Scott: Hónapokig csak barátok voltatok Scott-tal, egészen addig, amíg el nem hívott moziba "Randira szeretnél hívni Scott?" mosolyodtál el, amikor már vagy öt perce hebegett előtted "Hát...khm....izé...nem akarlak semmire sem kény...." hagyta félbe a mondatot, amikor megpusziltad az arcát, majd annyit mondtál "Nagyon szívesen elmennék veled moziba." "Mit szeretnél megnézni?" kérdezte tőled zavartan "Nem is tudom, mit szólnál valami horror filmhez?" "Benne vagyok. Mit szólnál, ha 8-ra érted mennék?" "Az tökéletes." mondod, majd mosolyogva elsétálsz. Este, amikor készülődsz, meghallod Scott lépteit a verandátokon és te rögtön lerohansz, hogy ajtót nyiss neki "Gyönyörű vagy!" akad el a lélegzete, amikor kinyitod az ajtót "Köszönöm." mondod és érzed, hogy elpirulsz "Ha gondolod, mehetünk." nyújtja a kezét, amit te boldogan elfogadsz. A moziban, a film alatt Scott karja a válladra vándorol, mire te ráhajtod a fejed a vállára. Amikor kiráz a hideg, Scott rögtön kapcsol és odaadja a pulcsiját, aminek tipikus Scott illata van. A film után Scott hazavisz és amikor vissza akarod adni a pulcsiját ragaszkodik hozzá, hogy maradjon nálad, mondván, hogy majd máskor visszaaadod. Egész este úgy alszol, hogy a pulcsiját ölelgeted és álmodban újraéled az estét.

Stiles: Stilesnak elég rosszul sikerült az irodalom dolgozata a Rómeó és Júliából, viszont, mivel te imádod Shakespearet, ezért hibátlan dolgozatot írtál, amit Stiles kiszúr és szünetben elkísér a szekrényedhez, majd megkérdezi "Figyelj, ne haragudj, de a tanár megengedte, hogy javítsak, de nem igazán megy ez a téma, úgyhogy, esetleg, ha nem zavar és lenne kedved, átjönnél suli után és tanulhatnánk együtt?" nyögi ki, miközben az ujjait tördeli "Nagyon szívesen Stiles." válaszolod és próbálod titkolni, hogy mennyire boldog és izgatott vagy és, hogy a szíved a torkodban dobog. Suli után elmentek Stilesékhoz, ahol üres a ház "Apa későn jön, mert dolgozik. Sajnálom, pedig meg akart ismerni, de majd legközelebb úgy intézi, hogy találkozhassatok." "Mért akartannyira találkozni velem?" nézel értetlenül Stilesra "Hát, valószínűleg azért, mert folyamarosan rólad áradozok és be nem áll a szám, ha rólad van szó!" mondja Stiles, mire te elpirulsz, erre ő elmosolyodik "Akkor, Rómeó, nem ártana kezdenünk a tanulást!" mondod, mire Stilesszal felmentek a szobájaba, Stiles elveszi tőled a cuccokat, majd elkezdtek tanulni. Elmagyarázod neki, amit
addig nem értett, de mindig eltereli a figyelmedet "Gyönyörű vagy! És hihetetlenül okos!" mondja és kisimít egy tincset az
arcodból és elvesztek egymás tekintetébe. Amikor megjön a Sheriff, bemutatkozol, majd egy öleléssel elköszönsz Stilestól és hazamész. Otthon kapsz egy üzenetet Stilestól, egy idézetet a Rómeó és Júliából, mire te felhívod. Egész este beszéltek, majd hajnali egykor elköszön tőled "Szép hajnalt Júliám!" "Szép hajnalt Rómeóm!" köszöntök el, majd egész hajnalban Stilesra gondolsz és nem tudsz aludni.

Derek: Az első találkozásotok óta, csak Derekre tudsz gondolni, de csak akkor találkoztok, ha "véletlenül" eltévedsz az erdőben, vagy nagy ritkán, ha Scottékkal suli után együtt lógtók, de oda ritkán mész, mert a többiek azt hiszik, hogy te nem tudsz arról, hogy mik ők. Egyik este, amikor nincs semmi
programod és Dereken agyalsz, bemész az erdőbe és egyszercsak Derekkel találod szembe magad "Mit keresel itt?" néz rád csillogó szemekkel "Látni akartalak!" mondod, mire Derek elmosolyodik és csak annyit mond "Hiányoztál. Mit szólnál, ha sétálnánk egyet?" "Szíves örömest!" mondod mosolyogva, mire ő átkarol a válladnál és elindultok a kilátóhoz, közben beszélgettek és nevetgéltek "Nagyon szép vagy, amikor mosolyogsz." mondja, mire te elpirulsz, aztán amikor a kilátóhoz értek, teljesen ledöbbensz "Ezt te csináltad?" nézel rá csillogó szemekkel, amikor meglátod, hogy a kilátónál le van terítve egy takaró és azon egy piknik kosár. Egészen estig ott vagytok, beszélgettek és azzal szórakoztok, hogy ki tudja elkapni a szőlőt, a szájával, amit a másik dob. Este, hazakísér, majd még az ablakodon keresztül bemászik és megvárja, amíg elalszol. Reggel, amikor felébredsz, egy cetli van az ágyadon, amit azt taglalja, hogy mennyire jól érezte magát és, ha találkozni szeretnél vele, akkor a kilátónál találkozzatok, csak előtte írj neki és ott a telefonszáma.

Isaac: Épp indulnál a suliba, amikor egy ismerős autó áll meg a házatok előtt "Elvihetlek?" néz ki az ablakon Isaac "Azt megköszönném!" mosolyodsz el, majd beszállsz a kocsiba. Egész úton beszélgettek és nevettek, majd mielőtt kiszállsz a kocsiból, elkapja a karod és visszahúz "Mit szólnál, ha suli után elmennénk valahová, csak mi ketten?" "Azta, Isaac Lahey randira hív?" poénkodsz, mire elmosolyodik "Lebuktam!" "Nagyon szívesen elmennék veled suli után, bárhova!" mondod mosolyogva "Mit szólnál, ha elmennénk valahova enni?" "Nahát, egy romantikus ebéd Isaac Laheyvel. Igazán csábító." válaszolod neki, majd finoman végig simítod ujjaidat az arccsontján. Egész nap várod, hogy végre vége legyen az utolsó órádnak, már tűkön ülsz az utolsó pár percben, amikor végre kiengednek titeket és te kirohansz a teremből és vársz Isaac kocsijának dőlve, amikor meglátod, elmosolyodsz, odaléptek egymáshoz és megölelitek egymást. Kaja közben beszélgettek, Isaac elveszi a virágot az asztalról, hátrasöpri a hajat az arcodból és beleteszi a virágot a füled mögé. Miután végeztetek, hazavisz és még órákat ültök a kocsijában, úgy hogy a mellkasán fekszel és birizgálod a sálját, ő pedig babrál a hajaddal.

Liam: Minden nap suli után benn maradtok Lacrosseozni és beszélgetni. Elméletben csak barátok vagytok, de te teljesen bele vagy habarodva, főleg kék szemeibe és gödröcskéibe, amik akkor jelennek meg rajta, ha mosolyog "Figyelj, én nagyon szeretek Lacrosseozni veled, de mi lenne, ha ma máshova mennénk?" mondja zavartan az utlsó előtti óra előtt. "Mármint máshova mennénk edzeni?" hozod egyre nagyobb zavarba "Nem egészen edzésre gondoltam. Mit szólnál hozzá, ha átjönnél hozzám, megnéznénk egy filmet, aztán..." "Aztán?" nézel rá mosolyogva, miközben érzed, hogy pirulsz "Aztán
lesz, ami lesz, amihez kedved van." "Benne vagyok!" próbálsz közönyös maradni, miközben a torkodban dobog a szíved. Suli után elmentek Liamék házaba, ahol bemutat a szüleinek, majd betesz egy romantikus vígjátékot, ami alatt szinte alig mer hozzádnyúlni, ezért fogod magad és hozzábújsz, mire ő átkarol. A film után, náluk vacsorázol, majd egy nagy öleléssel elköszöntök egymástól és te boldogan, szinte repülve mész haza.

Theo: Nem igazán hagyományos az, ami köztetek van barátként tekintetek egymásra, de teljesen másképp néz rád, mint a többiekre, másképp ölel és csak téged becézget. A többiek a klikketelből nem igazán bíznak úgy benne, mint te, mert csak neked mond el komoly dolgokat és szinte mindent elmond neked, ha valaki úgy néz rád, ahogy neki nem tetszik, elbeszélget vele, de nincs köztetek semmj, barátságon kívül, ezért is lepődsz meg, amikor egyik nap, amikor te a szekrényedben pakolsz, ő egyik kezét megtámasztja a fejednél, a másikkal pedig finoman megsimítja a karod "Azt hiszem beszélnünk kell suli után, csak mi ketten." mondja és te meghallod, hogy milyen szaporán ver a szíve "Valami baj van Theo?" nézel rá aggódva, mire ő csak elmosolyodik és annyit mond "Az attól függ?" elmosolyodsz és, csak hogy a közelében maradhass, annyit kérdezel "Mitől függ?" közelebb lép hozzád és belesuttogja a füledbe "Hogy igent mondasz e." "Hát, nézzük, ráérek e suli után? Úgy néz ki igen, de csak, ha nem azt akarod mondani, hogy elmész valahova és nem jösz vissza." mondod, mire ő újra elmosolyodik "Sose mondanék ilyet neked, hacsak nem azért, hogy megóvjalak!" "Akkor suli után találkozunk!" mondod és mosolyogva elsétálsz. Amikor sétáltok, már kb. öt perce síri csöndben, rád néz és csak annyit mond "Totálisan beléd estem!" mire te megtorpansz, erre feléd fordul és elkezdi sorolni "A gyönyörű szemeidbe, a hajadba, a lényedbe. Te hozod ki belőlem a legjobbat. Te vagy az egyetlen, aki igazán ismer!" mondja, mire elmosolyodik, amikor meglátja, hogy elpirultál, odalép hozzád és mag akar csókolni, de te kitérsz előle és egy puszit nyomsz az arcára "Mindent sorjába!" súgod a fülébe, majd elrohansz, ő pedig utánad rohan, végül kézenfogva hahakísér.

Aiden: Egyik nap, mikor indlnál haza a suliból, észreveszed, hogy valaki figyel téged, persze neked rögtön leesik, ki az, úgyhogy mosolyogva fordulsz felé "Tudod, ha már egésznap figyelsz és bújkálsz előlem, igazán kinyöghetnéd, hogy mit szeretnél!" "Tudod, szeretem nézni a szép dolgokat és az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha most benn maradnánk és nem mennénk haza." lépdel feléd lassan, óvatosan, mosolyogva "És mit csinálna egy jó képű fiú, péntek este kettesben egy lánnyal?" lépsz közelebb hozzá, hogy márcsak pár centi választ el titeket "Nem is tudom, mondjuk lefesthetnél, zongorázhatnál én pedig figyelnék, hogy véletlenül se rontsa el valami a randit." "Nahát-nahát, Aiden, randira hív egy lányt, vajon mi a trükk?" súgod a fülébe, mire elmosolyodik "Nincs trükk." suttogja a füledbe. Bementek a rajz terembe, ahol te leülsz és elkezded lefesteni Aident, de mindig eltereli a figyelmed valamivel, majd, amikor nagynehezen végzel a festménnyel, rávesz, hogy nem fog piszkálni, csak éneklj neki, zongora kísérettel, amikor elkezdesz zongorázni, ő mosolyogva néz téged, majd elkezdi birizgálni a hajad "Aiden." nézel rá kacéran "Ez így nem fog menni." "Jó. Ne haragudj!" mondja mosolyogva és átkarol, amivel végképp nem tudsz koncentrálni, ezért csak ültök egymás mellett és te dudorászol neki, ő pedig círógatja a vállad.

Parrish: Megbeszéltétek apáddal, hogy nem muszáj bejárnod a Sheriff hivatlba, de te minden nap bemész, csakhogy láthasd Parrisht, mindig viszel apádnak kaját ürügyként, hogy bemehess. "Kicsim, nem kellett volna kaját hoznod, megint." mondja az apád és egy puszit nyom a homlokodra "Dehogynem. Nem fáradtság ráadásul, egésznap nem eszel semmit, csak, amikor hazajösz és ez nem egészséges!" mondod, miközben végig kifele nézel az irodából, hogy látsd Parrisht "Igen? Csak erről lenne szó?" mosolyodik el apád, amikor meglátja, mit csinálsz "Mért nem mész ki beszélni vele?" "Ugyan apa! Egyszer vitt haza, azt se tudja, hogy még létezem." "Azért egy próbát megér!" mondja és biccent a fejével. Kimész és megállsz Parrish mellett, amikor felnéz rád elmosolyodik "XY!" "Igen! Szia Parrish!" teljes zavarban vagy, hogy tudta a neved és, ahogy nézett rád, azt hiszed, mindjárt elájulsz "Figyelj, arra gondoltam, hogy elmehetnénk valami nyugodtabb helyre, beszélgetni, vagy amihez kedved van." néz rád, mire neked felcsillan a szemed "Nagyon jól hangzik. Mit szólnál, ha nem is mennénk túl messze, hanem, mint az első találkozásunknál maradnánk a kocsiban és ott beszélgetnénk?" "Remekül hangzik!" mondja mosolyogva, majd felnéz az órára "Pár perc múlva végzek és mehetünk is." mondja és elkezd pakolni. Csak ültök a kocsijában és beszélgettek, ismerkedtek és folyton elvesztek egymás tekintetében, amikor besötétedik, hazavisz, majd még vagy öt percen keresztül ölelkeztek, majd egy homlok puszi kiséretében elköszön tőled.

Jackson: Délután, amikor mész ki a kocsidhoz, meglátod, hogy a kocsidnak támaszkodva áll és elmosolyodik, amikor meglát "Hát te?" lépsz oda mosolyogva "Mit szólnál, ha elmennénk bowlingozni ma?" "Hát, ha felkészülsz a vereségre, benne vagyok!" mondod, miközben megigazítod a gallérját "Nem adom olyan könnyen magam!" mosolyodik el ismét, miközben hátrasimít egy hajtincset az arcodból. Miközben bowlingoztok, folyton versengtek és elterelitek egymás figyelmét, hogy véletlenül se nyerjen a másik, mindig csípődre teszi a kezét, vagy megcirógatja az arcod, te pedig folyton suttogsz a fülébe, vagy közelebb lépsz hozzá, mert tudod, hogy úgy téged fog nézni és nem fog koncentrálni. Végül döntetlen lesz és megbeszélitek a haza úton, hogy nemsokára eljöttök egy visszavágóra. Amikor hazavisz, te egy puszival köszönsz és amikor ülsz az ágyadon, még mindig érzed Jacskon kezének melegét a csípődön.

Brett: Mivel külön suliba jártok, ezért Brett folyton meglep, apró dolgokkal, például bemegy még mielőtt te benn vagy a suliban és leveleket rejt el a szekrényedbe. Folyton beszólogattok egymásnak és szívjátok egymás vérét a húga, folyton beszól nektek, hogy "Menjetek szobára!" és ilyenkor mindketten zavarbajöttö, te pedig elpirulsz, mivel nem vagytok együtt és elméletben csak barátok vagytok, de te oda vagy a barna hajáért, amibe jól bele lehetne túrni és kék szemeit, amik úgy virítanak barna haja alatt, hogy nem tudsz másra koncentrálni. Egyik nap, amikor Maliaval, Kiraval, Allisonnal és Lydiaval sétáltok ki a suliból meglátod, hogy Brett a parkolóban áll a kocsijával és neked integet. Elköszönsz a lányoktól és beszállsz Brett mellé a kocsiba "Hova megyünk?" kérdezed, amikor bekötötte a szemed "Meglepetés!" "Nem szeretem a meglepetéseket!" "Hazudsz, oda vagy a meglepetésekért! Ne aggódj, mindjárt ott vagyunk!". Amikor leveszi a kendőt a fejedről, te csak ámulsz, egy tetőre vitt, ahol gyertya fényes vacsora vár " Ez gyönyörű!" "Igen! Az!" mondja, miközben végig téged néz, mire te elpirulsz "Nagyon aranyos vagy ilyenkor!" mondja, mire te mégjobban elpirulsz. Az este folyamán nevettek, beszélgettek, versengtek, majd lefekszetek a tetőre és nézitek a csillagokat. "Meseszép vagy!" mondja neked és szorosabban ölel, te pedig a fejed a mellkasára teszed.