Scott: Amiért folyton önfeláldozósat játszol. Amikor bármi gyanús természetfeletti fenyegti Beacon Hillst, te egyedül látsz neki a nyomozásnak és nem szólsz senkinek, hogy mire készülsz, ilyenkor van, hogy Scott napokig nem lát, majd a suliban találkoztok, amint a fájdalomtól vonaglik az arcod, ilyenkor, mindig elmentek a lelátók alá és kapsz egy fejtágítást, hogy ez így nem jó, ekkor te valamit hozzávágsz a fejéhez, amit rögtön megbánsz, mert tudod, hogy mélyen megsértetted vele. Egész héten nem beszéltek, amibe mindketgen majdnem belehaltok, majd hétvégén, mire hazaérsz, ő a szobádban ül a kedvenc csokiddal a kezében. Miután megbeszélitek ezt az egészet, együtt megeszitek a csokit és összebújva elalszotok az ágyadban.

Stiles: Amiért folyton aggódik érted. Folyton, ha valami baj van és éjjel kint maradtok a falkával, ő mindig megkéri Scottot, hogy valami béna feladatot adjon neked és ez általában abból áll, hogy örködnöd kell, míg a többiek, köztük Stiles is, benn vannak a veszély közepén. Ilyenkor, amikor végeztek és hazavisz, te nem szólsz hozzá és rá sem nézel, ebből ő tudja, hogy hibázott, ekkor elkezd bocsánatot kérni, mire te elkezdesz üvölteni, hogy nem vagy kisgyerek, aki nem tud vigyázzni magára és hogy eleged van abból, hogy így tekint rád, mire neki könnyek szöknek a szemébe és te megsajnálod, közlöd vele, hogy tudod, mért csinálja és te is ezt tennéd érte, majd egész este ültök a Jeepbe és csak azt ecsetelitek, hogy mennyire szeretitek egymást.

Derek: Amiért, nem mesél semmit a múltjáról és mert inkább csendben szenved, minthogy beszéljen a fájdalmáról. Ilyenkor nem szól semmit, csak szenved a kanapén és, nem hagyja, hogy a közelébe menj, teljesen kizár, mondhatni, hogy falat emel magaköré. "Nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. Hagy segítsek." kéred mindig, mire ő valamit a fejedhez vág, hogy nem értesz hozzá, ilyenkor te elrohansz tőle és hetekig nem beszéltek, majd este megjelenik a szobádban a még mindig be nem gyógyult sebeivel és minden szó nélkül megcsókol, mire a sebek begyógyulnak és te nem kérdezel, nehogy baj legyen belőle, csak beletemeted a fejed a mellkasába és úgy álltok a szobádban, miközben ő simogatja a hátad.

Isaac: Amiért semmit nem vesz komolyan. Bármit mondasz neki, ő megpróbálja viccesen felfogni, hogy neked jobb kedved legyen, de amikor arról van szó, hogy valami baja esett, mert megint olyan helyzetbe került, ahol te nem voltál ott, hogy segíts, betelik a pohár "Majd szólj, ha megint felnőttként tudsz viselkedni!" mondod neki ilyenkor és faképnél hagyod. Már másnap a suliban engesztelni próbálsz, de te nem hagyod, hogy olyan könnyű legyen neki és egésznap úgy teszel, mintha még haragudnál rá, majd nap végén, közlöd vele, hogy már rég megocsájtottál, de ha mégegyszer ilyet csinál nem lesz ilyen egyszerű dolga és megcsókolod.

Liam: Amiért mindent túl komolyan vesz. Ha csak egy karcolás van rajtad, már felhajtást csinál és elkezd nyomozni Scottékkal. "Liam! Nem vagyok kisgyerek, tudok vigyázzni magamra! Nem leszel itt folyton velem, hogy megvédj!" mondod, majd rácsapod az ajtót és kiszaladsz házukból, de rögtön könnyek szöknek a szemedbe, amikor fel fogod, mit is mondtál az előbb, ekkor azt hiszed, örökre elveszítetted és bűntudattal mész haza, majd álomba sírod magad. Másnap reggel Liam a szobádban lévő puffon ül és mosolyogva nézi, ahogy alszol "Liam! Annyira sajnálom a teg...." kezded bágyadtan, de nem hagyja, hogy befejezd, mert odavetődik melléd az ágyra és megcsókol "Én sajnálom, nem kellett volna így felfújnom a dolgot!" mondja mosolyogva, amikor elváltok "Szeretlek!" mondod neki mosolyogva, mire kisimít egy kócos tincset az arcodból "Én is szeretlek!" mondja, majd hozzádbúj.

Theo: Amiért bárki csak rád néz azt kérdőre vonja. "Theo, csak rám nézett, mégcsak nem is úgy!" mondod neki, mire tekintete elkomolyodik "Honnan veszed, hogy nem természetfeletti és nem akar majd megtámadni, vagy nem akar megöl....vagy rosszabb...vagy csak rád akar mászni?" néz rád, mire te fogod magad és elindulsz ki a suliból "Ez nem normális!" üvöltöd neki és ott hagyod. Nem is sejted, mennyire komolyan gondolta, amíg ki nem nyitod a szemed és ő nem fekszik melletted, úgy, ahogy szokta, ilyenkor elönt a bűntudat és rágódni kezdesz, hogy mi van, ha valamit csinált magával. Suliban se látod, van hogy hetekre eltűnik, majd, amikor pakolsz a szekrényedbe, ő becspja és megcsókol "Végig itt voltam! Reggel és este is vigyázztam rád, de nem bírtam a szemedbe nézni!" mondja, levegő hiánytól küzdve, mire te megnyugszol és elkezded "Saj...." az ujjait az ajkadra teszi, makd megint megcsókol.

Aiden: Amiért van, hogy napokra eltűnik és nem szól neked. Ilyenkor, te minden este forgolódsz és nem tudsz aludni és azon aggódsz, hogy ne essen baja, egészen addig, amíg Ethan nem ír, hogy minden rendben, ekkor megnyugszol és az aggodalom helyét düh veszi át és egy üzenetre se válaszolsz neki, mondhatni, hogy magadban duzzogsz, egészen addig, amíg nem jelenik meg a házatokban és anyukád rátok nem zárja a szobátok ajtaját, tudva, hogy úgyis megbeszélitek. Ekkor Aiden elmondja, hogy barom volt és sajnálja és megérti, ha nem állsz szóba többé, ekkor te nem bírod ki nevetés nélkül és megbocsátasz neki, mire te kapsz egy puszit a homlokodra és szorosan átölel, ekkor rádöbbensz, hogy még jobban hiányzott, mint azt gondoltad.

Parrish: Amiért annyira félt, hogy még a suli parkolójából is képes figyelni. Ha úgy érzi, hogy veszély fenyeget, kirendelteti hozzád a komplett Sheriff hivatalt "Parrish! Elég! Ez túlzás! Nem zárhatsz be! Így olyen érzésem van, mintha folytogatnának!" mondod neki, mire látod a szemében, hogy megbántottad "Parrish én...." "Nem, hagyd, igazad van, most jobb, ha megyek." mondja, majd csalódottan kisétál, te pedig, ahogy Parrish kilép a házból a földrerogysz és sírsz. Nem bírjátok sokáig külön, Parrish már másnap egy csokor virrággal vár a házatok előtt "Régimódi vagyok! Sajn...." kezdi, de te egy csókkal félbeszakítod "Nem történt semmi baj Jordan Parrish!" mondod mosolyogva, majd behúzod a nappaliba és együtt megnéztek egy filmet.

Jackson: Amiért folyton féltékeny. "Nem hiszem el! Most megint kezdjük?" nézel rá mérgesen, mire ő a szemét forgatja "Tudod mit Jackson? Ha tényleg így gondolod, akkor menj el! Menj el és csak akkor gyere vissza, ha megint normálisan látod a dolgokat!" mondod miközben kitolod a házadból és rácsukod az ajtót. Tudod, hogy Jackson sosem ismerné be, hogy tévedett, csak ha valami csoda történik, ezért lepődsz meg, amikor két óra múlva, kisírt szemekkel megjelenik az ajtódban. "Mit keresel itt?" nézel rá dühösen "Hülye voltam!" mondja, belép és ráhajtja fejét a válladra, ilyenkor megenyhülsz, hogy elismerte a hibáját és hozzábújsz.

Brett: Amiért folyton alábecsül és mindenben hagy nyerni, hogy sikered legyen. "Brett, komolyan azt hiszed, hogy nem tudnálak legyőzni?" kérdezed és elfordulsz tőle. Nem is igazán veszekedtek, csak eljátszod a sértődötted, mire ő elkezd nyüstölni, de nem engedsz, csak akkor, amikor elkezdi puszilgatni a nyakad, mert annak nem tudsz ellenállni, ekkor visszafordulsz felé és kihasználod az alkalmat, ráveted magad, rátérdelsz a kezeire, elmosolyodsz és azt mondod "Ebben is nyertem!" mire ő elmosolyodik és megcsókol, amit te azonnal viszonzol.