Ahogy találkoztok.
Scott: A szüleiddel most költöztetek ide és első nap a suliban, rádtör egy roham, amitől felvillanak a vörös szemeid, próbálsz, nem nagy feltűnést kelteni, de valaki odamegy hozzád, majd megkérdezi "Minden rendben?" amikor felnézel, egy csoki barna hajú és szemű srác néz rád "Persze, minden!" válaszolod, megnyugszol, ahogy meghallod a fiú szívverését, majd felé fordulsz "Ne haragudj, de ma van az első napom, útba tudnál igazítani?" kérdezed, mire a fiú elmosolyodik és elvállalja, hogy útbaigazít, amikor elértek a teremhez, ami neked kell, rád néz és így szól "A nevem Scott McCall, ha bármiben tudok segíteni, csak szólj!" "Az én nevem XY, köszönöm a segítséget és lehet, hogy még igénybe veszem a további segítségeg!" válaszolod, majd mosolyogva belépsz a terembe és te egész óra alatt, csak Scott barna szemeire tudsz gondolni.
Stiles: Amikor jelentkeztél a suli Lacrosse csapatához, nem gondoltál rá, hogy a csapatban összvisz két lány van rajtad kívül. Mikor fellépsz a pályára, meglátsz hat srácot, ahogy egy kóreai lánnyal beszélgetnek. Mivel a kóreai lányt szúrtad ki elsőre, ezért odamész hozzájuk, megpróbálsz beszállni a beszélgetésbe, de először észre sem vesznek, majd egy gesztenyebarna hajú és szemű srác rádnéz és megkérdezi "És, XY mit gondolsz?" látva, értetlen pillantásod, hozzáteszi "Az iskoláról, hogy tetszik?" mikor látja, hogy a többiek, értetlenkedve néznek a fiúra, rád néz, majd bemutat a többieknek, aztán megszólal "Ne haragudj, XY az én nevem pedig Stiles." "Nagyon örülök!" válaszolod rájuk mosolyogva, amit ők viszonoznak, majd, amikor elindulnak a csapat felé, a fiú után szólsz "Stiles!" "Igen?" fordul vissza "Honnan tudtad a nevem?" a fiú elmosolyodik, majd csak annyit mond "Ne viccelj, egy ilyen szép lánynak nem lehet, nem tudni a nevét!" majd csatlakozik a többiekhez és te érzed, hogy elpirulsz.
Derek: Suli után elmész sétálni, hogy kiengedd a gőzt, de mivel nemrég költöztetek ide, fogalmad sincs, merre mész és, mire észbe kapsz, teljesen eltévedtél, majd a sötétben, még az erdőbe is betévetsz és már teljes pánikban vagy, hogy hogy fogsz hazajutni és hogy fogsz kijutni az erdőből, amikor reccsenést hallasz mögüled, amikor megfordulsz, egy barna hajú, zöldes-kék szemű, pár évvel idősebb férfival találod szembe magad. "Egy lány, mit keres egyedül az erdőben, ilyen későn?" "Hát, ez a lány, momentán, eltévedt, mert nemrég költözött ide, de el akart menni sétálni egyedül és itt lyukadt ki." nem is érted, hogy mért mondasz el egy vadidegennek ilyen dolgokat, de a férfi, erős vonásai ellenére, szelídnek és segítőkésznek látod. "És egy férfi mit keres egyedül egy erdőben, ilyenkor?" nézel rá, hátha segíthet és amikor már kezded feladni, hogy válaszol, a férfi így szól "Hát, ez a férfi, momentán sétálni jött, de ez a férfi tudja, merre kell menni és, akár segíthet is egy lánynak, aki eltévedt." mosolyodik el a férfi, először kicsit félve, de elfogadod a segítséget. Miután hazakísér a férfi, megáll az utcátok sarkán, te pedig ránézel "Köszönöm a segítséget....." nézel rá, hátha megmondja a nevét "Derek Hale. Szívesen tettem....." várja a válaszod, mire te elmosolyodsz "XY" válaszolod, majd hátat fordítasz, hogy ne lássa, mennyire zavarban vagy és besétálsz a házatokba.
Isaac: Vége az utolsó órádnak és rohansz kifele a suli kapuján, amikor nekiszaladsz, egy bronzos, göndör hajú, kék szemű fiúnak "Ne haragudj!" mondod, miközben elkezded összeszedni a cuccaidat, amik a földreestek "Nem! Én sajnálom!" mondja, miközben segít neked összeszedni a cuccaidat "Nem, figyelmetlen voltam!" válaszolod neki, mire elmosolyodik "Ha te ezt szeretnéd!" mondja és segít felállnod a földről, majd odanyújta a kezét "Isaac Lahey." "XY" mutatkozol be, majd Isaac felajánlja, hogy hazavisz, amit te boldogan elfogadsz és nem győzöd megköszönni, majd az úton viccelődik veled és, már annyit röhögtök, hogy magfájdul a hasad. Amikor a házatokhoz értek, felajánlod, hogy menjen be egy forrócsokira, de azt mondja, hogy nem ér rá, mert sietnie kell haza, amiből, te kitalálod, hogy Isaac, akárcsak te, nem átlagos dolgokban van benne, mégegyszer megköszönöd a fuvart, majd bemész a szobádba és az ablakodból nézed, ahogy elhajt a kocsijával.
Liam: Órák után kimész a Lacrosse pályára gyakorolni, amikor három sarác jelenik meg, hogy gyakoroljanak, te pedig épp lelépnél, mert zavarba jössz, ha néznek gyakorlás közben, amikor az egyik srác utánad szól "Nem harapunk!" mondja, amikor visszafordulsz, egy világosbarna hajú, kék szemű fiú mosolyog rád "Én, csak, nem akarok zavarni!" válaszolod és, mielőtt meg tudnál fordulni a fiú megszólal "Engem nem zavarsz. Scott? Stiles? Titeket zavar? Hiszen, mindig jól jön pár tehetséges ember!" "Minket nem zavar!" vágja rá Scott és Stiles egyszerre és, ugyan nehezen veszed rá magad, hogy maradj, de végül csatlakozol a három fiúhoz "Segíthetek?" kérdezi a kék szemű srác, amikor az egyik figurát gyakorlod "Hisz még a nevedet sem tudom." válaszolod, mire a fiú elmosolyodik és csak annyit mondd "Liam." válaszolja, majd kérdőn néz rád "XY." válaszolod, majd elfogadod a segítségét, de kék szemei folyton elterelik a figyelmed.
Theo: A suliba mész és épp a suli előtti zebrán egy kocsi hajt el előtted, pont mikor lelépnél az útra "Bocs Aranyom, nem figyeltem!" néz ki az ablakon egy barna hajú gyönyörű kék szemű, nárcisztikus és beképzeltnek, egoistának tűnő fiú "Az nem kifejezés!" válaszolod, majd szemforgatva besétálsz a szekrényedhez "Ne haragudj a kinti figyelmetlenségem miatt, amúgy nem vagyok ilyen figyelmetlen és észreveszem, ha valaki ilyen szép." mondja, miközben közel hajol hozzád, te pedig folyton csak a szemeire tudsz koncentrálni, vagy telt alsó ajkára "Hát, majd legközelebb észreveszed, ha egy ilyen jelentéktelen lányt akarsz elütni, akkor is." válaszolod, majd belépsz a terembe és próbálod lelassítani, torkodban dobogó szívedet. De nyugalmad elillan, amikor a tanár ehhez a fiúhoz oszt be pármunkára "Legalább a neved megtudhatom, hamár, kishíján megöltelek, amit nagyon sajnálok?!" néz rád kék szemeivel "XY. És én megtudhatom a neved, hamár majdnem megöltél?" nézel rá, mire a fiú félmosolyra húzza a száját, amitől majdnem elájulsz olyan szép "Igen, a nevem Theo!" mondja, majd kezet ráztok "Nagyon örülök Theo!" mondod mire ő csak annyit mond "Hát még én."
Aiden: Suli után bemész ének terembe és elkezdesz zongorázni, de egyszercsak nevetést hallasz kintről, ami kizökkent a zenélésből, ezért átmész a rajz terembe és elkezdesz festeni, de megint hallod a nevetést. Kimész a folyosóra, de nincs ott senki, megint hallod a nevetést és elindulsz a nevetés irányába, amikor megérkezel oda, ahonnan a hang jött, meglátsz egy ikerpárt "Mit kerestek itt ilyenkor?" nézel rájuk mérgesen "Ezt mi is kérdezhetnénk." fordul feléd mosolyogva az egyikőjük "Itt maradtam kikapcsolódni. Most ti jöttök!" "Egy ilyen szép lány, egyedül, egy iskolában, péntek este?" lépdel feléd az, amelyikőjük visszaszólt az előbb. "Megkérhetlek titeket, hogy halkabban baromkodjatok?" mordulsz rájuk "Egy feltétellel." kezdi a fiú "Ha megmondod a neved!" "Mért tenném?" nézel rá kérdőn "Hogy csendben maradjunk, én pedig tudjam egy gyönyörű lány nevét!" "Vigyázz Aiden, folyik a nyálad!" mosolyodik el a testvére a hátamögül "Pofa be Ethan!" mordul rá ezekszerint Aiden "A nevem XY. Mostmár csendbe maradtok?" mosolyodsz el, amikor Aiden finoman nekitámaszkodik a fejével melléd a szekrényre "Neked bármit!" mondja, majd elköszön te pedig visszatérsz a festéshez, de te csak Aidenre tudsz gondolni.
Parrish: Azért költöztetek a városba, mert apukádat áthelyezték a Beacon Hillsi Sheriff hivatalba, amikor suli után végeztél, elmentél a Sheriff hivatalba, ahova Stiles elvitt kocsival. Amíg vársz apukádra, Stiles szórakoztat, de az 9ő apja, a helyi Sheriff végez, ezért Stilesnak el kell mennie. Te még mindig ott ülsz és vársz és unatkozol, amikor egy szürkés-zöldes szemű, barna hajú férfi odamegy hozzád "Elnézést, de nem tudom nézni, ahogy itt ülsz egyedül, esetleg hazavihetlek?" "Köszönöm, de az apámra várok, úgyhogy nem tudom, hogy mit szólna hozzá." "Menj csak nyugodtan Kincsem, Parrish, nagyon megbízható." néz ki az irodájából az apád, mire te csak elmosolyodsz és annyit mondasz "Hát, akkor elfogadom a fuvart. Egyébként XY vagyok!" "Nagyon örülök XY." válaszolja Parrish "Én szintúgy Parrish!" "Szólíts csak Jordannek!" mondja, mire te megint elmosolyodsz "Rendben Jordan!" válaszolod, majd kimentek a hivatalból.
Jackson: Rosszul vagy a suli "szép fiú"-jától, egészen addig, amíg el nem tévedsz a folyosón és ő szalad a segítségedre "Úgy állsz a folyosón, mint egy elveszett őzike!" mondja és melléd lép "Megvagyok!" válaszolod, mert nincs sok kedved, pont vele beszélgetni "Én nem úgy látom. Had segítsek! Hidd el nem vagyok olyan rossz, mint azt hiszed!" "Ezt erősen kétlem!" motyogod az orrod alatt "Na XY." kérlel, mire te felnézel és csak annyit kérdezel "Te tudod a nevem?" "Persze, hogy tudom! De úgy látom, te nem tudod, hogy engem hogy hívnak, hagy segítsek ebben is, a nevem Jackson. Mostmár útba igazíthatlak?" kérdezi, mire te bólintasz. Amíg elkísér az ebédlőbe, beszélgettek és rájösz, hogy Jackson nem is olyan rossz fej, mint azt hitted, sőt, egész helyes. Na jó, kit akarsz becsapni, oda vagy a szemeiért és a hajáért, amibe úgy bele lehetne túrni.
Brett: Épp a meccsen ülsz a Dawenport ellen és az Edző beállít játszani "Nocsak, már Hercegnők is Lacrosseoznak?" kérdezi tőled egy barna hajú, kék szemű fiú és arrogánsan mosolyog, "Hát, ha már ficsúrok is játszanak, akkor Hercegnők mért ne játszhatnának!" válaszolod, mire csak annyit válaszol "Aucs, ez fájt!" erre te elmosolyodsz, kicselezed a fiút, majd lősz egy gólt, ezzel megnyered a meccset a csapatnak. Amikor mindenki nagyon ünnepel, te csak állsz a pálya közepén és nézed, ahogy ugrálnak a többiek örömükben "Alábecsültem a Hercegnőt!" lép melléd a fiú "Nem voltál semmi!" dícsér meg, mire te leveszed a sisakod "Wow, de kinézetre nem túlzás a Hercegnő." "Hát te sem voltál annyira rossz!" mondod, majd nagy mosollyal faképnél hagyod őt, de neki sem kell több, mert utánad fut "Legalább a Hercegnő nevét megtudhatom?"
"XY." mondod, majd tovább sétálsz "Brett!" szól utánad, mire te visszafordulsz és csak annyit mondasz "Nagyon örültem Brett!" "Én is! Majd találkozunk?" "Ha a sors úgy akarja!" válaszolod, majd mész tovább "És, ha én szeretném?" "Ahhoz, meg kell találnod!" mondod vigyorogva és végleg ott hagyod.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro