Elérkeztünk az 50. Novellához, ami egyben az első második körös novella. Úgy hogy nem is ragozom tovább, SkylerMonaghan meghoztam a második novellád.
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

15. Nem akarlak bántani!
25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
34. Holnap telihold!
35. Félek! Nélküled nem tudom végig csinálni.

Bizalom

A bizalom egy olyan dolog, amit nem könnyű megszerezni, viszont elveszíteni annál könnyebb. Kitti nem hitte, hogy valaha bízni fog még bárkiben, miután saját falkája fordult ellene és családja ellen. A családjából csak ő élte túl és menekült Beacon Hillsbe. Tudta kit kell keresnie, ha segítséget akar, hiszen a világon szinte mindenki tudta ki az a Scott McCall és falkája.
Mikor gyengén, sebekkel tele a városba ért, magába gyűjtött annyi erőt, hogy eljusson a bizonyos házig, ahol talán menedéket kaphatott. Erőtlenül kopogott az ajtón, s amikor az kinyílt, szinte beesett rajta. Nem csak Scott volt ott, de Kitti nem érzékelte az ott lévő személyeket az egyre jobban őt fenyegető eszmélet vesztéstől, ami pillanatokon belül be is keletkezett.
Talán ez volt az első lépés ahhoz, hogy Kitti tudat alatt már bizalmat adott az akkor még ismeretlen alakoknak.

Aztán ahogy teltek a napok, a hetek, a hónapok, úgy kerültek egyre közelebb a fiatal vérfarkas lányhoz és úgy kerültek a egyre jobban a bizalmába is. Különösen a falka idősebbik ember tagja. Az ifjabbik Stilinski úgy lopta be magát Kitti szívébe, hogy szinte fel sem tűnt neki. Csak abban volt biztos, hogy folyton Stiles tekintetét kereste, s mikor megtalálta a gyomrában pillangók ébredtek. Hogy a tejcsoki barna szemek hosszú pillantásától folyton zakatolni kezdett a szíve, hogy majd' kiütötte bordáit. Hogy a lábai megremegtek Stiles egyetlen mosolyától; valamint melege lett tőle és teljes zavarában fülig pirult. Talán ha Malia nem avatkozik bele, Kitti sosem költözik a Stilinski lakás békéjébe és sosem szerettek volna egymásba. Vagyis sosem jöttek volna rá, hogy szeretik egymást.

***

-Holnap telihold.-Mondta Kitti épp Stiles karjaiban a Jeep motorháztetején ülve, az eget kémlelve.
-Minden rendben lesz.-Simogatta szerelme karját Stiles.
-Mióta a falkátok része vagyok nem tudom kezelni magam a teliholdas éjszakákon.-Rágcsálta száját idegesen Kitti.-Félek! Nélküled nem tudom végig csinálni.-Nézett Stiles szemébe a lány.
-Melletted leszek végig Kincsem.-Simogatta Kitti arcát a fiú.
Kitti csak Stiles mellkasára hajtotta fejét és behunyta szemeit. A Stiles testéből áradó hő átjárta Kitti minden porcikáját és nyugtatólag hatva a lányra, lelassította a félelemtől hevesen zakatoló kis ketyegőjét. Stiles elmosolyodott Kitti kisimult arcát látva, s feje búbja puszilgatásával nyugtatta tovább Kittit.

Azonban másnap az előző esti nihil már sehol nem volt. Ahogy a tóparti ház pincéjében kikötötték Kittit, a vérfarkast egyre nagyobb pánik gyűrte maga alá, ezáltal elérve, hogy véletlenül se tudjon koncentrálni az emberi énjére. Ahogy a Hold felkelt, Kitti szemei felvillantak, karmai és agyarai mintha parancsba kapták volna nőttek ki. Elvesztette a kontrollt maga fölött és Stiles felé kezdett kapálozni, hogy végezzen vele. Ám néha pár pillanatra visszanyerte önmagát, s ekkor megpróbálta elzavarni a fiút.
-Stiles.-Szólt rá, miközben kapálózott, hogy szabaduljon a láncoktól.-Nem akarlak bántani!
-Nem foglak itt hagyni. Kitti, megígértem, hogy nem hagylak itt és nem fogom megszegni az ígéretem. Szeretlek és nem hagylak egyedül ezzel.
-Menj innen, vagy letépem az arcod!-Rángatózott.
Vicsorogva morgott, a láncoktól a csuklója kipirosodott, már vérezni kezdett a visszatartó erő bevágásaitól, s az azok által szerzett sebektől.
-Nem hagylak itt. Tudod mért nem? Mert szeretlek. És mert tudom, hogy azért nem tudod uralni magad, mert félsz, hogy téged is megtalálnak. Úgy érzed bajba sodorsz minket és senkiben sem bízhatsz és mindent egyedül kell megoldanod. De ez nem így van. Én...-Elcsuklott a hangja.
Utálta így látni Kittit és utálta, hogy Kitti utálta magát, amiért félt. Pedig rengetegszer elmondta, hogy félni nem szégyen. Hogy nem kell utálnia azért, mert néha kiborul, vagy mert sír.
-Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!-Mondta végül Stiles, s közelebb lépett Kittihez.
Kitti erre megállt. A könnyei folyni kezdtek, ahogy rájött Stiles mennyire kiismerte őt a rövid idő ellenére. Az érzelmektől kezdtek visszatérni emberi érzései, emberi ösztönei és emberi énje. Először karmai húzódtak vissza, majd agyarai tűntek el, végül szemei is visszanyerték eredeti, barna színüket, amiknek csillogásáért Stiles ölni tudott volna, hogy láthassa. Teste elernyedt, az izzadság cseppek a homlokán eltűntek, ahogy haja arcába hullott. Stiles levette a láncokat és leguggolt Kitti elé, majd kisimította arcából a tincseket. Kitti egy darabig csak a földre szegezte tekintetét, majd hirtelen Stileshoz bújt. Stiles azonnal magához ölelte.
-Köszönöm, hogy vagy nekem.-Morogta Stiles mellkasába.
-Én köszönöm, hogy te vagy.-Ölelte szorosabban.-Szeretlek.
Kitti felnézett Stilesra, majd kezét arcára vezette.
-Szeretlek.-Suttogta, majd megcsókolta.
Lágy csókba veszve ültek a tóparti ház pincéjében, nem félve, hogy Kittit újra ki kéne kötni bármelyik telihold miatt.