trapbarbiee meghoztam a novellád.
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

18. Takarodj a házamból!
23. Tudom, hogy késő van, de a történtek után nem bírtam aludni.
28. Hogy gondoltad? És ha meghalsz?!
33. Nem ér, hogy csak te láttál félmeztelenül.

Féltés

-Hogy gondoltad? És ha meghalsz?-Stiles szavai villámcsapásként hatottak a nyugodt reggel csendjében.
-De nem haltam.-Vont vállat Maya.
-De nem állhatsz így hozzá! Nem is beszéltél velünk erről Maya! Meghalhattál volna!
-Scott úgysem engedte volna, hogy megöljem azokat a vadászokat Stiles és ezt te is tudod!-Emelte meg a hangját a vérpréri is.-Mit kellett volna tennem? Hm? Csak hagyni a dolgot a fenébe? A szüleimet levadászták! A bátyámat megkínozták, aztán ölték meg! És a húgom! Mindössze hat éves volt Stilinski! Hat! Azt mondták neki, hogy szabad és elengedik. Már majdnem a karjaimban volt, amikor hátulról lelőtték egy nyíllal! Az ölelésemben vesztette az életét!-Könnyezett be Maya.-Nem hagyhattam annyiban és ha nem állok bosszút, akkor biztos, hogy most már halott lennék!
-Hárman voltak ellened fegyverekkel! Hiába gyógyulsz gyorsan, ha szitát csinálnak belőled, akkor az nem gyógyul be! Most magadra haragítottad a haverjaikat és biztos, hogy veszélyben vagy!-Kiabált tovább Stiles.
Nem tehetett róla, de amit a lány iránt érzett túl erős volt ahhoz, hogy elveszítse Mayat. Stiles nagyon is megértette Mayat, de túlságosan féltette és lehet, hogy önző volt, de félt, hogy elveszíti. Nem akarta. Hiszen ő is veszítette már el egyik szülőét és az is kegyetlen fájdalom volt számára. Megértette Mayat, de nem tudta olyan szinten érezni. Hiszen amin Maya keresztül ment, az gyakorlatilag kínzás volt.
-Megvédem magam Stiles! Nem kell senki segítsége, hogy még több embert veszítsek el! Scott beleegyezése sem kell ahhoz, hogy bosszút álljak és megvédjem magam!
Stilesban elpattant valami és nem gondolkozott mikor kimondta a szavakat:
-Szerinted a szüleid mit szólnának ehhez a hozzáállashoz és tetthez?
Na ez Maya elemébe talált. Mintha pofonvágták volna. A családja sosem gyilkolt és rettegtek, hogy Mayanak baja esik, mert mindig ő volt az önfeláldozó a falkájukban. Maya bekönnyezett. Nem tudta mi fájt neki jobban. Amit mondott Stiles. Ahogy mondta. Vagy az, hogy ezt pont Stiles mondta. A fiú, akit szeret és aki szintén ölt már, hogy az apját mentse. Igazságtalanságnak és kegyetlenségnek érezte, hogy pont a fiú mondta ezt neki. Aztán a fájdalom dühbe csapott át és a szavak kibuktak belőle:
-Takarodj a házamból!-Mutatott az ajtóra Maya.
Stilesnak rögtön leesett, hogy nem kellett volna és vissza is vett. Sőt, bekönnyezett, ahogy látta a vérpréri fájdalmát és egyre csak hulló könnyeit.
-Ma...
-Takarodj Stilinski, mielőtt olyat teszek, amit nem kéne.-Szűrte fogai közt Maya, miközben hátrébb lépett a közeledő fiútól.
Stiles kinyújtott keze, ami könyörgött azért, hogy hozzáérhessen Mayahoz, ekkor visszazuhant a teste mellé. Lefolyt pár könnycseppje, de azt tette, amit Maya kért. Elhagyta a házat így Maya be tudott zárkózni és ki tudta sírni magát.

***

Este Maya hamar álomba merült, de rögtön megbánta ahogy aztán megrohamozták az emlékek. Ahogy rátalál a szülei holttestére. Ahogy a bátyja félbevágva az ajtajában hever. Ahogy megígéri a hugának, hogy megvédi. Aztán, ahogy a kislány a karjaiban hal meg a karjaiban. És végül...szembe találta magát Stilesszal. Miután apja és anyja életét vesztette elment hozzá. Késő volt és Stiles már lefekvéshez készült és Maya azelőtt egy kicsivel változott vissza, így meztelen testét csak a Stilinski ház verandáján talált takaró fedte félig. Amikor kinyílt az ajtó, pizsamában állt ott az ifjiabbik Stilinski és mindezek ellenére behívta magához és a karjaiba zárva altatta el.
Maya kopogásra és csengetésre ébredt a könnyeitől áztatott párnán. Hiányzott neki Stiles. Ő volt az egyetlen ember, akiben még bízott és igazán szerette. Tudta, hogy a fiú nem őt akarta bántani a szavaival, csak Stiles is elvesztette az önkontrollját. Megdörzsölte szemeit és lement, hogy kinyissa a zajforrástól elvásztó erőt. És akkor ott volt. Ott állt, aki annyira hiányzott neki.
-Tudom, hogy késő van, de a történtek után nem bírtam aludni.-Hadarta Stiles mielőtt Maya bármit mondhatott volna.
-Ölelj magadhoz.-Mondta Maya, s már hozzá is bújt szerelméhez.
Stiles magához szorította, s hagyta, hogy Maya maradék sós cseppjei is lecsorduljanak. Mikor a préri megnyugodott, megemelte arcát az állánal fogva és azt suttogta:
-Nem úgy gondoltam. Szeretlek.-S megcsókolta.
Maya azonnal viszonozta azt és mindena addigi rossz érzés távozott belőle. Helyét átvette a melegség, amt mindig érzett Stilesszal.
-Szeretlek.-Mondta, mikor elváltak.-De tudod-mérte végig a fiút.-Nem ér, hogy csak te láttál félmeztelenül.-Húzta be a házba a kezénél fogva, s bezárva az ajtót rekesztette ki a negatív, kegyetlen világot, hogy kettesben lehessen az egyetlen emberrel, akivel boldog lehet.