RoxanneWeasley13 meg is hoztam a második novellás folytatásod!
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

10. Aranyos vagy, amikor dühös vagy.
15. Nem akarlak bántani!
33. Nem ér, hogy csak te láttál félmeztelenül.
36. Soha többé nem engedlek el.

Az a hülye félelem

Bonnie Derek karjaiban ébredt, s sosem pihente még ki magát ennyire. Lassan felpillantott a férfire, aki már mosolyogva figyelte szerelmét. Még legalább egy órát feküdtek egymásba gabalyodva, mikor Derek megszólalt:
-Lezuhanyzom, aztán haza viszlek.-Morogta nyugtató baritonján.
Bonnie kissé csalódott volt, de nem ellenkezett, csak bólintott.
A szüleim keresni fognak, ha nem megyek haza, így ez a legracionálisabb döntés.-Gondolta magában.
Lassan felült, hogy Derek ki tudjon mászni alóla, majd nézte, ahogy a fürdő felé menet Derek megszabadul pólójától. Bonnie minden apró ínt és izmot szemügyre vett a vérfarkason és belevéste az agyába. Erős hátán, melyen a triskele szimbólum úgy virított, mintha csak Derekkel született volna oda. Aztán pillantása tovább csúszott izmos karjára, melyen az erek még kívánatosabbá tette Dereket. Szemei elől nem menekültek a férfi oldalán lévő izmok és bordás hasa sem, melyektől Bonnie fantáziája is beindult, s hatalmasat nyelt, hogy leállítsa perverz, tini fantáziáját.

-Mi van most köztünk Derek?-Pillantott szerelmére, mielőtt kiszállt volna a kocsiból, mikor az leállt a házuk előtt.
Dereket nem csak meglepte, de meg is ijesztette a kérdés. Szerette Bonnie-t. Hogy ne szerette volna. De szinte minden szerettét elvesztette, s mindig magát hibáztatta emiatt. Úgy érezte ő tehet róla, hiszen ő volt az egyetlen közös pont az áldozatok között.
-Ezt... Ezt át kell gondolnom.-Mondta Derek végül nagyot nyelve.
-Át kell gondolnod, hogy szeretsz-e?-Csengtek Bonnie fájdalommal teli szavai, s szemeiben mintha könnyek csillantak volna meg.
-Nem, csak....-Elcsuklott Derek hangja, majd nagy levegőt vett, hogy folytassa.-Nem akarlak bántani!-Nyögte ki nehezen.
-Nem fogsz bántani.-Tette kezét Derekére Bonnie.
-De. Mindig ez van.
Bonnie elhallgatott és elvette kezét. Kimeredt a szélvédőn és száját rágcsálva agyalni kezdett. Tudta, hogy Dereknek milyen a múltja. Tudott a családjáról, Paige-ről, Kate-ről, a tűzről, Peterről, minden apró részletről. Bonnie volt az első és egyetlen, akinek maga Derek mesélte el a történetét és teljesen öszintén beszélt vele. Azzal is tisztában volt a lány, hogy Derek fél, hogy elveszíti.
De istenem, az a hülye félelem.-Gondolta magába Bonnie.
Még pár percig csend volt, aztán Bonnie kimondta a számára fájó szavakat:
-Én most bemegyek. Ha úgy érzed eldöntötted mit szeretnél, tudod hol találsz.-Szemében könnyek csillogtak, de tartotta magát.
Derek nem szólt, csak megsimította Bonnie arcát, bár a férfi szeme fájdalomró árulkodott. A lány egy pillanatra beletemette az arcát Derek hatalmas, forró kezébe, de aztán egy másodperc alatt kipattant a kocsiból és szó nélkül ott hagyta. Nem sírt egészen addig, amíg egyedül nem maradt a zuhany alatt, a gondolataival. Akkor még nem is sejtette, hogy Derekről mennyi ideig nem hall majd.

***

Egy hónap. Ennyi idő telt el, mióta Bonnie kiszállt a vérfarkas kocsijából és elengedte Derek Hale-t, hogy majd mikor ő készenáll, újra vele lehessen. Ám a Hale leszármazott nem hogy életjelet nem adott sem Bonnie-nak, sem a falkának, vagy Peternek, de a várost is elhagyta. Bonnie az olvasásba menekült és a zenével vészelte át a minden napokat, de minden, amit addig szépnek látott, akkor szomorúan hatott rá és elvette a kedvét is az élettől.
Azonban minden megváltozott, amikor Bonnie egy újabb szomorúan eltöltött nap után hazaért és belépett az ajtón. Ott állt. Ott állt a nappaliban az, aki elvitte a jó kedvét egy hónappal ezelőtt és aki még így is Bonnie számára a világot jelentette. Tényleg ott állt, nem álom volt, nem képzelgés, amiket az elmúlt egy hónapban eddig probukált, hanem tényleg ott volt, s felső testén egy már gyógyulásnak indult karmolásis virított.
-Mi a fene történt veled?-Kezdte idegesen Bonnie.-Hol voltál? Mért hagytál itt? Hogy képzelted? Mégis mit go....-Derek átszelte a köztük lévő távot, s egy szenvedélyes csókba kezdett veled.
-Soha többé nem engedlek el.-Morogta, mikor elváltak, ám Bonnie idegessége nem múlt.
-Itt hagytál egy hónappal ezelőtt! Azt se tudtuk, azt se tudtam, hogy mi van veled és most beállítasz egy bazi nagy sebbel a testeden! És a legrosszabb, hogy még így is szeretlek! Pedig rohadt sokat szenvedtem miattad!
Derek nem bírta ki mosolygás nélkül. Egyszerűen olyan édes volt, ahogy az aprócska, törékenynek látszó lány kioktatja a nagy vérfarkast, s közben vörös lesz az arca, mint Csingilingnek.
-Aranyos vagy, amikor dühös vagy.-Simított ki egy tincset Bonnie arcából Derek.
-Baszd meg.-Köpte ki Bonnie, de aztán ellágyult és nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el.
-Kérd szebben.-Nevetett fel Derek és ölelésébe rántotta a lányt.-Különben is.-Suttogta fülébe.-Nem ér, hogy csak te láttál félmeztelenül.-Puszilta meg Bonnie nyakát.
-És most mi van köztünk?-Nézett fel rá pillái mögül Bonnie.
-Szerelem.-Csókolta meg Derek Bonnie-t, aki nem tudott ellanállni a forró ajkaknak.
Szenvedélyes és érzelmes csókból pillanatok alatt lett heves és követelőző és már csak arra eszméltek fel, hogy a kanapén fekszenek és egyre kevesebb ruha választja el őket egymástól...