Ezt a novellát viiviikeee-nek készítettem, remélem tetszeni fog! Jó olvasást!😘

Az alfám unokahúga

-Milyen volt az út?-Kérdezte az ablakon kibambuló lánytól Scott.
-Fárasztó.-Válaszolta a lány, mire Scott elengedett egy mosolyt.
-Csak a fáradtság teszi, hogy hallgatsz? Régen be nem állt a szád.
-Csak agyalok.
-Mesélj.
-Olyan rég jártam Beacon Hillsben és most úgy jövök vissza, hogy az unokabátyámnak van egy falkája és igaz alfa.
-Ne aggódj, nem hagyom, hogy bajod essen.
-Ugyan Scott, te alfa lettél, én meg megtanultam bánni a fegyverrel, nem hagyhattok majd ki semmiből.-Mondta a lány röhögve.
-De ez nem ilyen egyszerű.
-Allison sem természetfeletti, mégis mehet veletek.
-Ezeket mégis honnan tudod?-Kérdezte a fiú mosolyogva.
-Melissa és Stiles, mindent elmeséltek.-Válaszolta a lány röhögve.
-Mindent értek. Ohm, megjöttünk.-Mondta a fiú és leparkolt.
-Ez nem épp a ti házatok.
-Igen, sajnálom, elfelejtettem mondani, de közbejött valami és ide kellett jönnünk, Derekhez.
-Ugyan, ne hülyéskedj, végre, valami akció.-Mondta a lány és boldogan kipattant a kocsiból.
Fenn, amikor beléptek a lakásba, teljesen ledöbbent, egy fiú feküdt a kanapén és kicsit sem volt jó bőrben. Jó formán, semmi nem volt a szobában, a kanapén és egy asztalon kívül.
-Violet!-Ment oda hozzá Stiles és megölelte.-Milyen utad volt?-Kérdezte, de a lány csak a kanapén fekvő fiúra koncentrált.
-Mi történt?-Lépett Scott a kanapén fekvő fiúhoz.-Liam!
Liam hasán egy hatalmas karmolás volt, a vállán pedig egy harapás, mindkét sebből folyt a vér és a fiú nem arca kínoktól vonaglott.
-Válaszoljatok már, hogy mi történt!-Fakadt ki a lányból.
-Megtámadott minket egy wendigó falka és Liam nem gondolkozott, csak cselekedett.-Magyarázta Mason.
-Scott állj arrébb!-Szólt rá a lány és odalépett a fiúhoz.-Hozzatok egy ollót, ködszert és fertőtlenítőt, hogy ellássam a sebeit.-Mondta a lány határozottan, mire mindenki pattant és hozta, amit találtak.-Köszönöm! Most pedig kérlek, menjetek ki a szobából.-Kérte őket, majd amikor mindenki kiment a szobából, fogta magát és levágta a fiú pólóját, legalábbis, ami maradt belőle.
-Huh!-Mondta a lány, amikor meglátta Liam izmos hasát.-Liam! Hallasz?-Kérdezte, mire Liam bólintott.-Nyitsd ki a szemed! Kérlek!-Mondta, miközben kifertőtlenítette a fiú sebeit.
Amikor végzett a fertőtlenítéssel, kiszedte a fiú sebéből a pólója szövetmaradványait.
-Liam! Hallod? Kész vagyunk!-Mondta a lány és a fiú most először nyitotta ki a szemét.
Amikor belenézett a lány szemébe, Violeten egy kellemes borzongás futott végig a kék szemek láttán.
-Megmentettél!-Mondta a fiú rekedt hangon.
-Mondhatjuk!-Mondta mosolyogva a lány.-Szólok Scottéknak.-Indult el, de a fiú elkapta a karját és visszahúzta.
-Ne menj el!-Kérte a fiú eggyel jobb hangon, mint az előbb.
-Liam! Szólnom kell a többieknek!
-Még ne.
-Mondd, mindig ilyen akaratos vagy?
-Az attól függ.-Mondta mosolyogva Liam, amitől a lány teljesen zavarba jött.
-Hogy épp wendigók üldöznek e? Ide figyelj Liam! Ne merészelj mégegyszer ilyet csinálni!
-Nem, nem attól, hanem, hogy egy ilyen szép lány van e a közelemben.-Mondta, miközben megsimította a lány arcát.
Violet teljesen elpirult és ahol a fiú megsimította az arcát, ott a bőre bizseregni kezdett, majd teljesen elveszett a fiú tekintetében.
-Dehát most látsz először.-Mondta a lány mosolyogva.
-Hallottam már rólad Violet McCall.
-Erre nem tudok mit mondani!-Jött zavarba a lány és elfordította a fejét, de a fiú alátámasztotta a lány állát és magafeléfordította, majd finoman elkezdett közelíteni hozzá.
-Bárcsak ez a látvány fogadna minden nap, ahányszor kinyitom a szemem.-Mondta a fiú és márcsak pár centi választotta el az arcukat, amikor Scott berontott.
-Liam! Ne merészelj többet ilyet csinálni!-Mondta és fel se tűnt neki, hogy félbeszakított valamit.
A nap többi részén, Violet bemutatkozott mindenkinek és egy pillanatra se hagyta egyedül a kanapén fekvő fiút. Estére a fiú sebei begyógyultak, mire Violeték elindultak.
-Nagyon örültem Srácok!-Mondta a lány és elindult az ajtó felé, de még egy utolsó pillantást vetett Liamre.

-Ne haragudj!-Mondta Scott, amikor leparkolt a házuk előtt.
-Miért haragudnék?-Nézett kérdőn a fiúra Violet.
-Amiért megzavartalak titeket Liammel.
-Ugyan! Nem érdekes! Hiszen életemben először láttam!
-De láttam, hogy néztek egymásra. Nagyon sajnálom!
-Scott, nem történt semmi!-Mondta, megölelte a fiút, majd kiszállt a kocsiból.
-A csomagjaidat, majd beviszem én.
-Jajj, nem kell viszem.
-Inkább menj be.-Mondta mosolyogva a fiú és felhúzogadta a szemöldökeit.
-Ah Violet!-Ölelte meg a lány Melissa, amikor belépett a házba.-Menj csak fel Scott szobájába, mindjárt hozzuk a csomagjaidat.-Mondta Melissa, mire Violet csak bólintott.
-Te meg hogy kerülsz ide?-Kérdezte mosolyogva a lány, amikor meglátta az ágyon ülő Liamet.
-Hiányoztál!
-Dehát....az előbb még...és...-Dadogott a lány örömében, mire a fiú odament hozzá és átkarolta a lány derekát.
-Most itt vagyok.-Mondta fiú, végigsimította a lány arcát, majd finoman közelített hozzá, aztán nyöngéden megcsókolta.
Violet rögtön viszonozta a csókot. Egész testén borzongás futott végig, az ajkai bizseregtek és úgy érezte a felegekben jár. Megszűnt tér és idő, egy világba csöppentek, ahol csak ők ketten léteztek, nem létezett más, csak ők ketten. A lány finoman beletúrt a fiú hajába, a fiú pedig végig simított a lány hátán. Percek teltek el a csók alatt és csak a levegő hiány miatt váltak el, ekkor a lány a fiú mellkasába fúrta az arcát és hallgatta a szívverését. Csak álltak a szobában és hallgatták egymás szívét és lélegzetvételeit.