Meghoztam a novellád Tekla2005.
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

1. Tetszik, amit látsz?
4. Mióta állsz ott?
32. Fogd be és csókolj meg!
33. Nem ér hogy csak te láttál félmeztelenül.

Szenvedély

Az ember sokszor beleesik abba a hibába, hogy beleszeret egy olyan emberbe, akit eleinte utált. Rengeteg ilyen történet van, nem igaz? Általában ezek a kapcsolatok mindig szenvedélyesek és valamiért mi imádjuk írni és olvasni őket. Tekla is imádta olvasni az ilyen történeteket. De mikor már átélte, annyira nem élvezte. Félt a szerelemtől. A romantikától. A szenvedélytől. Félt, mert tudta, hogy ez sok fájdalommal jár és azt is, hogy egy vadász-természetfeletti páros nem igazán kapja meg a 'happy end'-et. Beleszeretni valakibe azt jelenti, hogy nagyon fog fájni ha elveszíted. Hogy valaki igazán megismer, aztán amikor elveszíted kétszer annyira fáj. És nem tudod, hogy komolyan gondolja-e a dolgot, vagy csak kihasznál. Veszélyes dolog a szerelem. De a szenvedély annyira csábító volt Tekla számára. Az a szenvedély, amely azokból a gyémántkék szemekből sugárzott, ahányszor Teklára nézett. Ahogy a csókokba belevitte az érzelmeket. Ahogy a karjaiban óvta a veszélytől. A telt ajkak. A tökéletes test. A haj, amibe minden csóknál jól bele lehet túrni. A hang, amit öröm hallani minden alkalommal. A mosoly, ami minden alkalommal megmelengedte Tekla szívét. A kiméra egész lénye kellett a vadásznak.
Theo is nyomult eleinte a lányra, és Tekla pedig ellenállt és ki nem állhatta a fiút. De aztán ez a gyűlölet átbillent a túloldalra és a következő pillanatban már egymást falták amikor csak tudták. Azonban Theo Raeken sosem volt egy egyszerű személy. Ha úgy tartotta kedve, eltűnt a városból és hosszú ideig nem jött vissza. Ez rengeteg veszekedést okozott a kapcsolatukban és sok fájdalmat Teklának. Pont azt, amitől félt. De valahogy ezek a veszekedések tették még szenvedélyesebbé a párkapcsolatukat.

Egy újabb ilyen esetnél, amikor Theo egy ideje már nem jelentkezett, Tekla kiakadt Lydianak és Malianak, mikor a két lány náluk volt.
-Együtt vagyunk már több hónapja, de még egyszer sem mondta ki, hogy szeret. Én szeretem őt, de félek kimondani. És honnan tudjam, hogy nem csak kihasznál? Random eltűnik és nem tudom ilyenkor mit csinál, vagy meddig nem jön vissza. Sokat veszekszünk, de közben például egy rendes randink nem volt még.-A szavak csak ömlöttek Teklából.-Tényleg szeretem, de ha ez így megy tovább, akkor kiszállok. Nem bírom ezt sokáig. Nem tudok koncentrálni miatta a dolgokra, mert folyton rágondolok és vele álmodom. Ő jár a fejemben minden percben és ő pedig simán itt hagy minden üzenet nélkül és...
-Azért nem mondtam, hogy szeretlek, mert féltem, hogy megijesztelek.-Szakította félbe az a hang, amitől mindig megborzongott.
-Mióta állsz ott?-Fordult a sötétség felé Tekla, ahonnan szerelme hangja jött.
-Szerintem ez kettőnkre tartozik.-Mondta a kiméra, de nem lépett be.
-Nem hagyjuk itt Teklát.-Válaszolta határozottan Lydia.
-Nem lesz baj.-Nézett rá Tekla a két lányra.-Menjetek nyugodtan.
A banshee és a vérpréri vonakodva felálltak, majd elindultak kifelé.
-Ha bármi baj van, hívj.-Mondta Malia mielőtt kilépett az ajtón.
Tekla bólintott, s ahogy a bejárat bezárult, visszanézett szerelmére. Végre Theo belépett az ajtón és megvillant tökéletes teste, amit semmi nem takart. A látványba ugyan belerondított egy karmolás a mellkasán, de Tekla így ishatalmasat kellett, hogy nyeljen.
-Tetszik, amit látsz?-Mosolyodott el önelégülten Theo.
-Komolyan szeretsz?-Tért ki a válasz alól Tekla.
A vadász egyre nagyobb zavarban volt, s hogy leplezze ezt, összevonta karjait mellkasa előtt és felvonta szemöldökét. Ám a kemény testartás ellenére Theo tudta, hogy Tekla mit érez. Nem tudtak hazudni egymásnak.
-Tekla, azóta szeretlek, mióta először korrepetáltál és egy kicsit jobban megnyíltál nekem. Sose csalnálak meg, vagy használnálak ki. Azért tűnök el, mert van egy-két kiegyenlítetlen számlám és nem akarlak bajba sodorni, viszont tudom, hogyha hagyok neked üzenetet, akkor utánam jössz. Nem mondtam ki, hogy szeretlek, mert tudtam, hogy félsz és nem akartalak elijeszteni és....
-Fogd be és csókolj meg!-Szakította félbe Theot Tekla.
A kiméra elmosolyodott, s nem habozva azonnal átszelte a köztük lévő távolságot, majd a lány ajkaira tapadt. Szenvedélyes és érzelmes csók volt. Theo sebe azonnal begyógyult, ahogy Tekla lelki sebei is. Hihetetlenül hiányzott neki a fiú és Theonak is Tekla. Ez a hiány azonban átalakította a csókot hevessé és tüzessé. Theo felkapta a Teklát az ölébe, aki köré fonta lábait, miközben a szobáma felé cipelte.
-Tudod.-Vált el Theo egy pillanatra, mikor az ágyra tette.-Nem ér, hogy csak te láttál félmeztelenül.-Mondta, s már meg is szabadította Teklát a felsőjétől.-Szeretlek.-Suttogta miközben újra megcsókolta.
-Szeretlek.-Suttogta Tekla is, s megszabadítva egymást a ruháiktól, akkor este történelmet írtak...