Berni-san ma a te novellád hoztam el.😊
Remélem tetszik!😘❤
Jó olvasást!😘

22. Mikor rájöttem, hogy mit érzek, rögtön idejöttem.
25. Szeretlek! Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen!
33. Nem ér, hogy csak te láttál félmeztelenül.

Az a bizonyos "szeretlek"

Berni világ életében egyedül oldotta meg a dolgait. Otthon szörnyű körülmények között élt. Az apja és a mostoha bátyja vadász volt, őt pedig megharapták, s az a görény még rendszeresen rámozdult és zaklatta is, anyja pedig már rég nem volt. Az iskolában mindenki jégszívű hárpiának tartotta, csakmert mindent megtett, hogy eltűnhessen otthonról. Mindenki annak hitte, kivéve egy embert. Stiles mindig nézte Bernit, ahogy berohan az iskolába, minden tantárgyból kitűnőre teljesít, aztán lenyom egy Lacrosse edzést és rohan tovább dolgozni. Mindig nézte és mindig beszélni akart vele, de sose volt alkalma, pedig tudta, hogy a lány nem az a jégszívű
persona, mint aminek hitték a többiek. Egészen pontosan nem volt alkalma Lydia bulijáig, amin valami varázslatos módon Berni is megjelent. Berni mindent megtett, hogy kicsit feloldódjon, de mégis józan maradjon.
Miközben Berni kereste a mosdót, véletlen rossz ajtón nyitott be, s amit ott talált attól egy percre lemerevedett. Stiles, akit csak az edzésekről ismert félmeztelenül állt és épp egy szőke csajjal smárolt.
-Bo....bocsánat.-Hebegte Berni zavarában.-A...a mos...-Nem értette mért nem tud rendesen beszélni, ez dühítette. Nyelt egyet, majd újra kezdte.-Bocsánat, csak a mosdót kerestem.-Motyogta.
Mielőtt kilépett volna a szobából alaposan szemügyre vette csapattársát. Izmos, szálkás hátát, bordás hasizmát és erős karját. Az arcát pír öntötte el, ahogy Stiles a szemébe nézett. Mikor újra mozdulni tudott, kirohant a szobából és a házból is.

***

Hetek teltek el a buli óta. Stiles pedig minden alkalmat kihasznált, hogy felvehessen valami kontaktot Bernivel. Edzéseken, órákon, szünetekben. Amikor csak látta, hogy a vérfarkas épp nem rohan, odament hozzá és beszélgettek. Ahányszor párbeszédet folytattak, Berni gyomrában a repdeső pillangók furcsa érzést keltettek, a mellkasában nyomás keletkezett és melegség járta át a testét. Félt ezektől az érzésektől. Félt, hogy elgyengül. Félt, hogy miért jön zavarba Stiles közelében. Félt, hogy túl közel engedi magához és utána Stiles is magára hagyja. Félt, hogy megutálja, s a legjobban attól félt, hogy majd magával rántja és Stiles majd megutálja, vagy rosszabb...szánalomból és sajnálatból marad mellette. A félelem, hogy beleszeret folyton ott motoszkált benne. Már pedig közel járt hozzá. Hiába próbálta lerázni Stilest, a fiú mindig újra próbálkozott. Egy idő után pedig beadta a derekát, s elment vele randira, aminek egy vad éjszaka és egy álomba illő reggel lett a vége.
Stiles türelmes volt. Tudta, hogy nem haladhat gyorsan Bernivel, de azt is tudta, hogy teljesen beleszeretett a lányba. Berni viszont ahányszor Stiles közeledett felé, ő ijedtében még jobban bezárkózott. Nem mondott semmit az otthoni körülményekről és a randijuk után nem bírt iskolába menni.
Feküdt az ágyában, s végiggondolta a történteket. Stiles finom csókjait, a finom reggelit, amit Stiles ágyba vitt neki, az éjszaka feledhetetlen élményeit és érzéseit. Jól érezte magát Stilesszal. Vele bármi gondja volt, boldog volt. Hiába nem mutatta ki a problémáit és fájdalmait mégis úgy érezte önmaga lehet mellette. És egy idő után rájött, megbízhat Stilesban. Mikor reggel Stiles édes szavakkal ébresztgette, majdnem kimondta az sz betűs szót, de az alsó ajkába harapva visszafogta magát. Az oldalára fordult az ágyon és hagyta, hogy az emlékek magába szippantsák.

Miután Stiles karjaiban elaludt, végre nem volt rémálma a bátyjával, vagy az apjával kapcsolatban. Nyugalomra talált és biztonságra Stiles karjaiban. A fiú magához ölelte hárultról és körbeölelte. Cirógatta a karját, puszilgatta a fejebúbját, magába szívta Berni illatát, amíg ő is el nem aludt.
Reggel Stiles miután felébredt, még darabig gyönyörködve nézte az általa szeretett lányt. Nézte, ahogy Berni álmában hozzábújik, ahogy megemelkedik és lesüllyed a mellkasa, miközben lélegzik. Hallgatta a szuszogását, nézte, ahogy a ráncok kisimultak az arcán és apró puszikat lehelt a hajába. Egy idő után lement reggelit készíteni. Tojás szalonnával és friss kávé, ahogy azt Berni szereti. Eleinte nem volt szíve felkelteni a még mindig édesen durmoló lányt, de nem akarta, hogy hidegen kapja meg a reggelit. A tálcát letette az íróasztalára, majd bemászott Berni mellé az ágyba.
-Berni.-Simogatta gyöngéden az arcát és puszilgatta a homlokát.-Kicsim, hasadra süt a nap.
Berni mormogott valamit az orra alatt és átfordult a másik oldalára, mire Stiles elmosolyodott.
-Picim kérlek, készítettem reggelit.
-Mit csináltál?-Morgott csukott szemmel.
-Ja persze, a kaja hallatán felkelsz.-Nevetett fel Stiles.

-Te hogy-hogy itt vagy?-Rántotta ki az édes emlékekből a mostoha bátyja hangja.
-Kopj le Joe.-Szólt rá, mivel nem akarta elengedni a melegséget, amit Stiles emléke okozott.
-Stílus!-Szólt vissza a fiú és belépett Berni szobájába.
-Hagyj békén és menj innen!
-Tudod.-Mérte végig az ágyon fekvő lányt, s megnyalta a száját.-Ha már így kettesben vagyunk ki is használhatnánk az alkalmat.
Berni még életében nem félt így Joe-tól. Bánthatta volna, de nem akart olyan lenni, mint az említett fiú és a félelem megakadályozta még az átváltozásban is. Sose fakadt ki az otthoni dolgai miatt, de akkor a sírás szélén állt.
-Elvégre.-Lépdelt egyre közelebb, mire Berni felült és összehúzva magát elkezdett hátrálni.-Nem ér, hogy csak te láttál félmeztelenül.
-Ne gyere közelebb.-Remegett a hangja.
-Ugyan B, nincs mitől félned.-Kezdte felfele vezetni Berni combján a kezét Joe.-Még élvezni js fogod. Kiváncsk vagyok, milyen hangot adsz, amikor....
-Azonnal takarodj innen!-Rontott be Stiles Berni szobájába és lerántotta Joe-t Berniről.-Takarodj!-Kiabálta újra, s belerúgott egyet a földön fekvő fiúba.
-Honnan tudtad?-Kérdezte reszketve Berni, s ekkor már folytak a könnyei.
-Nem tudtam.-Emelte fel Stiles Bernit.-Nem jöttél iskolába és muszáj volt látnom mi van.-Cipelte kifelé a remegő lányt.

-Nem kellett volna ide jönnöd.-Nézte kezeit Berni a kocsiban ülve, Stilesék háza előtt.
-De kellett.-Emelte meg az állánál fogva Berni arcát Stiles.-Bajod eshetett volna.
-De neme esett.
-Nézd.-Nézett mélyen Berni szemeibe.-Szeretlek. Érted? És nem hagyom, hogy bajod essen.
A szeretlek szó hallatán Bernit megint elöntötte a forróság, de a pánik legalább olyan erősen érkezett mellé. Ezekután azt mondani, hogy szeretlek, végképp csak a szánalomról szólhatott. Pár percig hallgattak. Stilesnak óráknak tűnt, de már felkészült mindenre.
-Jobb, ha haza megyek.-Motyogta Berni, majd kiszállt a kocsiból és meg sem várva Stiles reakcióját, futni kezdett.

Egy idő után feladták a lábai. Egy oszlopnak dőlve meredt maga elé. Még egyszer átgondolta a Stilesszal kapcsolatos érzéseket és emlékeket. Miközben agyalt, kimondta maga elé a lényeget:
-Szeretem.-Suttogta.

***

Mikor Berni összeszedte magát annyira, hogy Stiles elé álljon, remegő térdekkel állitott a fiú ajtaja elé. Mikor kopogott, ötször átgondolta még, hogy jó ötlet e, amit tesz.
-Berni, mit keresel itt?-Nyitott ajtót Stiles.
-Mikor rájöttem, hogy mit érzek, rögtön idejöttem.-Vágott a közepébe Berni.-Én féltem Stiles, most is félek, hogy csak szánalomból vagy mellettem és rá fogsz jönni, hogy mennyire gáz vagyok, de...-Vett egy nagy levegőt, mielőtt kinyögte.-Szeretlek Stiles!
-Komolyan nem érted, hogy mennyire fontos vagy nekem?-Lépett közelebb hozzá Stiles.-Szeretlek, mert jól érzem magam veled, fontos vagy nekem. Imádom nézni, ahogy alszol, imádom a nevetésed, vagy mikor mesélsz valamit magadról. Gyönyörű vagy mosolyogva, gyönyörű vagy kisírt szemekkel, gyönyörű vagy dühösen. Az istenit! Mindenhogy! Szeretlek Berni!-Tapadt Berni szájára Stiles.
-Szeretlek.-Suttogta Berni a csókba, s akkor már nem félt kimondani és beismerni, tudta, hogy bármi lesz Stiles mellette lesz, örökre.