_NamelessKitti_ nem feledkeztem meg rólad sem. Most pedig meghoztam a második novellád.
Remélem tetszik!❤😘
Jó olvasást!😘

12. Ennél nagyobb őrültséget még nem hallottam.
25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
28. Hogy gondoltad? És ha meghalsz?
37. Nem lehetsz ilyen hülye, belehalhattál volna!

Fogadott báty

Nogitsune. Egy gonosz róka szelleme. Stiles. Egy tiszta szívű és lelkű fiú. Egy test. Két lény. Két én. Valami, amit Scott, Allison és Stiles engedtek ki. Egy lény, ami rendesen felforgatta a város, a falka és a Stilinski család életét. Egy lány. Különleges képességekkel, amiket csak Lydianál tapasztaltak még. Kitty, akinek ha nincs a Sheriff, eg, árvaházban éli le gyerekkorát. Stiles és Kitty. Akik hiába lettek fogadott testvérek, nem bírtak, nem akartak és nem is tudtak parancsolni az érzelmeiknek és végül egy párként végezték. A Nogitsune nem csak Stilest készítette ki, hanem Kitty-t is. A suliban történtek, Allison és Aiden halála, Isaac és Argent eltűnése, a sok halál eset és Derek felszívódása. Ki ne felejtsük a képessége folyamatos erősödését, amit nem tudnák mi lenne, ha Lydia nem került volna életveszélybe a Darach idején. Egy lány. Egy banshee.
-Nem lehetsz ilyen hülye, belehalhattál volna!-Lökte meg Kitty Stilest, belépve házukba.
-Tudtam, hogy csak halucináció. Mármint, miután megláttam a padot.-Tette hozzá Stiles a végét.
-Simán magadba állítottad volna azt a rohadt kardot!-Idegeskedett tovább Kitty.
-Nem lett volna más út. Csak így maradhattatok volna életben.
-Nem! Ezt ne mond! Stiles tudod, hogy ha te meghalsz, akkor én vagy az Eichenben kötök ki, vagy öngyilkos leszek! Stiles, csak te vagy nekem és a Sheriff, meg a falka. De te vagy, akit mindennél jobban szeretek.
-Te is megtetted volna a helyemben.
-Az más.-Kezdte rázni a fejét Kitty.-Én nem hiányoznék senkinek.
-De igen.-Akadt ki Stiles.-Hiányoznál a falkának, apának és nekem. Nekem, érted? Nem bírnék nélküled élni!
-Akkor is hülyeség lett volna! Ne bízz egy rókában!
-Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!-Fogta két keze közé Kitty arcát Stiles.-Ha kell meghalok, de nem hagyom, hogy neked bajod essen! Érted?-Nézett mélyen a szemébe.-De túléltük. Nem lett baj. És csak ez a lényeg.-Csókolta meg gyöngéden Kitty-t.
Túléltük.-Csengett a szó Kitty fülében.-Nem mind. Sok ártatlan meghalt. Allison és Aiden pedig a barátaink közül is odavesztek.-Gondolkozott csók közben a lány, s könnyei folyni kezdtek.

***

Derek megint fiatal lett. Még fel sem dolgozták a Nogitsune okozta fájdalmakat, de már Mexikóba utaztak Derekért, ám ott egy fiatal változatot hoztak ki a templomból. Az egész zavaros lett és még nagyobb teher. Kitty Maliaval hamar megtalálva a közös hangot segített a vérprérinek, s próbálta feldolgozni a dolgokat.
-Inga?-Vonta fel szemöldökét Stiles.
-Igen, végre rájöttem, hogy a nyakláncom egy inga. Válaszol kérdésekre, amikre igennel, vagy nemmel lehet válaszolni. Így lehet megtudhatunk dolgokat Kate-ről, vagy Derek megfiatalodásáról és a bérgyilkosokról. Talán életeket is menthetek vele.
-Ennél nagyobb őrültséget még nem hallottam.-Rázta a fejét Stiles.
-A baráti köröd vérfarkasokból, vérprérikből, kitsunekből és bansheekből áll. Nem rég megszállt egy gonosz japán szellem, amikor a Darach véráldozatokat mutatott be egy fának, te boszorkány táblát toltál Lydia elé, de az inga őrültség?-Lett dühös Kitty.
Ő mindig támogatta Stilest, bármilyen őrültségről volt szó, erre a fiú leszavazta.
-Tudom, de... Derek és Kate, meg az Ülfegnárok és a bérgyilkosok, nincs időnk kavicsokkal játszani.-Vívódott Stiles.
-Kavicsokkal? Ez nem kavics, hanem inga.-Akadt ki Kitty.-Tudod mit Stiles? Akkor menj és fiatalítsd meg Dereket. Keress rendes megoldást, én nem hagyom annyiban és egy kaviccsal-hangsúlyozta ki.-Fogok jutni valamire!-Viharzott el Kitty.

Már az éj is leszállt, amikor Kitty még mindig a suliban ült és ingázott. Rengeteg kérdést tett fel, rengeteg választ kapott. Nem csak a történtekről kérdezett, hanem a szüleiről és a családjáról. Sok mindent megtudott. Olyat is, amit akart és olyat is, amit nem. Stiles hívásait pedig folyamatosan elutasította. Haragudott a fiúra és sírni tudott volna miatta. Nem volt semmi kedve újabb vitára, vagy veszekedésre, hogy mért nincs még otthon. Már a következő kérdést tette volna fel, amikor üvöltés hasított a levegőbe. Az inga követ visszatette nyakába, majd kirohant az iskolából. Malia és Scott a földön kúsztak egy Ülfegnár elől, aki rendíthetetlenül haladt két barátja felé, hogy aztán egy végzetes csapást mérjen rájuk. Kitty addig még sosem látott és tapasztalt dolgot tett: visítás közben kezeit az Ülfegnár felé tolta, amitől a hangja elrepítette a támadót Scottéktól, s kiütötte azt. Azonban az örömre nem volt idő, mert a következő pillanatban a másik Ülfegnár csonttal védett kezét meglendítette és a késként használt vázat Kitty oldalába döfte. A fekete vértócsa egyre nagyobb lett Kitty körül, aztán a külvilág megszűnt számára, s elnyelte a hideg sötétség.

Fehérség. Minden fehér volt. A falak, a ruhák, az alakok, akiket látott, és a takaró is, ami fedte. Még homályosan látott, amikor lassan kinyitotta szemeit, de a pittyegő hangot tökéletesen hallotta maga mellől.
-Hogy gondoltad? És ha meghalsz?-Hallotta meg Stiles sírástól vékony hangja.
-Téged is jó látni.-Nézett rá Kitty.
-Majdnem meghaltál.
-De nem lett baj. Meg kellett menteni Maliaékat.-A hangja rekedt volt és még gyenge, de a történtekhez képest mégis erős.
-De...
-Kvittek vagyunk.-Szakította félbe Stilest Kitty.
Ekkor Stilesból felszakadt egy kimerült, apró kacaj.
-Hát persze.-Sóhajtott.
-Mostmár végre idejössz és megcsókolsz?-Mosolyodott el Kitty is.
Stiles ajkai végre mosolyra görbültek. Bemászott Kitty mellé, majd finoman, érzelmekkel telve, gyöngéden megcsókolta. Közben az emlékek leperegtek előttük és elfelejtették hol is vannak igazából.