A legutóbbi alkalom óta, amikor részegen beálítottál Jacksonhoz, hogy lépjetek egyet, elég nagy ívben kerülöd, ami mindenkinek feltűnik. A barátaid mindig azzal nyugtatnak, hogy ilyen bárkivel előfordul, de te nagyon szégyelled magad. Sosem iszol addig, hogy elveszítsd az önkontrollod és végképp nem jutna eszedbe részegen lefeküdni mással. Azonban egy héttel ezelőtt valamiért mégis sikerült többet innod a kelleténél.
Már egy hét eltelt és te csak egy szavakban válaszolsz Jackson üzeneteiben, azokkal is nemet mondasz a találkozásokra, a suliban pedig úgy kerülöd, mintha sorozatgyilkos lenne. És nem a kanimás dolog miatt, ami szerint tényleg sorozatgyilkos gyakorlatilag.
Viszont Jackson sokkal makacsabb, mint eddig bármelyik ismerősöd és nyolc nappal a történtek után, megjelenik a szobád ablaka alatt. Te szombat este ahelyett, hogy kint lennél, inkább ülsz a szobádban és tanulsz, amikor is koppanás zavarja meg a csended. Először nem tulajdonítasz neki nagy figyelmet, de három másik követi, úgyhogy felállsz és odamész az ablakhoz. Kissé félve nyitod ki és nézel ki rajta, s mikor meglátod, hogy Jackson ott áll, megjelenik az a nyomás a mellkasodban és a szíved ezerre gyorsul.
-Mit csinálsz itt?-Szólsz le neki a lehető leghatározottabban.
-Már több, mint egy hete kerülsz.-Tárja szét a karjait.-Muszáj megbeszélnünk a dolgokat XY.
-Nincs miről beszélni, gáz volt, amit csináltam.
-Lépj hátrébb.
-Mi?-Szalad fel a szemöldököd a homlokodra.
-Lépj hátrébb, felmegyek.
-Nehogy felgye...
Kimondanod sincs időd és Jackson már az ablakodba kapaszkodik, így nem tudsz mit tenni, csak arrébb állsz az útból, mire ő bemászik.
-Komolyan a részeg dolog miatt vagy ki?-Mosolyog édesen és közelebb lép hozzád, de te hátrálsz.
-Szánalmas volt, amit csináltam és nem vall rám.-Sütöd le a szemeid.
-XY-nevet fel kedvesen, s az állad alá nyúlva magára irányítja a tekinteted-néha mindenki elázik. Fiatal vagy, előfordul. Nincs ebben semmi szánalmas.
-De rád másztam és...
-És akkor mi van? Ott kellett volna lennem alapból, hogy vigyázzak rád. Az én hibám.-Préseli össze a száját.
-Nehogy magadat hibáztasd!-Szólsz rá erélyesen.-Te aztán semmiről nem tehetsz.
-De te sem.-Vágja rá rögtön.-És egyébként, tetszett, hogy annyira magabiztos voltál.-Mosolyodik el féloldalasan, mire a te ajkaid is felfelé görbülnek.
-Akkor-lépsz közelebb hozzá.-Nem haragszol?
-Eddig sem tettem.-Rázza meg a fejét.
-Szóval, ha ezt csinálom-puszilod meg a nyakát, mire kirázza a hideg-az jó?
-Nagyon.-Sóhajt fel, miközben te óvatosan az ágyra lököd és az ölébe ülve puszilgatni kezded, folyamatosan hangokat kicsalva belőle.
Egy idő után Jackson nem bírja tovább és magához húzva megcsókol. Közben a keze felfedezi a tested. Le a hátadon, egészen a fenekedig, majd a combodon át előre és vissza fel. Át a melleden, fel a nyakadhoz, majd megint hátra. Neked a csípőd automatikusan mozog az ölében, amiben egyre keményebb csomag vár rád, s a bugyid egyre nedvesebbé válok, miközben a nyelvetek heves táncot jár, s egyre kevesebb ruha van rajtatok.
-Lépni akarok.-Liheged, mikor nagy nehezen elválsz tőle.
-Biztos vagy benne?-Fürkészi az arcod.
-Száz százalékig.-Bólintasz határozottan, mire leemel magáról és kivesz a nadrágjából egy gumit.
Lassan magára görgeti, aztán föléd kerekedik.
-Ha bármi fáj, szólj, rendben?
-Oké.-Bólintasz az alsó ajkadba harapva.
-Ha a derekamra fonod a lábad, akkor nem fáj annyira.-Simítja meg az arcod gyöngéden, te pedig teszed, amit mondott.
Lassan rád ereszkedik és óvatosan, nagyon lassan beléd hatol. A fájdalom átjárja az egész tested, s az izmaid megfeszülnek, de Jackson nem mozdul, csak hagyja, hogy a tested szokja, s összefonja az ujjaitokat.
-Megvagy?
Nem tudsz megszólalni, csak bólintasz. Fáj, de szép lassan mintha enyhülne a dolog.
-Biztos?
-Igen, csak lassan kezdj el mozogni.-Nyögöd ki nehézkesen, mire ő bólint és finoman mozgatni kezdi a csípőjét.
Szépen, ahogy a tested hozzászokik az érzéshez, a fájdalom élvezetté és vággyá fordul át, s Jackson szemében is tüzel a vágy lángja, de visszafigja magát.
-Jól vagy?
-Igen, mehet gyorsabban.-Szorítod a kezét, ő pedig lehajol és csókolgatni kezdi a nyakad.
Ettől az érzéstől hatalmas nyögés szakad ki belőled, s a csípőd előrelendül, kacagást kicsalva Jacksonból.
-Ez jó?
-Nagyon.-Nedvesíted be kiszáradt ajkaid, s folyamatosan mozgatni kezded a csípőd, morgást kiváltva belőle.
Az idő teljesen megszűnik létezni. A testeteken izzadtság cseppek gyöngyöznek, az arcotok piros, a hajad kócos, érzed, hogy nincs sok hátra és kimerült vagy, de sosem érezted még magad ennyire elevennek.
Jackson kiszabadítja az egyik kezét a tiedből, majd kettőtök közés csúsztatja és simogatni kezdi a csiklód, újabb nyögés kiváltva belőled.
-Nem bírom sokáig.-Vonaglasz meg, s a lábaid őrült remegésbe kezdenek.
-Én sem Kincsem.
Jackson leér a melledhez és nyelvével körözni kezd a megkeményedett bimbódon, miközben a csípője és a keze tovább dolgozik és nem is kell több. Szinte visítva elér téged a gyönyör, majd két lökéssel később, Jackson hangos morgással megy el.
Óvatosan kihúzódik belőled, aztán magához ölel.
-Jól vagy?
-Soha jobban.-Bújsz hozzá lihegve, heves pulzussal, mire ő még szorosabban ölel.
-Nagyon szeretlek.-Lihegi rekedtesen.
-Én is téged.-Fonod köré a lábaid.