És itt van a te novellád is csilla11.
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

28. Hogy gondoltad? És, ha meghalsz?
30. Szeretlek te tökfej!
32. Fogd be és csókolj meg!

A hidegek

Annyi lény járt már Beacon Hillsben. Annyi gonoszt kellett már a McCall falkának kezelésbe venni. A rossz alfától kezdve a negatív druidán keresztül a legnagyobb félelmükig szinte minden volt már. Egy fajt kivéve: a hidegeket. Ismertebb nevükön: vámpírok.
"Ahány ház, annyi szokás." szokták mondani. Hát ahány történet, annyi legenda a vámpírokról. Egyesek szerint több fajtájuk van: jók-rosszak, halhatatlanok-halhatók, varázslók-nem varázslók. Mások azt állítják, hogy csillognak a napfényben és szinte sérthetetlenek. Van ahol egy harapás elég a vámpírrá váláshoz, van ahol szinte egy szertartásba kerül. A szemük színét illetően megint csak vannak eltérések a legendákban, de egy biztos: egy bizonyos szint után, ha hagyják vérszomjasakká válnak. És persze, hogy Beacon Hillsbe ilyen vérszomjas lények találnak folyton. Akkor vámpírból mért lett volna kivétel? Nem igaz?
Ahogy a történetek, a szokások és a legendák is eltérnek, ugyanúgy a szerelmek is. Biztos megvan a véleményed neked is a fiú-lány barátságról. Egyesek szerint nincs ilyen, mások elhiszik, hogy van. Ez emberfüggő. Nos Liam és Emily esetében tényleg átestek a ló túloldalára és a barátságukból sokkal több lett. Kis korukban még egy kádban fürdették őket, gyerekként legjobb barátok voltak, viszont ahogy bekerültek ebbe a fránya pubertás korba, nem kellett sok, hogy rájöjjenek, hogy ebbe több van. Tizenhat évnyi barátság és két évnyi kapcsolat. Azt hiszem elég komoly dolog. Hát ők is komolyan vették. Vigyáztak egymásra, mint a testvérek, hülyültek együtt, mint a barátok és szerették egymást, mint a szerelmesek.
Csaképp Beacon Hillsben ez nem ennyire szimpla. A falka titokkal nem volt baj, hiszen Emily is egy volt közülük. Egy vérfarkas. Csaképp minden közös csata alkalmával túlságosan aggódtak egymásért. Mondjuk ez elég érthető.

És most, hogy ezt elolvastad, biztos azon gondolkozol, hogy miért beszéltem én neked a szerelemről és a vámpírokról. Nem, nem az Alkonyatról fogok neked mesélni. Mégcsak nem is a Vámpírakadémiáról, vagy a Vámpírnaplókról. Ez egy másik történet.
Nos, azt elárultam, hogy Beacon Hillsbe jöttek a vérszívók és azt is, hogy nem a kedves fajtájú vámpírok, valamint, hogy a mi kis bétánk milyen kapcsolatba került egyik bétatársával. De most gyere velem egy kicsit és megmutatom mi történt és hogy hogy találkozik a szerelmi szál a vérrel táplálkozókról szóló szállal. Gyere, nem harapok. Itt kezdődött minden. A beacon hillsi gimiben. Elég szép, igaz? De gondolnád, hogy minden teremben történt már valami, ami a természetfelettihez kapcsolható? Arra, előre. Sétálj csak tovább. Igen, ott. Ott most balra és betalálsz a tornaterembe. Ne félj, itt megyek mögötted.
Na igen, itt csaptak össze:

A vámpírok komoly túlerőben voltak létszámilag. Túlerő és kegyetlenség. Nem, nem volt sem piros a szemük, sem sárga. De mégcsak emberszemszínű sem. Az ő szemük éjfekete volt. Mintha nem is lenne szemgolyójuk, csak az üreg lenne ott. Emily-t kirázta a hideg ahányszor csak belenézett a sötétségbe. A hófehér szemekhez és a kiszívott vértől vörös ajkakhoz ez olyan ijesztő látványt adott, ami még hónapokig kísértette Emily-t. De most nem adhatták csakúgy fel, mert egy barátjuk élete forgott kockán. Méghozzá Masoné. Már ittak is szegény fiúból, de nem ölték meg. Más kellett nekik: Emily. Valamiért a lány vére nagyon értékes volt és vámpír csalogató. Az összecsapás már tartott egy ideje, de sehova sem lyukadtak ki. A vámpírok sem sérültek és a falkatagok sem. Mason viszont ott feküdt a harapásoktól kábultan a padlón. Tizenhét vámpír volt a tizenkét fős falkájuk ellen. A falka ellen, ami már annyi mindent túlélt. Amiben volt vérfarkas, banshee, ember, vérpréri és kiméra is. Mégis ez a plusz öt fő nagy túlerő volt és csoda volt, hogy még senki nem esett el egyik félről sem. De mindenki fáradt, kivéve a vámpírok. Emily körbenézett a kissé szétrombolt teremben, s rájött, hogy tüzet kell gyújtaniuk.
-Stiles, Lydia! A kémia terembe!-Kiabálta, miközben elkezdte felszedni a padló darabjait.
Lydia pár pillanatig figyelte, hogy Emily mit csinál, aztán rájött a tervére.
-Vettem.-Ragadta meg Stiles kezét és elkezdte az ajtó felé húzni, ám egy vámpír beugrott eléjük.
Emily-nek időt kellett nyernie a barátainak, s pontosan tudta mit kell tennie. Kicsapta karmait, majd a hasába állította azokat. Minden tekintet rásiklott, s a vámpírok nem tudtak ellenállni a vérének illatának, s elindultak felé. Emily még látta, hogy Stiles visszafut és Masont kiviszi magukkal, aztán eltűnnek, a vérfarkas pedig elvesztette az eszméletét. Amíg önkívületi állapotban volt érezte a forróságot a tűztől, s csak remélni tudta, hogy sikerült a terve. Egy gondolat tartotta életben: újra együtt lenni Liammel.

***

-Hogy gondoltad? És, ha meghalsz?-Liam hangja úgy hasított a levegőbe, mint egy kilőtt nyíl.
-Mason jól van?-Kérdezte rekedtesen Emily.
Még kissé gyengének érezte magát, de a seb a hasán eltűnt, begyógyult.
-Jól, de te majdnem meghaltál.-Akadt ki Liam.-És azok a dögök majdnem ittak belőled, ha Lydia nem érkezik időben, ak....
-Fogd be és csókolj meg!-Szakította félbe szerelmét Emily.
Mielőtt ebbe a csatába indultak, kábé egy búcsúbeszédet mondott Liamnek, amitől a fiú kiakadt. Nem bírta volna elviselni, ha Emily meghal. De most, hogy ezen túl voltak csak a lány közelségére vágyott. Hiába volt dühös, nem bírt ellenállni barátnőjének a kis béta. Lassan odasétált Emily-hez és finom csókot lehelt ajkaira. Elillant a harag és a düh, Emily belül is meggyógyult és az ereje is visszatért belé. Amikor elájult Liam volt az utolsó gondolata, ő tartotta életben és az első kérdése ellenére is, Liamért jobban aggódott, mint Masonért. Emiatt egy kicsit bűntudata volt, de ahogy érezte a fiú forró ajkait az övéin, nem tudott a rossz érzésekre gondolni. Emily világa Liamre fokuszálódott, s minden más megszűnt rajta kívül. A biztonság és a szeretet átjárta minden porcikáját, a pillangók ott voltak még most is a gyomrában, mint régen és a vére ugyanúgy felpezsdült, ahogy szíve is ezerrel dörömbölt mellkasán.
-De többet nem nézheted meg az Alkonyatot.-Mondta Liam, mikor elváltak.
-Szeretlek te tökfej!-Nevetett fel Emily, s újra megcsókolta Liamet.

Hát így történt. Ha jobban megnézed még a padlót, látod, ahol Emily felszedte azt, mielőtt az életét kockáztatta egy barátjáért és a szerelméért. A falak elmesélik a történetet, mely örök legenda marad a köztudatban és a természetfelettiek veszélyes birodalmába. És mi ebbe a gimibe járunk, úgyhogy vigyázz, mert bárhova mész, egy kicsi mindig itt lesz a híres McCall falkából, ami emlékeztet minket, hogy vigyáznak ránk ők és a világ egyik legbátrabb bétája: Emily.