Íme, még egy novella True_Wonderland számára.😘
Remélem tetszik!
Jó olvasást!❤😘

19. Nyugalom! Itt vagyok! Csak rémálmod volt! Semmi baj!

25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!

30. Szeretlek te tökfej!

40. Hallgasd a szívverésem! Koncentrálj a hangomra! Koncentrálj rám!

Évforduló

Livia nem épp egy átlagos lány, amíg Beacon Hillsbe nem jött, nem voltak barátai, mert mindenki azt hitte, hogy kattant. Pedig semmi más nem volt, csak hangokat hallott, látomásai voltak és szellemeket látott, egyszóval banshee. Már hallott Scott McCallról és a falkájáról, de azt nem hitte volna, hogy csatlakozik hozzájuk. Mikor a városba jött, csak álmodni mert arról, hogy egyszer találkozik az igaz alfával és barátaival, azt el sem tudta képzelni, hogy beleszeret, majd egypárt alkot majd a fiúval, pedig megtörtént. Beleszeretett a csokibarna szemekbe, a szinte fekete hajba, a kreólosabb bőrbe, a selymes hangba, a ferde állkapcsba, az izmos testbe, a fiú minden porcikájába.
-Livia!-Zökkentette ki a lányt merengéséből Lydia.
-Igen?
-Ezt vedd fel.-Mondta az eperszőke lány és egy ruhát nyomott Livia kezébe.
-Lydia, ez nem túlzás egy kicsit?-Nézett fel a lány.
-Ugyan már, Livia ez egy randi, semmi nem túlzás, főleg, ha arról van szó, hogy már egy éve együtt vagytok. Malia, mond már meg neki.-Fordult az ágyon fekvő lányhoz Lydia.
-Gyönyörű leszel, ne aggódj! A ruha pedig, pont tökéletes, tehát nem lesz gáz.-Mosolyodott el bíztatólag Malia.
Livia elmosolyodott és elment, felvenni a ruhát.
-Ha ettől nem akad el a lélegzete, akkor semmitől.-Mondta egy elégedett mosollyal Lydia, Malia pedig helyeslőn bólogatott.-Gyere, feldobok egy visszafogott sminket és megcsinálom a hajad.
-Legjobb vagy.-Mosolyodott el a lány, majd leült a székbe, amire Lydia biccentett az imént.
Miközben ült a székben, az első találkozásukon agyalt:

Livia félve lépett be a terembe és, amikor belépett, nem gondolkozott, leült az első szabad helyre, ami a teremben volt. Még két perc volt az óra kezdetéig, amikor egy csokibarna szemű, sötét hajú, kreól bőrű, ferde állú fiú lépett be a terembe és mélyen a lány szemébe nézett, egy kis lepődötség csillogott a fiú szemében.
-Ne haragudj, a te helyedre ültem, nem akar....-Kezdte a lány, amikor a fiú megállt mellette.
-Nem, dehogy, maradj csak. Majd leülök a mögötted lévő székre.-Fogta meg a lány vállát a fiú, majd hirtelen észbekapott.-Scott vagyok.-Nyújtott kezet a lánynak.
-Livia.-Fogadta el Scott kezét a lány és, ahogy kezük összeért, bőrük bizseregni kezdett.
-Üdvözöllek, a Beacon Hillsi gimnáziumban, ha gondolod, szünetben szívesen körbevezetlek.-Mondta zavartan a fiú, mire a lány elmosolyodott, haját a fülemögé simította, majd azt válaszolta.
-Köszönöm és nagyon örülnék, ha körbevezetnél a suliban.

-Kész is vagyunk.-Mondta Lydia, majd a lányt a tükör felé fordította.
-Lydia, te egy zseni vagy!-Mondta döbbenten a lány, amikor meglátta magát a tükörbe.
Hosszu haja, vízesés fonásban, finoman hullott vállaira és ezüstös sminkje, kiemelte szeme színét, egyszerűen, nem ismert magára.
-Köszönöm!-Ölelte meg a lányt, majd megszólalt a csengő.
-Azt hiszem, ez neked szól.-Moslyodott el Lydia.-Tessék, a ruhához.-Adott a lány kezébe egy pár fekete magassarkút.
-Köszönöm.-Mondta újra Livia, felvette a cipőt, majd lement a lépcsőn.
Mielőtt kinyitotta az ajtót, vett egy mély, majd tett egy lépést az ajtó felé, kezét lassan ráhelyezte a kilincsre és egy határozott mozdulattal, kitárta az ajtót.
-Livia, ne mozdulj!-Mondta idegesen Scott.
-Scott, mi a baj?-Nézett értetlenkedve a lány.
-Nem lesz semmi baj, csak ne mozdulj.-Mondta lassan újra a fiú, majd a lány meglátta.
Scott mögött egy nő állt és fegyvert fogott Scott fejéhez. Livia ijedtében, elsírta magát és amikor épp tenni készült valamit, a nő meghúzta a ravaszt és Scott a földre zuhant.
-Nyugalom! Itt vagyok! Csak rémálmod volt! Semmi baj!-Vígasztalta a zokogó lányt Scott.
-Annyira valóságos volt.-Sírta Livia, Scott mellkasába.
-De itt vagyok, semmi baj.
-Megh....-Nem bírta kimondani a szót.
Livia reszketett és rettenetesen sírt, ajkai folyamatosan remegtek és annyira szorította a fiút, hogy izmai teljesen megfeszültek, a kézfeje pedig kifehéredett.
-Itt vagyok.-Suttogta a lány fülébe Scott.-Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
-És, ha nem nekem esík bajom?-Kérdezte a lány és próbált megnyugodni, de folyamatosan látta magaelőtt az eseményeket, ahogy Scott a padlóra zuhan, a lövés hangja.
-Nem esik senkienek, semmi baja.-Simogatta a lány hátát finoman Scott, mire a lány szép, lassan megnyugodott.
-Nem akarok visszaaludni.-Mondta elhaló hangon a lány.
-Akarod, hogy elmenjünk valahova sétálni?-Kérdezte a fiú, mire Livia hevesen bólogatni kezdett.
Kikászálódtak az ágyból, felöltöztek és elindultak a városba sétálni, mit sem törődve az idővel.

Nem beszélgettek, csak kézenfogva sétáltak. Nem kellettek szavak, ahhoz, hogy tudják, mire gondol a másik, elvesztek a kivilágított Beacon Hills látványában.
Mikor elhaladtak egy bulinegyed mellett, négy srác jött ki az egyik szórakozó helyről és elkezdtél Liviat csesztetni.
-Fiúk, nem akarunk balhét, csak hagyjátok békén és nem lesz baj!-Szólt rájuk Scott, de nem hagyták annyiban.
Amikor az egyik fiú, megfogta Livia karját, Scott odalépett hozzá, mire a fiú lekevert neki egyet. Scott a földre zuhant és felvillantak vörös szemei, mire Livia elvisította magát, ezzel félrelökve a fiúkat.
-Scott, a szemeid!-Térdelt le a fiú mellé Livia, de a szavai mit sem értek.-Scott, nincs gáz, jól vagyok.-Magyarázta, de a fiú, mintha meg sem hallotta volna.-Scott! Hallgasd a szívverésem! Koncentrálj a hangomra! Koncentrálj rám!-Mondta, miközben a fiú tekintetét az övére emelte, az állánál fogva.-Jól vagyok! Nincs semmi baj!-Ismételte a lány és, mintha használt volna, Scott szemei visszaváltoztak arra a csokibarna szemekké, amibe a lány beleszeretett.
-Biztos jól vagy?-Kérdezte Scott aggódva, miközben feltápászkodott a földről.
-Igen, minden rendben.-Mondta Livia, majd összefonta ujjaikat.
-Egyébként, csak hagytam magam.-Mondta Scott mosolyogva.
-Szeretlek, te tökfej!-Válaszolta nevetve a lány, majd megcsókolta.