barackteaaa itt is van a novellád.
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

10. Aranyos vagy, amikor dühös vagy.
22. Mikor rájöttem, hogy mit érzek, rögtön idejöttem.
23. Tudom, hogy késő van, de a történtek után nem tudtam aludni.
39. Mi az kergettek?

A kiismerhetetlen

Biztos sokszor kívántátok már, hogy bár belelátnátok valaki fejébe. Hogy bár tudnátok, hogy az adott helyzetben mit érez és gondol az, aki veled szemben áll. Hát Rosita rengetegszer kívánta ezt. Komolyan, ő volt a természetfeletti őre. A pokolkutya, aki figyelt arra, hogy semmi ne buktassa le azt, aki nem csak ember. Rengetegszer kockáztatta az életét és mentett életet. Halhatatlan volt szuper érzékekkel. Mégis mikor belenézett azokba a csokibarna szemekbe minden ereje felhagyott. Scott McCall kiismerhetetlen volt számára. Ahányszor vele szemben állt, nem tudta mi lesz a következő lépés. Az igaz alfa becézte Rositat, de nem csak száraz módon, hanem egészen kedvesen és édesen. Törődött vele, teljesen őszinte volt hozzá és nagyon féltette, és ki ne hagyjuk amikor a lány a karjaiban aludt el és mikor a mi drága igaz alfánk puszikkal lepte meg szegény, összezavarodott pokolkutyánk. Emiatt viszont elnyerte Rosita szívét is, aki nem tudta eldönteni, hogy ez csak baráti dolog, vagy más. Azonban a pokolkutya is féltette Scottot-nem meglepő módon-, s ebből rengeteg konfliktusuk volt. Egy újabb ilyen helyzet után, amikor Scott kis híján meghalt egy ütközetben, Rosita nem bírta tovább. Dühös volt, hogy Scott folyamatosan az életét kockáztatja, így úgy döntött: ellöki magától. Egész nap, sőt, egész héten kerülte a fiút és ahányszor a falka többi tagjával beszélt, kerülte ezt a témát. Stiles különösen örült volna, ha a két fiatal végre összejött volna, így elkapta négyszemközt Rositat.
-Beszélnetek kéne.-Nézett Rosita szemébe.
-Nem beszélek vele Stiles. Nem bírom nézni ahogy kinyírja magát. És elegem van a kétségekből.-Rázta a fejét a lány.
-Még benne van Allison elvesztése, de abból, ahogy rád néz tudom, hogy szeret. Csak elnyomja. Fél attól, hogy téged is elveszít.
-De én nem fogok rá örökké várni Stiles. Fogadd el. Amíg ő nem mond semmit, én nem fogok egy helyben toporogni.-Mondta határozottan, felkapta a táskáját, majd már indult is ki.
Rögtön a kijárat felé vette az irányt, hogy végre haza mehessen, ám ekkor megragadta egy kéz és berántotta a szertárba. Már az érintéstől bizsergett, de mikor szembe találta magát a fiúval, teljesen megdermedt, azonban a borzongások átfutottak rajta, libabőrt hagyva maguk után.
-Mit akarsz?-Kérdezte ingerülten, ahogy felgyúllt benne a düh.
-Mért kerülsz?-Felelt kérdéssel a kérdésre Scott.
-Ezt ügye nem kérdezed komolyan?-Háborodott fel jobban Rosita.
-De Pöttöm, teljesen komolyan kérdezem.-Mondta édesen az igaz alfa.
-Én értelek Scott. Komolyan megértelek, de mit gondolsz meddig lehet ezt csinálni? És azt, hogy folyton öngyilkos akciókba hajszolod magad? Szerinted végig tudnám nézni, hogy meghalsz?-Emelte meg a hangját Rosita, de Scott csak elmosolyodott.-Mégis minek örülsz McCall?
-Aranyos vagy, amikor dühös vagy.
-Haggy békén!-Rontott ki a helyiségből a pokolkutya.
-Ro, várj.-Rohant utána.
-Döntsd el mit érzel és mit akarsz McCall. Aztán keress meg.-Mondta keményen, majd ott hagyta a vérfarkast.

***

Egész nap Rosita győzködte magát, hogy jól döntött. Erős akart maradni, de közben annyira vágyott rá, hogy Scott ölelésébe bújjon, viszont a harag még mindig ott pumpált benne, ezért próbált a legridegebb maradni. Már lefekvéshez készült-fel tizenkettőkor-, amikor kopogtak. Kissé fáradtan az ajtóhoz ténfergett, majd kinyitotta azt.
-Mi az kergettek?-Kérdezte ahogy meglátta szerelmét az ajtóban.
-Tudom, hogy késő van, de a történtek után nem tudtam aludni.-Ment be minden beinvitáló szó nélkül Scott az ajtón.
-És most mit vársz tőlem Scott?-Nézett rá értetlenül Rosita.
-Édesem, én...-Scott kereste a szavakat, hogy hogyan közölje a nyilvánvalót, de félt, hogy valamit elszúr.
Édesem. Rosita szíve mindig nagyot dobbant, mikor Scott így hívta. Minden becézés nagyot dobott a kedvén, de ez valamiért még annál is nagyobbat.
-Mikor rájöttem, hogy mit érzek, rögtön idejöttem.-Hadarta el az alfa.
-És mot érzel?-Húzta fel szemöldökét Rosita.
-Én...ha veled vagyok jól érzem magam. Nagyon. Merek melletted önmagam lenni. Folyton rád gondolok és mikor velem alszol utána hiányérzetem van, ha nem. Féltékeny leszek, ha más fiúkkal látlak és imádom mikor mosolyogsz. Szeretlek megnevettetni és bármikor támaszt nyújtanék. Jobban ismerlek, mint bárki. Én... Szeretlek Édesem.-Nézett Rosita szemeibe.
Ro minden porcikáját elöntötte a forróság, s szíve ezerre gyorsult. A fiú, akit annyi ideje szeretett, végre kimondta, hogy viszonozza az érzéseit. Nem tudta tovább a rideg tinit játszani. A szája a füléig ért, miközben Scott elé lépett.
-Ez esetben-tette kezét a fiú arcára.-Jó lenne a fiúval aludni, akit szeretek.-Nézett mélyen a szemébe, majd megcsókolta.