadod, hatalmas nyögés szakad ki mindkettőtökből. Te a vállába kapaszkodsz, s belemélyeszted a körmeid, ő pedig a combodon hagyja ott a kezének a nyomát, miközben mozogni kezdesz rajta. Eleinte lassú tempót diktálsz, de ahogy a heves vágy mindened felett eluralkodik, egyre gyorsabban mozogsz rajta fel és le, miközben folyamatosan heves nyelvcsatát vívtok. A testetek remeg, a szátok felduzzadt, a légzésetek szapora, a körmöd nyoma a vállán virít egyre mélyebb sebeket hagyva rajta, míg ő a combod és a feneked szorongatja, s alulról ő is heves tempóban emelgeti a csípőjét.
Aztán amikor érzed, hogy nincs sok hátra, teljesen ráereszkedsz, majd ott maradva, körözni kezdesz a csípőddel, viszont ezután pillanatok alatt mentek el egyszerre. Belőle egy állatias morgás szakad fel, s úgy szorítja meg a feneked, mintha az életed múlna rajta, te pedig az ő nevét nyögve karmolod végig a vállát közben.
Magára húz, te pedig szinte elfolysz rajta, mint egy paca, akárcsak ő a matracra. Fejedet a mellkasára hajtod és hallgatod a heves szívverését, ami még így is egy ütemre ver a tieddel.