Hoztam nektek egy Theos novellát ezzel meghozva az UTOLSÓ ELSŐ KÖRÖS novellát.

Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

4. Mióta állsz ott?
25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
30. Szeretlek te tökfej!
34. Holnap telihold!

Félelem

A könyvtár, ahol a McCall falka mindig összeül és
megbeszéli problémáikat. A hely, ahol őszintén kiöntik egymásnak szívüket a tagok, s a hely, ahol Laura elmondta mit érez Theo iránt, mikor a fiú épp nem volt jelen.
-Megvagy?-Tette Laura kezére legjobb fiú barátja sajátját.
Laura Liamre kapta tekintetét, majd egy szomorú, aggódó mosolyra húzta száját.
-Holnap telihold!-Sóhajtott.-Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.-Túrt hajába egy újabb sóhaj kíséretében.
-Minden rendben lesz.-Ült le Malia vele szembe Scott kezét fogva.
-Ne aggódj.-Foglalt helyet az alfa is.
-Ja, ti könnyen beszéltek, ti tudjátok irányítani ezt az egészet.-Kapkodta tekintetét Laura barátai közt.
-És te is fogod tudni.-Huppant le Stiles.-Nekik sem ment először.
-Csak meg kell találnod a kapaszkodód.-Nézett mélyen Laura szemébe Lydia.
-Vagy csak rá kell jönnöd mi a baj.-Kapta a lányra tekintetét Malia.-Én onnantól kezdve tudtam uralni magam, hogy Stiles megfogalmazta, ami engem emésztett.
Az őszinte szavak közepette, Malia hangja mélyebbnek tűnt, ahogy komolyabb hatást ért el. Laura Maliaval vett fel szemkontaktust és szinte kirázta a hideg, ahogy belegondolt, hogy neki mi a pontos baja. Abban a pillanatban, mintha csak megidézte volna a tagot, Theo lépett mosolyogva az asztalhoz.
-De biztos megtanulod irányítani. Rendkívüli vagy Laura.-Ült le az utolsó szabad helyre a kiméra.
Na igen. Theo Raeken sosem volt az érzelmek embere. Sokkal inkább a tettek és szavaké, ám volt bizonyos helyzet, mikor minden karizmája és magabiztossága tova szállt. Ilyen helyzet volt, amikor Laura közelében volt. Szerette a leányt kábé az első pillantástól kezdve, mikor találkoztak, de nem tudta kimondani és kimutatni mit is érez valójában. Ez volt Theo gyengéje. Az érzelmek és Laura. Laura volt Theo falova. A kis rés a pajzson. Amitől Theo félt és féltett.
Laura a gyémánt kék szemekbe nézve alig bírta uralni magát. Valamennyire a Hold is belejátszott, de a szíve mindig hevesen vert, a fiú közelében. Akarata ellenére is megszorította Liam kezét, mire a kis béta ránézett.
-Ne aggódj Lala, nem hagylak egyedül. Veled maradok teliholdkor.-Szorította meg ő is finoman barátja kezét.
Laura egy szomorú, mégis hálás mosolyt küldött Liam felé egy kis biccentéssel, majd csak az asztalra szegezte tekintetét.

***

A kis pince és a láncok már megszokottak voltak Laurának. Ahogy karjain voltak a visszatartó erők és Liam szemébe nézett előtörtek a félelmek. Tudta, pontosan tudta mért nem bírta uralni magát és itt nem csak Theoról volt szó. Itt azokról a félelmekről volt szó, amiket sose mondott ki. Amik egészen mostanáig csak kis hegek voltak törékeny lelkén, de tovább nem bírta ki.
-Menj fel Liam.-Nézett a vérfarkasra könnyes szemekkel.
-Nem hagylak itt.-Rázta fejét Liam.
-Liam, a vérfarkasok és a vérprérik nem jönnek ki jól.-Erősködött Laura.
-Mi kivétel vagyunk. Ahogy Malia és Scott is az. Nem hagyom itt a legjobb barátnőm.-Lépett közelebb Liam, de Laura lassan a Hold hatása alá került.
Elkezdett átváltozni, s akkor már minden kontroll eltűnt. Nem fogta vissza magát. Miközben próbált megszabadulni a láncoktól, minden kifakadt belőle.
-Menj fel Liam! Menj innen, vagy téged is bántani foglak! Elveszítelek és azt nem akarom. Elegem van, hogy félek, mindenkit elveszítek. Rettegve kelek fel és félve fekszem le. Félek, hogy levadásznak, mint a falkámat. Félek, hogy baja esik a mostani falkámnak és akkor jön Theo, akibe beleszeretek, de ő mégcsak észre sem veszi ezt. Olyan, mintha nem is léteznék számára, pedig én szeretem. Szeretem, de idióta ahhoz, hogy felfogja.
Ahogy kimondta a lelkét nyomó terheket, kezdte visszanyerni önmagát. Kezdett visszaváltozni, s újra a régi rettenthetetlen Laura lenni. A karmai lassan visszahúzódtak és agyarai is lassan eltűntek, majd mikor meghallotta azt a hangot, végleg visszanyerte önuralmát.
-Az idióta kicsit fájt.-Lépett le az utolsó lépcsőfokról Theo.
-Mióta állsz ott?-Vált rémülté, bár a kiméra kijelentéséből egyértelmű volt, hogy az egészet hallotta.
-Kettesben hagysz minket Liam?-Nézett falka társára Theo.
Liam Laurára nézett, de a lány csak bólintott. Innen már nem volt vissza és nem tudott mit tenni. Ideje volt kitálalni.
-Szánalomból nem kell itt lenned velem.-Nézte a talajt.
-Ki beszél itt szánalomról?-Húzta fel szemöldökét Theo.
-Most hallgattad végig mennyire félek egy csomó mindentől, egyértelmű, hogy ez szánalom.
-Félsz, hogy levadásznak, de...-Itt Theo tartott egy kis szünetet, majd így folytatta.-Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen! Mindig is szerettelek.
Laurának ideje sem volt felfogni a dolgokat, mert Theo a szájára tapadt. Érzelmes csókként kezdték, majd egyre hevesebbé vált, mintha be akarnák pótolni az elvesztegetett időt. Mikor Laura Theohoz akart érni, a láncok visszafogták, mire Theo kuncogva elvált tőle, s kiszabadította Laura kezeit.
-Szeretlek te tökfej!-Suttogta, mire Laura csak újra ajkainak esett, nem félve többet a telihold erejétől.