Jackson novella. Nem sok rendelés érkezett szegény fiúval, de ma egy kivételt hoztam nektek, hála MsHargreeves4021 -nek.
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen.
37. Nem lehetsz ilyen hülye, belehalhattál volna!

Be My Valentine

Valentin-nap. A szerelmesek ünnepe. A nap, amit mindenki vagy nagyon szeret, vagy annyira utál, hogy hánynia kell tőle. Camilla az utóbbiba tartozott, egészen addig, amíg bele nen szeretett világos barna hajú, szinte rikitó kék szemű félig vérfarkas, félig kanima fiúba. Azután minden megváltozott. Camillat és Jacksont rózsaszín buborék vette körbe, elválaszthatatlanok voltak. Szinte már könyvbe illően, már túl tökéletesen édesek.
Talán nem volt a legjobb ötlet az Anuk-Ité feltűnése után az iskolában lófrálni. A rettegés, ami a várost maga alá vonta már leírhatatlan volt. Már nap közben nyomasztó volt a szótlanság, ami a végjátékot jelentette, de Jacksonnak az volt a fontos, hogy Camilla legalább a vadászoktól biztonságban van. Arról szó sem volt, hogy Camilla bent marad, hogy kutasson. Lehető legrosszabb valentin-nap listán ez az élen állt. Mikor maga a rettegés és a McCall falka megjelent az iskolában Camilla már nem tudott hova menekülni. A félelme leírhatatlan volt. Minden porcikája reszketett, a teste remegett, a mellkasára nehezedő nyomás a lélegzetvételben is akadályozta. A félelemmel idegesség is járt, amit legjobban a homlokán gyöngyöző izzadság cseppek mutattak ki.
Ahogy felállt csak rosszabb lett. Térdei úgy remegtek, mint a kocsonya, szinte csoda volt, hogy meg bírt állni és nem esett össze nyomban. Lassan indult ki az iskolából, igyekezett nem feltűnést kelteni, de akkor a folyosó végén látta, hogy befordul a kegyetlen félelem, miközben máshol vérfarkas üvöltések hallatszódtak. Egyszercsak hosszú ujjak fonódtak Camilla karjára és berántották a terembe.
-Bassza meg Jackson! A szívbajt hoztad rám!-Kapkodta a levegőt.
-Ne haragudj.-Ölelte magához a lányt.-Maradj itt.-Indult kifelé, mikor elváltak.
-Jackson, ne merj kimenni oda!-Szólt szerelmére Camilla.-Bajod eshet.
-Neked esik bajod, ha nem megyek ki és csinálok valamit.-Mondta kissé ingerülten a fiú.
-Az nem számít.-Rázta a fejét Camilla.
-Na jó, nézd!-Lépett Camilla elé a félig kanima.
Szerelme arcát két kezébe fogta, s mélyen szemeibe nézett, majd megszólalt:
-Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen.-Adott puszit Camilla homlokára, majd a lányt bezárva a terembe eltűnt.
Camillának megszólalni sem volt ideje. Zokogva borult a földre, s felhúzva lábait várta, hogy mi lesz a végkifejlett. A remegés nem múlt, a kintről szűrődő hangok csak még idegtépőbbé tették a dolgot. Lövéshangok, üvöltések, kiabálások. Camilla, mintha a rémálmát élte volna át. A percek óráknak tűntek. Camilla idegei pattanásig feszültek, s elöntötte a düh, amiért Jackson ott hagyta.

Nem tudta pontosan mennyi idő telt el. Fel se fogta az idő múlását. Az sem tűnt volna fel neki, hogy beesteledett, ha nem világított volna be a Hold az ablakon. Aztán egyszercsak vége lett. Pár kiáltás, egy nagy üvöltés és vége. Camilla lemerevedett. Ereiben megfagyott a vér, szinte levegőt sem vett, miközben várt, hogy Jackson belép e az ajtón. Aztán egyszercsak kinyílt az ajtó. Lassan, nyikorogva. Camilla felemelte könnyes arcát, s mikor meglátta, az első érzelem, ami elhatalmasodott rajta, az a düh volt. Felpattant, majd meglökte a fiú mellkasát.
-Nem lehetsz ilyen hülye, belehalhattál volna!-Nézett idegesen szerelme szemeibe.
A fiú csak elmosolyodott. Nem bírta komolyan venni a lányt, hiába mentek át azon, amin.
-Boldog Valentin-napot.-Húzta magához derekánál fogva Camillát.
-Utállak.-Motyogta Cami, de ekkor már ő is mosolygott.
-Én is szeretlek.-Csókolta meg Jackson Camillát.
Elvesztek egymás ajkainak hatására, egymás karjaiban. Minden megszűnt számukra, s az sem tudta megzavarni őket, mikor barátaik lépései felhangzottak a folyosón.
Talán mégsem olyan rossz ez a Valentin-nap.-Gondolta Camilla, miközben mohón falta Jackson ajkait a Hold lágy, ezüstös fényében.