Heni0925 meghoztam a második novellád.
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

3. Együtt megoldjuk.
12. Ennél nagyobb őrültséget még nem hallottam!
35. Félek! Nélküled nem tudom végigcsinálni.

Megfelelés kényszer

Ha az embernek a szülei mindent előre elterveztek már csecsemő korában, akkor komoly megfelelés kényszere lehet az embernek. Nos, vagy éppen ellenkezőleg, mindenért és minden ellen lázad. Zoé inkább az első kategóriába tartozott. Szülei orvosnak szánták, maguk után szabadon, s pont ezért, hogy folyamatosan abban a környezetben legyen, be is tették az iskola kollégiumába. Arra senki sem számított, hogy Zoé, ha tehette az erdőben barangolt és a fák sokasága között megismerkedik majd egy Hale-lel. A férfi hiába próbálta tartani magát Zoétól, hogy megvédje a lányt, nem sokáig bírt ellenállni a csábításnak és az érzelmeknek, amiket kiváltott belőle a tinédzser. A kapcsolatukról Zoé nem mert beszélni otthon, de valahogy mégis kitudódott, s csúnya veszekedésbe torkollt. Zoé akkor padlóra került. Szerette a szüleit, de sosem akart orvos lenni és a szülei keménysége miatt, úgy érezte fojtogatják néha. Ha Derek nincs mellette a veszekedéskor, biztos teljesen összeomlik. Nem volt az a barátkozós, bulizós típus, így a vérfarkason kívül senki nem volt neki, csak a szülei. Ezután a Derekes veszekedés után hetekig nem beszélt a szüleivel, így a hétvégéket, amikor ki lehetett menni a koleszból, általában Dereknél töltötte, vagy tanult.
Amikor újra normális lett a kapcsolata életadóival, elhatározta, hogy elmondja, hogy nem akar orvos lenni, hanem a rendőri szakmát választaná, ahhoz pedig teljesen másik egyetemre is kell mennie. Ugyan nem volt túl barátkozó, de a falkával jó kapcsolata volt. Különösen Stilesszal, aki szintén rendőrnek készült, így nem lett volna egyedül. Derek ugyan nem igazán örült, hogy Zoé, a számára törékeny, gyönyörű lány, a szerelme rendőrnek menjen, de hitt Zoéban és hogy tudja mit tesz. Ráadásul Dereknek Zoé boldogságánál nem sok fontosabb dolog volt. Mondhatni semmi. Ha az általa szeretett lány rendőr akart lenni, akkor bizony támogatta.
-Arra gondoltam, hogy nem mondom el nekik.-Kezdte vázolni Dereknek a tervét Zoé egy szombati napon, amikor a férfival lehetett egész hétvégén.-Csak beadom a jelentkezésem a rendőr fősulira, elmegyek oda és csak utólag küldöm el nekik az értesítést, miszerint felvettek oda.
-Ennél nagyobb őrültséget még nem hallottam!-Szólalt meg a kanapén terpeszkedő Peter Hale.
Hangja cinikus volt és erős gúny csengett ki belőle. Zoé utálta. Tiszta szívéből. Kevés embert utált ennyire, mint szerelme nagybátyját.
-Nem hiszem, hogy kérdeztem a véleményed.-Nézett rá.
-De gondolkozz már kislány.-Állt fel sóhajtva Peter.-Okos vagy, használd a fejed. Ezzel egy életre elvágod magad náluk. Mond meg neki Derek.
Zoé a szíve mélyén tudta, hogy Peternek igaza van, de az iránta érzett negatív érzelmek miatt nem akarta beismerni és megadni ezt az örömöt neki.
-Miután Derek miatt összevesztetek, szerinted mit fognak szólni, ha felszívódsz, majd küldesz egy felbontott borítékot nekik?-Dőlt az asztalnak Peter.
-Maradhattál volna halott.-Jegyezte meg Zoé.
-Igen, ezt sokan mondták már.-Bólogatott a férfi.-De őszintén Zoé.-Nézett mélyen a lány szemébe.-Velem simán beszélsz őszintén és szemtelenül, akkor a szüleddel mért nem tudsz? Mármint őszintén, nem szemtelenül, ha csak nem akarod, hogy a pincéjükbe zárjanak.-Nevetett fel keserűen.
-A szüleim jó emberek, nem szörnyetegek, akik a pincéjükbe zárnának.-Kelt védelmükre Zoé.
-Nem ez volt a kérdésem.
Válasz helyett Zoé Derek szemébe nézett, majd felkapta kabátját.
-Leléptem. Majd találkozunk.-Indult az ajtó felé, majd elhagyta az épületet.
Derek azonban nem késlekedett, rögtön barátnője után futott, lent pedig a karjaiba zárta.
-Zoé, tudod, hogy nem sűrűn értek egyet Peterrel, de ebben igaza van.-Morogta mély, búgó hangján.-Az őszinteség mindig jobb. Hidd el, a saját bőrömön tapasztaltam.
Ekkor Zoéból előtört a sírás és arcát Derek erős, izmos mellkasába fúrta.
-Félek! Nélküled nem tudom végigcsinálni.-Már remegett a sírástól.
Nem sűrűn sírt. De néha mindenkinél betelik a pohár és mindenki besokal olykor. Zoé tényleg szerette a szüleit, rengeteget köszönhetett neki és nem akarta tönkre tenni a dolgot és a köztük lévő köteléket. Félt, hogy elveszíti őket.
-Együtt megoldjuk.-Suttogta Derek.-Csak ne sírj kérlek.-Emelte meg a lány arcát az állánál fogva és letörölte könnyeit.-Minden rendben lesz. Ígérem.-Hajolt közelebb, majd gyöngéden megcsókolta szerelmét.
Zoé lehunyta szemeit és csukott szemmel élvezte ki a pillanatot. Ahogy Derek puha, forró ajkai az övével táncolnak, s a férfiból áradó illat, energia és erő lenyugtatja őt, miközben szívét újra és újra szerelemre lobbantja egyetlen édes szóval, érintéssel, vagy csókkal.
Elválva Zoé a telefonjáért nyúlt, hogy megbeszélje szüleivel, hogy még aznap találkozzanak, aztán összefonta ujjait Derkével, aki másik karjával magához ölelte őt és elindultak a megbeszélt helyre, hogy aztán Zoé azt tehesse, amit akart, boldog lehessen és talán életében először felszólaljon magáért szüleivel szemben, s hangot adhasson magának...