Ez a novella, Haydenlife számára készült!
Remélem tetszik!❤😘

2. Hogy tudnék nélküled élni?

9. Szeretsz?

A nap, a hold, az igazság.

Cassie egész életében nem akart mást, csak normális lenni, olyan lány, akinek nem nőnek agyarai és karmai teliholdkor, vagy ha felhúzza magát. Azt hitte, azzal, hogy Beacon Hillsbe költözik, minden normális lesz, de arról nem tudott, hogy itt valóra válnak a rémálmok.

Mikor Cassie belépett az iskola ajtaján, kapott pár pillantást, de nem nagyon foglalkozott velük, csak egy dologra figyelt, a szekrényeknél álló, kisebb csoport, neki, csak falka. A csoportba tartozott egy kreól bőrű, sötét hajú és mogyoróbarna szemű, ferde állkapcsú fiú, aki egy hoszú, hullámos, barna hajú és szemű lány kezét szorongatta, mellette, egy fehér bőrű, barna, borzolt hajú, barna szemű fiú, akihez egy eperszőke hajú és zöld szemű lány bújt. Aztán volt ott két srác, egy néger, sötét hajjal és szemekkel, és egy barna hajú és szemű, valamint egy barna hajú, égszín kék szemű. Cassie irigyelte őket, egészen jól nézett ki a csapat, ahogy voltak. Mikor elhaladt mellettük, jól megnézte őket és megérezte.... Vannak köztük vérfarkasok.
-Ti is érzitek?-Hallotta az egyik fiú hangját a hátamögül.
-Micsodát?-Kérdezte egy másik hang.
-Itt van egy közülünk.-Suttogta egy harmadik hang, mire Cassie szaporábban kezdett lépdelni a terme felé.
Ült a teremben és remélte, hogy nem kell majd bemutatkoznia, az új osztálytársainak. Mikor belépett a terembe, egy Cassie számára kicsit bolond kinézetű fazon és ránézett a lányra, Cassie tudta, hogy nem ússza meg. A lány felállt a helyéről és ekkor belépett a terembe a kék szemű fiú, oldalán a két fiatalabb sráccal, ránéztek a lányra, majd összenéztek.
-Dunbar! Üljenek le a helyükre!-Szólt rájuk a tanár.-Kezdheti angyalom.-Nézett a lányra.
Cassie bemutatkozott, elmondta, hogy honnan és miért költöztek ide, majd vetett egy pillantást a három fiúra és visszaült a helyére.
-Ő az!-Suttogta a fiú, akit az előbb az Edző Dunbarnak hívott.-Ő a vérfarkas!-Mondta újra, mire a három fiú tekintete a lányra siklott.
Cassie elkapta tekintetét a három fiúról, de továbbra is hallgatózott.
-Biztos vagy benne?-Hallotta az egyik hangját.
-Igen, én is érzem.-Mondta a harmadik fiú.
-Oké, szólnunk kell Scottnak!-Jelentette be az előző hang.
Cassie kezdett ideges lenni és érezte, ahogy megjelennek a karmai, erre azokat a bőrébe vájta, de nem sokat segített, kapkodni kezdett a levegőért.
-És, ha először mi beszélnénk vele?-Hallotta Dunbar hangját a lány.
Nem bírta, érezte, ahogy agyarai is kinőnek és tudta, hogy a következő, hogy felvillanak a szemei, ezért fogta magát és kirohant a teremből. Csak támolygott a folyosón, nekiment a szekrényeknek és fújtatott. Lépéseket hallott a hátamögül, mire gyorsabban kezdett rohanni az öltözők felé. Berontott és elkezdte mondogatni.
-A nap, a hold, az igazság. A nap, a hold, az igazság.-Nem használt, közben hallotta, hogy nyílik az ajtó.-A nap, a hold, az igazság!-Üvöltötte, miközben kezét beleverte a falba.
-Cassie, minden rendben?-Hallotta Dunbar hangját.
-Ne gyere közelebb.-Kérte a lány.
-Hagyd, hogy segítsek.-Lépdelt a lány mellé a fiú és kezét ráhelyezte a lány vállára.
-Nem kell! Nem akarlak bántani!
-Nem fogsz bántani!-Mondta határozottan a fiú és magafelé fordította a lányt.
-Egy szörnyeteg vagyok!-Sírta el magát Cassie.
-Nem vagy szörny, vérfarkas vagy, akárcsak én.-Villantotta fel szemeit a fiú.-Mondjuk együtt. A nap, a hold, a titok. Mégegyszer, a nap, a hold, a titok.-Ismételték együtt és Cassienek fel sem tűnt, hogy ujjaik összefonódtak.
-Köszönöm.-Borult a fiú mellkasára Cassie.
-Semmiség!-Mondta mosolyogva a fiú.
Cassie felnézett a fiú szemeibe és teljesen elveszett a gyönyörű kék szemekbe. Percekig álltak egymáshoz bújva, egymás tekintetét lesve. Cassie érezte, hogy arcára pír szökik és ekkor elkapta tekintetét.
-Nem semmiség. Köszönöm Dunbar.-Indult el kifelé.
-Liam!-Szólt utána a fiú.
-Tessék?-Fordult vissza.
-A nevem Liam.-Mondta mosolyogva.
-Örültem Liam.-Válaszolta a lány és kilépett az öltözőből, amikor érezte, hogy megint elpirul.

***

Hetek, hónapok teltek el és Cassie teljesen beilleszkedett a falkába és teljesen belehabarodott Liambe. Egy nap, amikor Liaméknél voltak és tanultak, hülyéskedtek, amikor Liam a semmiből a lánynak szegezte a kérdést.
-Szeretsz?
Cassie köpni-nyelni nem tudott, nem értette, hogy jött ez a kérdés.
-Tessék?-Nyögte ki nagy nehezen.
-Szeretsz?-Kérdezte újra.
-Liam? Ez....?-Nem tudta, mit mondjon.
-Szeretlek!-Mondta a fiú.-Te szeretsz?-Kérdezte harmadjára is félve a fiú.
-Azóta, hogy belenéztem a kék szemeidbe az öltözőben.-Mondta a lány, majd közelebb hajolt és megcsókolta a fiút.
-Tényleg?-Kérdezte a fiú, miután elváltak, mire a lány egy nevetés kíséretében azt kérdezte.
-Hogy tudnék nélküled élni?-Majd újra megcsókolta.